Hölgyfutár, 1861. jűlius-december (12. évfolyam, 79-157. szám)

1861-08-01 / 92. szám

baj. Minap a rendőrök egészen átkutatás, mi­vel valakit kerestek, de nem találtak. Múlt vasárnap pedig, a nagy szélvészben odaszo­rult nép közül csak kevesen akarván életüket a hánykódó sajkákon kockáztatni, kénytele­nek valának az egész éjt odakünn tölteni a hű­s levegőben, szabad ég alatt, és ez bizonyá­ra nem nagy mulatság lehetett.­­ A­ki bosszankodni és nevetni akar, olvassa el a „Nemzeti hangest­“ című, Pozsonyban tervezett „nedélyes“ sat. lap előfizetését. Irta és nem restelte kibocsá­tani: szepes-porácsi Vrabely György. E fölhívás folytán sajnálkozni kell azon primi­tív lélekál­la­pot fölött, melyben e vállalat ter­vezője sínylik. Csak már legalább „nemzeti­nek ne nevezte volna. ” A nemzet gazdasszonyai ipar kiállításukat sorsjátékkal kötik össze, s e végett számos sorsjegyet küldtek szét. Mi­kor azonban már a nagyobb rész el kel: veszik észre, hogy a jegyekről hiányzik a sorszám, a­mi nélkül pedig nem igen lehet nyerni. — Ez bizony sajnos konfúzió! Most a jegyeket mind vissza kell szedni és számokkal ellátni.­­A „Divatcsarnok“ egy kis igaz regényt közöl. Egy férj közelebb hirdetteti, hogy neje a Dunában, fürdés közt eltűnvén, annak, ki hulláját megtalálja, becsületes ju­talmat ad. A férj le van verve. Ámde e na­pokban a menyecske előkerül, még pedig nem mint hulla, hanem virágzó, mosolygó arc­cal. A férj még jobban le van verve. A fölta­láló egy úri­ember, kivel csak úgy „tréfá­ból“ tűnt el. A férj nem akarja megadni a ju­talmat, mivel ő azt csupán a „hulláért“ ígérte. f Pfeiffer F. könyvkereskedéséből a következő kiadványokat kaptuk: „A levél“, vígjáték Greguss Ágosttól, mely kézirat gyanánt van kiadva, s előadásához, (kivéve a jótékony célokat,­ a szerző beleegyezése szük­séges. Ormos Zsigmond „Utazási emlékei­nek“ harmadik kötete, mely leginkább a drez­dai és müncheni művészi kincsekről szól, s ezért míg a képíróknak és a festészet bará­tainak igen érdekes olvasmány, addig a nagy közönségre nézve meglehetősen egyoldalú munka; továbbá „Az országbírói ér­tekezlet javaslatai a törvénykezés tárgyá­ban.“ — E könyvek ára nincs följegyezve. Bécsi hírek. * Múlt vasárnap Bécsben sokkal nagyobb szélvészes vihar volt, mint Pesten. Künn széthordta a kévéket,a boglyákat, benn a városban keményeket döntött, sátrakat bo­­rongatott föl, az utcagyerkőcök közé szórta a mézesbábos árucikkeit, s úgy beveré az ab­lakokat, hogy valóságos üveg járdán kellett sétálni. Külföld. ** A magyar légió győzelme Montefalcionenál. Alig adhatnánk t. olvasóinknak napja­inkban érdekesebb képet, mint azon diadalok hű rajzát, melyeket az Olaszországban lévő, számra ugyan nem nagy, de rendkívül lelke­sült, bátor és harcedzett magyar légió által a reakcionárius rablóbandák fölött vívtak. Ez apró győzelmek, regényességüknél fog­va is élvezetes olvasmánynyal szolgálnak.­­ Mint megtörtént tények pedig a történelem számára megbecsülhetetlen adatok. A montefalcionell bár rablók fölött, de dicső­ségesen vívott csatarészleteit a „M. D.