Hölgyfutár, 1861. január-június (12. évfolyam, 1-78. szám)
1861-01-22 / 10. szám
dük szép sugárra van festve, szájszéleik pirosak a kármintól, s arcuk túlságig rózsás. Kik nem ismerik, azt hinnék: e táncosok hölgyek. Még lépteik, termetök s szemjárásuk is ezt gyanitatja. Azonban csalódás! Ezek serdülő suhancok, kiket nyerészkedők még kisded korukban koldusoktól szednek össze, óvják a legkisebb széltől, arc- és kézbőrüket kendőző szerekkel mossák, hogy finom legyen, derekaikat karcsúra fűzik, hajukat megnövesztik, úgy neveltetnek mint a hölgyek, táncolni tanítják, s már 6-7 éves korukban piacokon s kávéházakban táncoltatják. E leány fiuk igen nagy hasznot hajtanak gazdáiknak, ki hangszerekkel kiséri táncukat, bejárja velük a kávéházakat, s egy-egy csinosabb a nagyobb urak szerailjában is megfordul. E két fiukat csak addig tartják, mig arcukon a bajsz vagy szakáll serdülni kezd. Akkor elcsapják. Azért e szánandó teremtmények mindent elkövetnek, hogy ezt oly szerek használatával, melyek ellenségei azoknak , meggátolják. Azonban 18 éves korukban lejár idejök. E táncosokat ame-nak nevezik. Oly kacérok, s oly könnyűd mozgásuak, hogy bajos bennök fölismerni nemeket. Táncukban sok ügyesség van, de ezekben nem anyira lábuknak, mint a test felső részének van dolga. Mindenféle mozdulatokkal igyekeznek a nézőségre hatni, s ebben — meg kell adni, — csak oly nagy mesterek, mint a mivelt világ színpadjainak ballerinái. E táncoknak más mélyebb célja is van , mint csupán a szemet gyönyörködtetni. A törökök örömmel nézik az almék táncát, s gazdájuknak jól fizetnek e mulatságért; az is igen sajátságos, mint nyújtja át ilyalmének a muzulmán a pénzt. Ha valamelyik a táncos fiuk közt megtetszik neki, egy ezüst pénzt fog szájába, s szemével int annak, ki tetszését megnyerte. Ez kitanult szökdécselések s mindennemű bájolni törekvő mozdulatok közt megy feléje, s mikor hozzá ért, hirtelen lehajlik hozzá és a szájban levő pénzt szájával veszi el, miközt egy hatalmas csókot nyom oda. Ilyen a török-ballet. A kávéházakban még zsidó és görög bohócok is jelennek meg, kik izetlen tréfákkal igyekeznek mulattatni a közönséget, melyekre a jó mozlimek kedélyesen nevetni szoktak. Enyi, mit a török kávéházi életről el lehet mondani. Ezekből kitetszik, hogy e kényelem embereinek kávéházaiban semmi kényelem, vagy nemesebb időtöltés nincs; ily silány mulatságokban, — ha ugyan annak lehet nevezni — találja örömét a jámbor próféta híve. A nagyon szegény törökök számára vannak bódék fölálítva a piacokon, melyekben csekély árért kávét ihatnak és dohányozhatnak, s melyek a mi laci konyháinkhoz hasonlítanak. Közli : Emil. Budapesti hirharang. f Fáy András e szavakkal nyitja meg, a hon lelkes leányainak ajánlott utósó könyvét, a vígjátékok s beszélyekből álló „Hulló virágok“-at: „Zajos kitüntetésekhez sem vágyam, sem érdemem, sem szerencsém nem volt; de részesültem csekély fáradalmaimért azon szebb jutalmazásokban, miket lelkes honfiak és leányok meleg rokonszenve és szives méltatása nyújtanak a híven fáradozott honfitársnak. Ezek közt különösen ti, hazám lelkes leányai voltatok azok, kik két ízben adtátok jelét brántami kegyeteknek , s borostyán koszorúval tiszteltétek meg az aggastyán bajnokot, nem ugyan homlokát, de szivét illetővel, mely honáért dobogott untalan. Fogadjátok hálámul azért, késő őszöm „hulló virágait,a melyek nem sokára síromra fognak hullani, s legyetek meggyőződve afelől, hogy oda is magammal viendem kedves emlékteket.