Hölgyfutár, 1861. jűlius-december (12. évfolyam, 79-157. szám)
1861-08-01 / 92. szám
baj. Minap a rendőrök egészen átkutatás, mivel valakit kerestek, de nem találtak. Múlt vasárnap pedig, a nagy szélvészben odaszorult nép közül csak kevesen akarván életüket a hánykódó sajkákon kockáztatni, kénytelenek valának az egész éjt odakünn tölteni a hűs levegőben, szabad ég alatt, és ez bizonyára nem nagy mulatság lehetett. Aki bosszankodni és nevetni akar, olvassa el a „Nemzeti hangest“ című, Pozsonyban tervezett „nedélyes“ sat. lap előfizetését. Irta és nem restelte kibocsátani: szepes-porácsi Vrabely György. E fölhívás folytán sajnálkozni kell azon primitív lélekállapot fölött, melyben e vállalat tervezője sínylik. Csak már legalább „nemzetinek ne nevezte volna. ” A nemzet gazdasszonyai ipar kiállításukat sorsjátékkal kötik össze, s e végett számos sorsjegyet küldtek szét. Mikor azonban már a nagyobb rész el kel: veszik észre, hogy a jegyekről hiányzik a sorszám, ami nélkül pedig nem igen lehet nyerni. — Ez bizony sajnos konfúzió! Most a jegyeket mind vissza kell szedni és számokkal ellátni.A „Divatcsarnok“ egy kis igaz regényt közöl. Egy férj közelebb hirdetteti, hogy neje a Dunában, fürdés közt eltűnvén, annak, ki hulláját megtalálja, becsületes jutalmat ad. A férj le van verve. Ámde e napokban a menyecske előkerül, még pedig nem mint hulla, hanem virágzó, mosolygó arccal. A férj még jobban le van verve. A föltaláló egy úriember, kivel csak úgy „tréfából“ tűnt el. A férj nem akarja megadni a jutalmat, mivel ő azt csupán a „hulláért“ ígérte. f Pfeiffer F. könyvkereskedéséből a következő kiadványokat kaptuk: „A levél“, vígjáték Greguss Ágosttól, mely kézirat gyanánt van kiadva, s előadásához, (kivéve a jótékony célokat, a szerző beleegyezése szükséges. Ormos Zsigmond „Utazási emlékeinek“ harmadik kötete, mely leginkább a drezdai és müncheni művészi kincsekről szól, s ezért míg a képíróknak és a festészet barátainak igen érdekes olvasmány, addig a nagy közönségre nézve meglehetősen egyoldalú munka; továbbá „Az országbírói értekezlet javaslatai a törvénykezés tárgyában.“ — E könyvek ára nincs följegyezve. Bécsi hírek. * Múlt vasárnap Bécsben sokkal nagyobb szélvészes vihar volt, mint Pesten. Künn széthordta a kévéket,a boglyákat, benn a városban keményeket döntött, sátrakat borongatott föl, az utcagyerkőcök közé szórta a mézesbábos árucikkeit, s úgy beveré az ablakokat, hogy valóságos üveg járdán kellett sétálni. Külföld. ** A magyar légió győzelme Montefalcionenál. Alig adhatnánk t. olvasóinknak napjainkban érdekesebb képet, mint azon diadalok hű rajzát, melyeket az Olaszországban lévő, számra ugyan nem nagy, de rendkívül lelkesült, bátor és harcedzett magyar légió által a reakcionárius rablóbandák fölött vívtak. Ez apró győzelmek, regényességüknél fogva is élvezetes olvasmánynyal szolgálnak. Mint megtörtént tények pedig a történelem számára megbecsülhetetlen adatok. A montefalcionell bár rablók fölött, de dicsőségesen vívott csatarészleteit a „M. D.