Hölgyfutár, 1861. január-június (12. évfolyam, 1-78. szám)
1861-01-15 / 7. szám
Budapest 12-dik évi folyam. 7 Kedd január 15-én 1861 HÖLGYFUTÁR. Megjelenik hetenkint hat legnagyobb féliven, másodnapi szétküldéssel , évenként két nagy műap, és számos műr melléklettel. Szerkesztőségi szállás: lövész-utca 10. sz. 1. emel., hová minden szerkesztőségi kézirat utasitandó. Az előfizetési- és hirdetési dijak Emich Gusztáv úr kiadó-hiva-Felelős szerkesztő : TÓTH KÁLMÁN. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből, falába (ferenciek terén, 7-dik sz., földszint) küldendők. Előfizetési dij : Vidékre, és helyben egyiránt. Egész évre .... 17 uj frt. Félévre...............................9 „ B Évnegyedre ... 5 „Hirdetések Gyorsan közöltétnek: egy hasábozott sorért 5 új krajcár fizetendő. UJ ELŐFIZETÉS A HÖLGYFUTÁR 1861-dik évi folyamára. A Hölgyfutár jövő januárra már 12 dik évi pályáját futja. A „Hölgyfutár“ jövőre is legterjedelmesebb s legtöbbször megjelenő szépirodalmi lapunk leend Ezután is hetenkint háromszor fog megjelenni, a ha a bélyegviszonyokon addig változtatva leend — minden nap A lap tárcája — melynek vezetését jövőre is Vadnai Károly főmunkatársunk vállalta el, s ezután is megőrizni igyekezik ama változatosságot, mely az olvasókörökben anyi elismerésre talált, s szépirodalmi részében is igyekszik a telhető legjobbat adni. Mindjárt új évi számaink. Bajza Lenke, Hiador, Jókai és Tompától hoznak érdekes dolgozatokat. Bár lapunk becsét inkább a terjedelmes és változatos tartalomra , mint a műmellékletekre fektetjük, az utóbbiak tekintetében sem leszünk fukarok. Adunk minden hónapban egy-egy divatlapot, arcképet, vagy más mellékletet. Évi nagy műlapjaink — melyek köztetszést arattak — ezúttal sem maradnak el. Első félévi malapul egy nagy s bizonyára minden magyar lakásnak díszül szolgáló képet adunk ily cím alatt: A Kisfaludy-társaság (a társulat 40 tagjának arcképével.) Átalában igyekezni fogunk, hogy a „Hölgyfutár“ a közönségnek anyi éven át nem lankadott, sőt növekvő részvétét továbbra is kiérdemelje. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK: Évnegyedre, az az : januártól március végéig 5 ft. Félévre, az az: januártól június végéig 9 ft. Egész évre, az az: januártól december végéig 17 ft. Az előfizetéseket, minden késedelem meggátlása tekintetéből mielőbb s ily cim alatt kérjük beküldetni. A „Hölgyfutár kiadóhivatalának“, barátok tere 7. szám. Gyűjtőknek hat előfizető után egy tiszteletpéldány jár. Pest, december 6. 1860. A „Hölgyfutár“ szerkesztősége. Fehér fátylat. .. Álom-é ez, Mely elringat, elpihentet; Vagy a halál, ma bevégez, Mely megdermesz egy életet ?! —Hogyha álom : lessz-e váljon Ennek majd fölébredése; És ha halál, a sirhalmon Föltámadás váljon kéle ? A tudósok úgy oktatnak, Árulván a bölcseséget: Hogy van vége ez álomnak , S álom után szebb az élet. — A halálról is beszélnek , Áldozván a tudománynak : „Meghalunk egy jobb életnek...“ — Kis hópelyhek hiáldogálnak. — Egy jobb élet...! Milyen lessz ez ? Magyarázva nem találom. S gondolkozván : elhagy, elvesz Hitem; e hű , jó barátom. — Ki jött vissza a halálból, Hogy tanítson, mi lesz ott túl ; Széttépve volt-e a fátyol, Mely a sirra reáborúl ? ! Oh, vak vagyok, mint a féreg, Bolyongva a kétség utján ... Csupán egyet tudok, érzek, Bármi vár a halál után : — Hogy életem nagy célt érne, fia e tiszta, fehér hóra Kiömlene szivem vére, A szabadságért harcolva. Szász Gerö T é I e n. (1860.*) Kis hópelyhek hulldogálnak, S elboritnak halmot, völgyet; Zúzosak a lombok, ágak , Patak vize már nem csörtet; Puszta lett a madár fészke, Melyet most a zord szél ingat; Miként a rab börtönébe, El van zárva szellő s illat. Szellő s illat már nem szállnak ; S szivemnek úgy fáj valami: E bús képe a magánynak Sokáig fog-e tartani ? Óh ! úgy fáraszt e hosszú tél, A föld vérét fagy, dér szívják; Fű fa csak teng, szomorún él, S fehér fátylat ölt a világ. *) Mutatvány szerzőnek sajtó alatt levő költeményeiből. Szerk. a külszín hatalma. Beszély. Irta: Heckenast Bajza Lenke. (Folytatás.) — Én ? — kérdé habozva Laurent. De pár perc alatt visszanyerve nyugodtságát, székét közelebb vonta a pamlaghoz , melyen Izabella ült, s kezét bizalmasan nyujtá feléje. — Grófnő! — szólt őszinte érzésteli hangon, — én igen jól emlékezem ismeretségünk minden lefolyt percére; s épen azért kegyed szavai igen meglepők és majdnem sértők lehetnek rám nézve. — Kegyed elmondá, hogy helyzetét meggondolva, átlátta, miként a világban egyedül nem élhet. Hogy megrovásokat halla, s hogy ez okok vitték ama határozatra, melytől eddig borzadt, s melyet féltett szabadsága árán kell megvásárolnia. — Oh grófnő! Itt a szerelemnek hát nincsen semmi része, kegyedet csupán az ész vezérli e tettre, s ezáltal ön nekem a legszörnyűbb csalódást okozá. Széttépte amaz éveken át szőtt reményt, mely kegyed behatásában mindenem vala! Izabella meglepetve nézett reá. Arca halvány lett, szivét öszszeszorulni érzé, s most már gyanitá, hogy Róbert gyanúja alapos, s hogy csalódása borzasztó leend. — Hogyan írjam le önnek ? — folytatá érzékenyen Laurent,— azon perceket, melyben elgondolom, midőn kegyed végre megvallj