“ olasz­­országi levelezője következőleg írja le: Július 2-kán Nocerától (hol a közvetlenül az olasz minisztérium rendelkezése alatt álló magyar légió állomásozik) l­­a órára fekvő Siano helysége egy 300 embernyi csapat által megtámadtatván, az ottani hatóság, nem lé­vén közelebb olasz katonaság, a magyar lé­gióhoz fordult segítségért. Ihász ezredes, a jelenlegi főparancs­nok, erre saját felelőssége mellett kiküldött 2 század gyalogságot, azon utasítással, hogy ha még idején érkeznének, Sianot keleti oldalá­ról támadják meg és az ellent az avellinói út­ról, visszavonulási vonaláról elmetszve, Sarnó felé igyekezzenek nyomni, honnan táviratilag a nemzetőrség elejükbe nyomulni rendeltetett. A kiküldött két század megérkeztekor a rablók a kivetett sarcot már behajtották, és embereink már csak visszavonulásuk­ban vehetők űzőbe. Most a közellevő hegysé­gekre vonultak, és azoknak tetején a sziklák közt állást foglalva, kitűzéki a bourbon zász­lót. Honvédeink , dacára a golyózápornak, melylyel elárasztottak, négykézláb mászva nyomultak utánok, de az ellen őket be nem várva, mielőtt a dolog kéztusára került volna, legnagyobb rendetlenségben a távoli kérésé és a hegyekben elveszett, 14 halottat hagy­ván vissza, míg részünkről csak 2 könnyű se­­besült volt. További üldözéseket az akkor ér­kező piemonti katonaság vette által. A 7 fo­goly Sianóban azonnal agyonlövetett. Említést érdemel még, hogy a rablók kö­zött számos német is volt, maradékai a Gae­­tában volt osztrák segítségnek. A sorsszeszély különös játékot űzött azzal, hogy a magyar légiónak ugyanazon ládákban küldettek ki fegyverei a nápolyi hadszertárból, melyek osz­trák vadász­fegyverekkel megrakva érkeztek Bécsből ide, a néhai bourbon sereg számára. Érdekes volt látni ezen ládákon a Staats-Ei­senbahn bélyegeit, a Wien-Triestet — melye­ket a sors, oly ártatlanul épen a magyar légió kezeibe játszott! Ezek után pár napig csend volt, míg 7-én este 8 órakor a légió táviratilag parancsot kap a legnagyobb sietséggel Avellinóba küldeni 2 zászlóaljat, 2 század huszárt és egy üteget, azon rendeltetéssel, hogy Pinelli tábornok ál­tal az ottani völgybe szorított 2000 embert meghaladó csapatnak, mely minden oldalról bekerítve lévén, St. Angelo felé akar mene­külni, útját állja. A kívánt segély tehát G h­­­r­c­z­y őrnagy vezénylete alatt rögtön megindult és 4 órakor reggel rendeltetésének helyén már megérke­­zik. Az ellen Monte-Milese felé vonult az öt oldalba vett 62-dik sor gyalogezred előtt és itt állást foglalt. 2 honvéd század azonnal elő­nyomul és óráig tartó heves tüzelés s 40 fogoly visszahagyása után M.­Mileso föladá­sára kényszerité, honnan ez Monte-Falcionera vonult vissza. Ez egy hegyoldalon és ennek tövében fekvő város, és helyzeténél fogva természetes erősség. Itt útjuk 1 rendes gyalog sz­ázad és 2 század nemzetőr által már el volt állva; ezek azonban a reakcionáriusok túlnyomó erejének nem állhatván ellent, kénytelenek voltak se­gítség érkeztéig egy ottani zárdába vonulni. Ekkor jelent meg 2 század gyalogság 2 ágyú­val. Az ellen magát a házakban torlaszolva el, innen folytatott élénk tüzelést, oly rosz­­szul lett azonban, hogy 3 órai lödözés után csak 3 sebesültünk volt. A két vontcsövű hegyi ágyú egy 1200 lé­pésre levő hegyormon foglalt állást, s innen kezdé lödözni az első sorban lévő eltorlaszolt házakat. Az itteni építés modornál, hol a há­zak mind lapos kőtetőkkel vannak ellátva, gyújtani nem lehet, csak­is rombolásra kelle tehát szorítkoznunk. Ágyúink hordereje rend­kívüli, és 2500 méterre még minden lövés bi­zonyos. Kúpos pattanyok , mely lövedékek vontcsövű ágyúknál egyedül használtatnak, alkalmaztatának a legnagyobb