“ olaszországi levelezője következőleg írja le: Július 2-kán Nocerától (hol a közvetlenül az olasz minisztérium rendelkezése alatt álló magyar légió állomásozik) la órára fekvő Siano helysége egy 300 embernyi csapat által megtámadtatván, az ottani hatóság, nem lévén közelebb olasz katonaság, a magyar légióhoz fordult segítségért. Ihász ezredes, a jelenlegi főparancsnok, erre saját felelőssége mellett kiküldött 2 század gyalogságot, azon utasítással, hogy ha még idején érkeznének, Sianot keleti oldaláról támadják meg és az ellent az avellinói útról, visszavonulási vonaláról elmetszve, Sarnó felé igyekezzenek nyomni, honnan táviratilag a nemzetőrség elejükbe nyomulni rendeltetett. A kiküldött két század megérkeztekor a rablók a kivetett sarcot már behajtották, és embereink már csak visszavonulásukban vehetők űzőbe. Most a közellevő hegységekre vonultak, és azoknak tetején a sziklák közt állást foglalva, kitűzéki a bourbon zászlót. Honvédeink , dacára a golyózápornak, melylyel elárasztottak, négykézláb mászva nyomultak utánok, de az ellen őket be nem várva, mielőtt a dolog kéztusára került volna, legnagyobb rendetlenségben a távoli kérésé és a hegyekben elveszett, 14 halottat hagyván vissza, míg részünkről csak 2 könnyű sebesült volt. További üldözéseket az akkor érkező piemonti katonaság vette által. A 7 fogoly Sianóban azonnal agyonlövetett. Említést érdemel még, hogy a rablók között számos német is volt, maradékai a Gaetában volt osztrák segítségnek. A sorsszeszély különös játékot űzött azzal, hogy a magyar légiónak ugyanazon ládákban küldettek ki fegyverei a nápolyi hadszertárból, melyek osztrák vadászfegyverekkel megrakva érkeztek Bécsből ide, a néhai bourbon sereg számára. Érdekes volt látni ezen ládákon a Staats-Eisenbahn bélyegeit, a Wien-Triestet — melyeket a sors, oly ártatlanul épen a magyar légió kezeibe játszott! Ezek után pár napig csend volt, míg 7-én este 8 órakor a légió táviratilag parancsot kap a legnagyobb sietséggel Avellinóba küldeni 2 zászlóaljat, 2 század huszárt és egy üteget, azon rendeltetéssel, hogy Pinelli tábornok által az ottani völgybe szorított 2000 embert meghaladó csapatnak, mely minden oldalról bekerítve lévén, St. Angelo felé akar menekülni, útját állja. A kívánt segély tehát G hrczy őrnagy vezénylete alatt rögtön megindult és 4 órakor reggel rendeltetésének helyén már megérkezik. Az ellen Monte-Milese felé vonult az öt oldalba vett 62-dik sor gyalogezred előtt és itt állást foglalt. 2 honvéd század azonnal előnyomul és óráig tartó heves tüzelés s 40 fogoly visszahagyása után M.Mileso föladására kényszerité, honnan ez Monte-Falcionera vonult vissza. Ez egy hegyoldalon és ennek tövében fekvő város, és helyzeténél fogva természetes erősség. Itt útjuk 1 rendes gyalog század és 2 század nemzetőr által már el volt állva; ezek azonban a reakcionáriusok túlnyomó erejének nem állhatván ellent, kénytelenek voltak segítség érkeztéig egy ottani zárdába vonulni. Ekkor jelent meg 2 század gyalogság 2 ágyúval. Az ellen magát a házakban torlaszolva el, innen folytatott élénk tüzelést, oly roszszul lett azonban, hogy 3 órai lödözés után csak 3 sebesültünk volt. A két vontcsövű hegyi ágyú egy 1200 lépésre levő hegyormon foglalt állást, s innen kezdé lödözni az első sorban lévő eltorlaszolt házakat. Az itteni építés modornál, hol a házak mind lapos kőtetőkkel vannak ellátva, gyújtani nem lehet, csakis rombolásra kelle tehát szorítkoznunk. Ágyúink hordereje rendkívüli, és 2500 méterre még minden lövés bizonyos. Kúpos pattanyok , mely lövedékek vontcsövű ágyúknál egyedül használtatnak, alkalmaztatának a legnagyobb