“ A hon lelkes leányai sietni fognak megszerezni az érdemdús iró e művét, melyet csak a legnagyobb szerénység nevezett „hulló virágoknak", miután azok — hervadhat-a nok. Az „ifjak“ bálja múlt szombaton az „Európában“ egyike volt a legkedvesebb zártkörű vigalmaknak, s egy választékosan rendezett picknick minden szép tulajdonával birt. Nem nagy, de igen szép kör, melyben kivált a főrangú világ volt jelentékeny számmal képviselve. A bál asszonya Zeley-Kornis Anna grófnő, kinek szép nemes arca, deli termete, s bonleányi lelkülete a régibb magyar idők kitűnő hölgyeire emlékeztet. Az ízlés a báli ruhákban igen kitünt, azonban túlságos fényűzés sehol sem látszott. A férfi öltözék-darabok közt vidor színek is voltak, melyek emelték a látvány tarkaságát. A csárdások tüzesen folytak, s a táncrendbe a cotillon is föl volt véve. Az „ifjak“ báljából hogyan is maradhatott volna ki a „szerelem“ érdekes tánca. Alig, hogy gróf Batthyányi A praxin Júlia legutósó („Két nőszív“ című) regényét bevégező, egy magyar történeti szomorujátékot is irt, melynek címe: „A honfoglalók.“ — E mű már le is van fordítva, s — valószínűleg — színpadra kerül. A Kisfaludi-társulat egy közelebbi értekezleten elhatárza, hogy a febr. 6-dikára kitűzött naggyűlést elhalasztja, még pedig bizonytalan időre, midőn a közönség melegebb pártfogása mellett, a társulat nagyobb tevékenységet mutathat már be. A színház azonban a Kisfaludi emlékünnepet alkalmasint megtartandja. A White Linda angol hölgy, kinek nevét többször említik , midőn több év előtt a „Hölgyfutár“ előfizetőnői közé lépett, most egy kedves,, magyar levelet közöl a „Családi körben.“ Őt a mi nyelvünkre leginkább kedves barátnője Gál Sándorné taulta meg, kiről most is melegen emlékezik. Bartalus István ismert zenészünk és zenei részünk azon indítványt teszi, hogy a magyar tudós társaság vegye pártolása alá a zenét is. f A ritkán nősülés okairól és megszüntetése módjáról Edvi Illés Pál egy könyvet irt. Emich Gusztáv adta ki, s ára 60 u. kr. Hisszük, hogy az öreg bölcs e hasznos és tanulságos közleménye nagyon kapós könyv leend. f A lelkes báró Podmaniczky Árminné szül. Keglevich Emma grófnő és Szentandrássy Lajos úr, a Kisfaludy-társaság alapító tagjai közé léptek. A Petőfi-szoborra jól gyűlnek az adakozások. E napokban is Vasvári Lipót hazánkfia 600 ftnyi gyűjteményt adott át Reményinek, aki közelebb Bécsbe megy, s ott három nagy hangversenyt fog adni, zenekarral. Az egyetem legidősb szolgáját e napokban temeték el. Szerencsétlen vége tett szegénynek. Egy jeges átmeneteinél elcsúszott, s egy arra robogó lovas kocsi agyon gázolt. — Nem lenne csoda, ha a mostani jég és háborított utcákon több baleset is történik. s Borsod megye egyik előkelő családját nagy veszteség érte. Szathmáry Király Ida 16 éves korában meghalt. A feledhetlen kedves leányt mindenki gyászolja szivében, aki csak ösmere. s Pécsett sajnos kihágások történtek. Bőszült tömeg rohanta meg Bogári Gáspár népszerűtlen városi biztos házát, az ablakokat beverő, a szobák bútorait földúlta, a padláson égő fáklyával