Hölgyfutár, 1861. január-június (12. évfolyam, 1-78. szám)

1861-01-22 / 10. szám

dük szép sugárra van festve, szájszéleik pi­rosak a kármintól, s arcuk túlságig rózsás. Kik nem ismerik, azt hinnék: e táncosok hölgyek. Még lépteik, termetök s szemjárásuk is ezt gyanitatja. Azonban csalódás! Ezek ser­dülő suh­ancok, kiket nyerészkedők még kis­ded korukban koldusoktól szednek össze, óv­ják a legkisebb széltől, arc- és kézbőrüket kendőző szerekkel mossák, hogy finom legyen, derekaikat karcsúra fűzik, hajukat megnövesz­tik, úgy neveltetnek mint a hölgyek, táncolni tanítják, s már 6-7 éves korukban piaco­kon s kávéházakban táncoltatják. E leány­ fiuk igen nagy hasznot hajtanak gazdáiknak, ki hangszerekkel kiséri táncukat, bejárja velük a kávéházakat, s egy-egy csi­nosabb a nagyobb urak szerailjában is meg­fordul. E két­ fiukat csak addig tartják, mig ar­cukon a bajsz vagy szakáll serdülni kezd. Ak­kor elcsapják. Azért e szánandó teremtmények mindent elkövetnek, hogy ezt oly szerek hasz­nálatával, melyek ellenségei azoknak , meg­gátolják. Azonban 18 éves korukban lejár idejök. E táncosokat a­­­m­e-nak nevezik. Oly ka­cérok, s oly könnyűd mozgásuak, hogy bajos bennök fölismerni nemeket. Táncukban sok ügyesség van, de ezekben nem anyira lábuk­nak, mint a test felső részének van dolga. Min­denféle mozdulatokkal igyekeznek a nézőségre hatni, s ebben — meg kell adni, — csak oly nagy mesterek, mint a mivelt világ színpadjai­nak ballerinái. E táncoknak más mélyebb cél­ja is van , mint csupán a szemet gyönyörköd­tetni. A törökök örömmel nézik az almék tán­cát, s gazdájuknak jól fizetnek e mulatságért; az is igen sajátságos, mint nyújtja át ilyalmé­­nek a muzulmán a pénzt. Ha valamelyik a táncos fiuk közt meg­tetszik neki, egy ezüst pénzt fog szájába, s szemével int annak, ki tetszését megnyerte. Ez kitanult szökdécselések s mindennemű bá­­jolni törekvő mozdulatok közt megy feléje, s mikor hozzá ért, hirtelen lehajlik hozzá és a szájban levő pénzt szájával veszi el, miközt egy hatalmas csókot nyom oda. Ilyen a török-ballet. A kávéházakban még zsidó és görög bo­hócok is jelennek meg, kik izetlen tréfákkal igyekeznek mulattatni a közönséget, melyekre a jó mozlimek kedélyesen nevetni szoktak. Enyi, mit a török kávéházi életről el le­het mondani. Ezekből kitetszik, hogy e kénye­­lem embereinek kávéházaiban semmi kényelem, vagy nemesebb időtöltés nincs; ily silány mu­latságokban, — ha ugyan annak lehet nevezni — találja örömét a jámbor próféta híve. A nagyon szegény törökök számára van­nak bódék fölálítva a piacokon, melyekben csekély árért kávét ihatnak és dohányozhat­nak, s melyek a mi laci­ konyháinkhoz hasonlítanak. Közli : Emil. Budapesti hirharang. f F­á­y András e szavakkal nyitja meg, a hon lelkes leányainak ajánlott utósó könyvét, a vígjátékok s beszélyekből álló „Hulló v­i­r­á­g­o­k“-at: „Zajos kitüntetésekhez sem vágyam, sem érdemem, sem szerencsém nem volt; de ré­szesültem csekély fáradalmaimért azon szebb jutalmazásokban, miket lelkes honfiak és leá­nyok meleg rokonszenve és szives méltatása nyújtanak a híven fáradozott honfitársnak. Ezek közt különösen ti, hazám lelkes leányai voltatok azok, kik két ízben adtátok jelét brán­­tami kegyeteknek , s borostyán koszorúval tiszteltétek meg az aggastyán bajnokot, nem ugyan homlokát, de szivét illetővel, mely ho­náért dobogott untalan. Fogadjátok hálámul azért, késő őszöm „hulló virágait,a melyek nem sokára síromra fognak hullani, s legyetek meggyőződve afelől, hogy oda is magammal viendem kedves emlékteket.