repesztöltéssel, akkér időnyitve, (temport) hogy a szétpattanás mindig, rögtön a becsapás után történt. A hatás oly nagy volt, és a magyar tüzérségnek, melynek kezelő legénysége kiválólag intelligenciából, nagy részt jogászok és techni km kusokból áll — ezen első tűzpróbája oly sikeres volt, hogy 3/4 órai tüzelés után a város déli része romba volt lőve és a bourbonisták Monte-Falcione belsejébe szorítva. Ekkor kezde meg működését az eddig csak csatártüzet folytatott 2 honvéd század, és félórai harc után a„jöttünk,láttunk és győztünk“ szavak repültek a villanyos sodronyon, mint jelentés a csatatérről, Nocerába a légió főparancsnokához. Az ügy, melyért harcoltunk , nem olyan bár, mely lelkesedésre emelhet, de miután itt külföldön, azon nép közepette, mely oly barátságos menhelyet nyújt, és épen őt védendő, kell újra csatáznunk, a becsületkérdés és a magyar név forog fenn. Ennek elég van téve, mert egyedül nevünk hallása is rémületet okoz az ellen soraiban. Fél órai utcaharc után, mint említem, Monte-Falcione be volt véve, és a 2000 emberből álló bourbon csapat tökéletesen szétugrasztva. Az eltorlaszolva volt házak egyenkint vetettek be, abenlévő védők mind kardra hányatván , 140 rabló terite a város utcáit és 200 fogoly került kezeink közé, kik közül 54, kik a város lakosain kegyetlenségeket követtek el, a piac közepén sorba állítva , azonnal lelövettek, ezek a többi közt 3 elfogott piemonti Bezaglierit elevenen vagdaltak darabokra. Az elfogva volt piemontiak és nemzetőrség pedig 40 ember által, az őket mindig környezve tartó rablók közül a legnagyobb bravourral kivágattak. Mindezt 300 magyar tette. A huszárság kiküldetett, hogy egy 3 órai kerüléssel magát előjökbe vesse az arinói úton. Üldözésük minden irányban folytattatik Pinelli tábornok által, és pár nap alatt a bourbon rablók szétveretése tökéletes leend. Részünkön mindössze 17 sebesült van, valóban isten csudája, azon golyózápor után, melyben 3*/2 óráig állottunk. A légió fölött úgy látszik G e n iu s a őrködik ! * Kossuth fiairól. Magán tudósítások szerint Kossuth fiai — mint közemberek— a magyar légióhoz fognak csatlakozni. Vegyes. * Túri Pál is más, Túras Pál is más. Múlt pénteken vaklárma járt a fővárosban, hogy a „Sas“ vendéglőben Türrt megfogták, s katonasággal bekísérték. Névben, személyben nagyön a tévedés. A befogott egyén — némelyek szerint — bizonyos Túri Pál. Nehogy e név összetévesztessék a Túri Pál nevével, kinek kalandos életéből egyet mást mi is mondhatunk. 1859 november elején Szolnokon, a megyehatóságnál egy ember jelenti magát, hogy ő Garibaldi szabad csapatjabeli tiszt, most néhány napra felsőbb engedelemmel családi ügyeiben hazajött; jelesen Törökszentmiklóson lakó hűtlen nejétől két gyermekét el akarja venni, s ezek részére 80,000 aranyat letéteményezni. Neve Túrás Pál. A név és Ugye ismeretes volt, s a szóval folyamodó, a törvényszékhez utasíttatott. Időközben a vendéglőben a mi ál-garibaldistánk folyvást hencegett, de úgy, hogy az ámító nem sokára kirítt belőle-A két pincér összenéz. „Ez a mi emberünk, ki pár év előtt 15 forintunkkal megszökött.“ Bejelentik a főbírónak, ki a gyanús embert azonnal elfogja, s a törvényszéknek átadja. A törvényszék nyomozó leveleket küld szét, hol a letartóztatott egyén közelebb csak megfordult. Temesvárról írják, hogy ezen ember 50