járt, s a gazdát nem találván honn, lányát és fiát bántalmazá. Végre a kihágókat katonaság kergette széjjel. Mindenesetre sajnos dolog, de az ily kihágásoknak azonnal vége lenne, ha a törvényes hatóság szorítná le azokat a térről, kik e rendzavarásokat okozó gyűlölet tárgyai. A budai polgárok egy emlékiratot készülnek beadni a tárnoknak, hogy a 1ipótmezei tébolyda építési munkálatok fölött való felügyelet a budai építészeti igazgatóságra bizassék, a munkák pedig ide való mestereknek adassanak ki. Eddig a munkák legnagyobb részét bécsi emberekre bízták, s a felügyeletet is bécsi ember viszi. A magyar iparegyesület újra fölélesztése is szőnyegre került. Az ügy élén most is Fényes Elek és Galgóczi Károly állanak. s Krakkóból, mivel ott az egyetemi tanítás megszűnt, számos lengyel ifjú érkezett fővárosunkba, kik itt akarják folytatni jogi tanulmányaikat. Mint mondják még többen is jönek. A Duna oly erősen befagyott, hogy az emberek a Gellérthegy alatt szélben járnak át rajta. Még a hideg tél is 1848-ra emlékeztet. Akkor is épen ily hideg volt. f A pesti izraelita község mielőbb magyar hitszónokokat fog választani, hogy a templomban magyar egyházi beszédek tartathassanak. f A „Magyar Sajtó“-hoz N.-Váradról 102 ft 30 kr gyűjtemény küldetett be. — Szakál László úr küldé, fele részben a fogva levő Táncsics Mihály, fele részben az okt. 23-ai áldozat Rapecz F. családja részére. Zilahy Károly az erdélyi fejedelmek életiratát adá ki, magyarázatul a Demjén L. által kiadott érdekes képcsarnokhoz. s Nyitrában erővel kirakták a régi törvényszék embereit a folyosóra. Azonban Bécsből ismét visszahelyezék őket. A magyar-kanizsaiak nagy örömmel járták meg a visszacsatoltatás ünnepét. A tömegben egy oláh csoportozat is, magyar színekkel földiszitve, nemzeti zászlót lobogtatott, s a hazát élteté. Volt mozsárdurrogás és kivilágítás , zengett a himnusz és a „Szózat“. A fényes esti lakomán pedig — Szerelemhegyi Antal indítványa folytán — 111 ft 40 kr gyűlt össze a Szegeden állítandó Dugonics-szoborra. A Múlt héten a pest-kőbányai vasútátjáratnál a személyvonat egy bérkocsit gázolt el. A bérkocsis meghalt. f Beszélik, hogy az „Üstökös“-re valaki Kossuth-bankjegyekkel fizetett elő , ami pedig nem járja, — jegyzi meg a V. U. f Fischer Károly óbudai izraelita segédpap a „Szózatot“ héber nyelvre fordítá. A poroszországi „Carmel“-ben fog megjelenni. Bukarestből három énekesnő érkezett fővárosunkba: Hagen asszony (mecklenburgi,) továbbá Prévaux és Broché francia kisasszonyok. — Most itt hangversenyt akarnak adni, melyben a himnuszt és „Szózatot“ is el akarnák énekelni. — Elengedjük nekik oly művészi darabokért, melyeknek előadásához — meglehet — jobban értenek. s Középszolnok megyét gyász érte. Volt alispánját a kitűnő Laskai Lajost elvesztő. E derék férfiú halála nagy veszteség. f Azon grófok és bárók, kik 1849. óta emeltettek e rangra, nem fognak külön kir. levéllel meghivatni az országgyűlésre. Nem is tarthatnak rá igényt, miután nem a magyar törvények értelmében neveztettek ki.(Érsekújvár körül két vasúti vonat a ködben összeütközött. Több vasúti személy meghalt és sebet kapott, de az utasoknak nem lett egyéb bajuk , mint hogy nagyon megijedtek. fA sárosmegyei tisztikar védő nyilatkozatot közöl Irányi István főszbíró 78