“ A hon lelkes leányai sietni fognak meg­szerezni az érdemdús iró e művét, melyet csak a legnagyobb szerénység nevezett „hulló virá­goknak", miután azok — hervadhat-­­­a n­o­k.­­ Az „ifj­ak“ bálja múlt szombaton az „Európában“ egyike volt a legkedvesebb zárt­körű vigalmaknak, s egy választékosan ren­dezett picknick minden szép tulajdonával birt. Nem nagy, de igen szép kör, melyben kivált a főrangú világ volt jelentékeny számmal képvi­selve. A bál asszonya Z­­­ele­y-K­o­r­n­i­s A­n­­n­a grófnő, kinek szép nemes arca, deli terme­te, s bonleányi lelkülete a régibb magyar idők kitűnő hölgyeire emlékeztet. Az ízlés a báli ruhákban igen kitünt, azonban túlságos fényűzés sehol sem látszott. A férfi öltözék-darabok közt vidor színek is voltak, melyek emelték a látvány tarkaságát. A csár­dások tüzesen folytak, s a táncrendbe a cotil­lon is föl volt véve. Az „ifjak“ báljából ho­gyan is marad­hatott volna ki a „szere­lem“ érdekes tánca.­­ Alig, hogy gróf Batthyányi A p­­raxin Júlia legutósó („Két nőszív“ című­) regényét bevégező, egy magyar történeti szo­­morujátékot is irt, melynek címe: „A hon­foglaló­k.“ — E mű már le is van fordítva, s — valószínűleg — színpadra kerül.­­ A Kisfaludi-társulat egy köze­lebbi értekezleten elhatárza, hogy a febr. 6-di­­kára kitűzött naggyűlést elhalasztja, még pedig bizonytalan időre, midőn a közön­ség melegebb pártfogása mellett, a társulat na­gyobb tevékenységet mutathat már be. A szín­ház azonban a Kisfaludi emlékünnepet alkal­masint megtartandja. A White Linda angol hölgy, kinek ne­vét többször említik , midőn több év előtt a „Hölgyfutár“ előfizetőnői közé lépett, most egy kedves,, magyar levelet közöl a „Családi kör­ben.“ Őt a mi nyelvünkre leginkább kedves barátnője Gál Sándor­né taulta meg, kiről most is melegen emlékezik.­­ Bar­talus István ismert zenészünk és zenei részünk azon indítványt teszi, hogy a magyar tudós társaság vegye pártolása alá a­­ zenét is. f A ritkán nősülés okairól és meg­szüntetése módjáról Edvi Illés Pál egy könyvet irt. Emich Gusztáv adta ki, s ára 60 u. kr. Hisszük, hogy az öreg bölcs e hasznos és tanulságos közleménye nagyon kapós könyv leend. f A lelkes báró Podmaniczky Árminné szül. Keglevich Emma gróf­nő és Szentandrássy Lajos úr, a Kis­­faludy-társaság alapító tagjai közé léptek.­­ A Petőfi-szoborra jól gyűlnek az adakozások. E napokban is Vasvári Lipót hazánkfia 600 ftnyi gyűjteményt adott át Reményinek, a­ki közelebb Bécsbe megy, s ott három nagy hangversenyt fog adni, zenekarral.­­ Az egyetem legidősb szolgáját e napokban temeték el. Szerencsétlen vége tett szegénynek. Egy jeges átmeneteinél elcsú­szott, s egy arra robogó lovas kocsi agyon gázolt. — Nem lenne csoda, ha a mostani jég és háborított utcákon több baleset is történik. s Borsod megye egyik előkelő csa­ládját nagy veszteség érte. Szathmáry Ki­­rály Ida 16 éves korában meghalt. A feled­­hetlen kedves leányt mindenki gyászolja szi­vében, a­ki csak ösmere. s Pécsett sajnos kihágások történtek. Bőszült tömeg rohanta meg Bogári Gáspár népszerűtlen városi biztos házát, az ablako­kat beverő, a szobák bútorait földúlta, a pad­láson égő fáklyával járt, s a gazdát nem talál­ván honn, lányát és fiát bántalmazá. Végre a kihágókat katonaság kergette széjjel. Min­­denesetre sajnos dolog, de az ily kihágások­nak azonnal vége lenne, ha a törvényes ható­ság szorítná le azokat a térről, kik e rendza­varásokat okozó gyűlölet tárgyai.