repesztöltés­­sel, akkér időnyitve, (temport) hogy a szétpat­tanás mindig, rögtön a becsapás után történt. A hatás oly nagy volt, és a magyar tüzérség­nek, melynek kezelő legénysége kiválólag in­telligenciából, nagy részt jogászok­ és techni­­ km­­ kusokból áll — ezen első tűzpróbája oly sike­res volt, hogy 3/4 órai tüzelés után a város déli része romba volt lőve és a bourbonisták Mon­­te-Falcione belsejébe szorítva. Ekkor kezde meg működését az eddig csak csatártüzet folytatott 2 honvéd század, és félórai harc után a„jöttünk,láttunk és győz­tünk“ szavak repültek a villanyos sodronyon, mint jelentés a csatatérről, Nocerába a légió főparancsnokához. Az ügy, melyért harcoltunk , nem olyan bár, mely lelkesedésre emelhet, de miután itt külföldön, azon nép közepette, mely oly ba­rátságos menhelyet nyújt, és épen őt védendő, kell újra csatáznunk, a becsületkérdés és a magyar név forog fenn. Ennek elég van téve, mert egyedül nevünk hallása is rémületet okoz az ellen soraiban. Fél órai utca­harc után, mint említem, Monte-Falcione be volt véve, és a 2000 em­berből álló bourbon csapat tökéletesen szét­­ugrasztva. Az eltorlaszolva volt házak egyen­­kint vetettek be, abenlévő védők mind kardra hányatván , 140 rabló terite a város utcáit és 200 fogoly került kezeink közé, kik közül 54, kik a város lakosain kegyetlenségeket követ­tek el, a piac közepén sorba állítva , azonnal lelövettek, ezek a többi közt 3 elfogott pie­monti Bezaglierit elevenen vagdaltak dara­bokra. Az elfogva volt piemontiak és nemzetőr­ség pedig 40 ember által, az őket mindig kör­nyezve tartó rablók közül a legnagyobb bra­­vourral kivágattak. Mindezt 300 magyar tette. A huszárság kiküldetett, hogy egy 3 órai kerüléssel magát előjökbe vesse az arinói úton. Üldözésük minden irányban folytattatik Pinelli tábornok által, és pár nap alatt a bour­bon rablók szétveretése tökéletes leend. Részünkön mindössze 17 sebesült van,­­ valóban isten csudája, azon golyózápor után, melyben 3*/2 óráig állottunk. A légió fölött úgy látszik G e n i­u s a őr­ködik ! * Kossuth fiairól. Magán tudósítások szerint Kossuth fiai — mint közemberek— a magyar légióhoz fognak csatlakozni. Vegyes. * Túri Pál is más, Túras Pál is más. Múlt pénteken vaklárma járt a főváros­ban, hogy a „Sas“ vendéglőben Tü­rrt meg­fogták, s katonasággal bekísérték. Névben, személyben nagy­­ön a tévedés. A befogott egyén — némelyek szerint — bizonyos Túri Pál. Nehogy e név összetévesz­­tessék a Túr­i Pál nevével, kinek kalandos életéből egyet mást mi is mondhatunk. 1859 november elején Szolnokon, a me­gyehatóságnál egy ember jelenti magát, hogy ő Garibaldi szabad csapatjabeli tiszt, most néhány napra felsőbb engedelemmel családi ügyeiben hazajött; jelesen Törökszentmikló­­son lakó hűtlen nejétől két gyermekét el akar­ja venni, s ezek részére 80,000 aranyat le­­téteményezni. Neve Túrás Pál. A név és Ugye ismeretes volt, s a szóval folyamodó, a törvényszékhez utasíttatott. Időközben a vendéglőben a mi ál-gari­­baldistánk folyvást hencegett, de úgy, hogy az ámító nem sokára kirítt belőle-A két pincér összenéz. „Ez a mi emberünk, ki pár év előtt 15 forintunkkal megszökött.“ Bejelentik a főbírónak, ki a gyanús em­bert azonnal elfogja, s a törvényszéknek át­adja. A törvényszék nyomozó leveleket küld szét, hol a letartóztatott egyén közelebb csak megfordult. Temesvárról írják, hogy ezen ember 50

Next