­­ A b­u­d­a­i polgárok egy emlékiratot készülnek beadni a tárnoknak, hogy a 1­i­pót­mez­e­i tébolyda építési munkálatok fö­lött való felügyelet a budai építészeti igazga­tóságra bizassék, a munkák pedig ide való mestereknek adassanak ki. Eddig a munkák legnagyobb részét bécsi emberekre bízták, s a felügyeletet is bécsi ember viszi.­­ A magyar iparegyesület újra fölélesztése is szőnyegre került. Az ügy élén most is Fényes Elek és Galgóczi Ká­­r­o­l­y állanak. s Krakkóból, mivel ott az egyete­mi tanítás megszűnt, számos lengyel ifjú ér­kezett fővárosunkba, kik itt akarják folytatni jogi tanulmányaikat. Mint mondják még töb­ben is jönek.­­ A Duna oly erősen befagyott, hogy az emberek a Gellérthegy alatt szél­ben jár­nak át rajta. Még a hideg tél is 1848-ra emlé­keztet. Akkor is épen ily hideg volt. f A pesti izraelita község mielőbb ma­gyar hitszónokokat fog választani, hogy a templomban magyar egyházi beszédek tartat­hassanak. f A „Magyar Sajt­ó“-hoz N.-Váradról 102 ft 30 kr gyűjtemény küldetett be. — S­z­a­­k­á­l László úr küldé, fele részben a fogva levő Táncsics Mihály, fele részben az okt. 23-ai áldozat Rapecz F. családja részére.­­ Zilahy Károly az erdélyi fejedelmek életiratát adá ki, magyarázatul a Demjén L. által kiadott érdekes képcsarnokhoz. s Nyitrában erővel kirakták a régi törvényszék embereit a folyosóra. Azonban Bécsből ismét visszahelyezék őket.­­ A magyar-kanizsaiak nagy örömmel járták meg a visszacsatoltatás ünne­pét. A tömegben egy oláh csoportozat is, ma­gyar színekkel földiszitve, nemzeti zászlót lo­bogtatott, s a hazát élteté. Volt mozsárdurro­gás és kivilágítás , zengett a himnusz és a „Szózat“. A fényes esti lakomán pedig — Sze­relemhegyi Antal indítványa folytán — 111 ft 40 kr gyűlt össze a Szegeden állítandó Dugonics-szoborra. A Múlt héten a pest-kőbányai vasút­­átjáratnál a személyvonat egy bérkocsit gá­zolt el. A bérkocsis meghalt. f B­e­s­z­é­l­i­k, hogy az „Üstökös“-re va­laki K­o­s­s­u­t­h-bankjegyekkel fizetett elő , a­mi pedig nem járja, — jegyzi meg a V. U. f Fischer Károly ó­budai izraelita segédpap a „Szózatot“ héber nyelvre fordítá. A poroszországi „Carmel“-ben fog megje­lenni.­­ Bukarest­ből három énekesnő érke­zett fővárosunkba: Hagen asszony (meck­­lenburgi,) továbbá Prévaux és Broché francia kisasszonyok. — Most itt hangversenyt akarnak adni, melyben a himnuszt és „Szóza­tot“ is el akarnák énekelni. — Elengedjük ne­kik oly művészi darabokért, melyeknek elő­adásához — meglehet — jobban értenek. s Középszolnok megyét gyász érte. Volt alispánját a kitűnő Laskai Lajost elvesztő. E derék férfiú halála nagy vesz­teség. f A­z­o­n grófok és bárók, kik 1849. óta emeltettek e rangra, nem fognak külön kir. levéllel meghivatni az országgyűlésre. Nem is tart­hatnak rá igényt, miután nem a magyar törvények értelmében neveztettek ki.­­(­Érsekújvár körül két vasúti vonat a ködben összeütközött. Több vasúti személy meghalt és sebet kapott, de az utasoknak nem lett egyéb bajuk , mint hogy nagyon meg­ijedtek. fA sárosmegyei tisztikar védő nyi­latkozatot közöl Irányi István főszbíró 78

Next