Hölgyfutár, 1862. január-június (13. évfolyam, 1-77. szám)

1862-01-02 / 1. szám

Budapest 13-dik évf folyam. 1. Csütörtök, január 2-án 1861* HÖLGYFUTÁR, Felelős szerkesztő : TÓTH KÁLMÁN. Főmunkatárs : VADNAI KÁROLY. Tún enciek terén, 7. sz. földszint) küldendők. Előfizetési dij : Vidékre, és helyben egyiránt. Egész évre .... 17 ujírt Félévre................................9 „ Évnegyedre .... 5 „ Hirdetések Gyorsan közöltélnek : egy hasábozott sorért 5 ujkr. fizetendő. Megjelenik hetenkint ha,: legnagyobb feliven, másodnapi szétküldéssel ; évenként két nagy m nap, és számos műmér-éke 11 e 1. Szerkesztőségi szállás: zöldkert-utca 6. sz. 1. emel , hová minden szerkesztőségi kézirat utasítandó. Az előfizetési és hirdetési dijak Baneh Gusztáv úr kiadó-hivatalába Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Előfizetési fölhívás a „HÖLGYFUTÁR“ 1862-dik évi folyamára. (Szerkesztő : TÓTH KÁLMÁN. Főmunkatárs: VADNAI KÁROLY.) A „Hölgyfutár“ ezúttal már 13-ik évébe lép , szép kor egy lap életében, mely mi nálunk különösen a ritkaságok közé tartozik. Nem dicsekedésül hozzuk ezt föl, csak tájékozásul a jövőre, hogy a szerkesztőség ezután is megmarad a maga utján, mert múltját nem volt oka megbánni. A „Hölgyfutár“ szépirodalmi része mellett, — melyben legkedveltebb íróink dolgoznak , — a fősúlyt ezután is a lap tárcájára fektetjük, s ebben képviselve lesz minden, a mi a bel és külföldi irodalom , művészet és társasélet köréből a közönséget érdekli; a Hölgyfutár kényelmesen eszközölheti ezt, mert minden másodnap megjelenvén, terjedelmére nézve lapjaink közt legnagyobb. Képekre nézve ad a „Hölgyfutár“ minden hónapban egy divatvagy arcképet és félévenként egy-egy nagy műlapot, melyet most azért nem jelölünk ki, mert az idő érdekessége s kívánalmához képest fogjuk választani, e tekintetben előfizetőink kifejezendő óhajtásaira is ,figyelemmel lévén. Ezek után az előfizetni óhajtó küzönséget csak arra kérjük, hogy a megrendeléseket, — a címszalagok remiben tartása végett, — mielőbb szíveskedjék eszközölni. Előfizetési föltételek úgy mint eddig: egész évre 17 frt; félévre 9 frt; évnegyedre 5 frt. Pest, december 6-kán 1861. Emich Gusztáv, akadémiai nyomdász s a „Hölgyfutár“ adóajki. Legszebb álmom. Tehát megint egy uj csalódás. Ez is csupán álom vala ?! Nincs irgalom hát földön, égben, Mely szánva anyi szenvedésem : Elvégre enyhet nyújtana?! Ez volt ábrándim közt a legszebb, S legkinzóbb most, hogy vége lett; Az a szív leggyötrőbb fájdalma Hogy, a mi leghőbb vágya volna, Mielőtt bírhatná, —• elveszett! Reményem fájáról ha eddig Lehervadott egy egy virág , A vesztés nem volt pótolhatlan, Őt keresem fel gondolatban S száz uj bimbót hozott az ág. Ha a jelenben rám borúit is Sötét és kint a fájdalom, — Ha szenvedés kinzott is engem, Csak a jövőt képzelte lelkem, S feltűnt mosolygó csillagom! Mint gyermeket már ismerem Őt, Oh milyen szép s kedves vala! Szebb mint a regg első sugára, Szebb , mint a rét legszebb virága, Szép, mint a mennynek angyala ! S gondolni arra, —• majd ha e szív Dobogni kezd szerelmesen ! . . . S remélni, majd ha vágyva sóhajt A könyet, a mosolyt, a sóhajt ! Érettem ejti! . . . Istenem! . . . Ez eszméért fáradni, küzdni Volt a legédesb élvezet; De minden élv teherré vála, De megszűnt mindennek varázsa, Mi nem rá emlékeztetett! Rózsát akart más útra kiitni A sors — ha eszmém elhagyom, — ígért, kinált, csábíta engem, — — Kacagtam . . . s üdvözölve mentem Odább tövises utamon ! Fiatól valék, ki vágyakodva Nagymessze rév felé halad, S hiába más part jobbra, balra, — S hiába a lég bősz viharja : Küzd, — megy, — nem csügged, nem marad! S most, a midőn a rév közel már, Leküzdvén a hosszú utat, Most, a midőn már partra szállnék, S végül én is boldoggá válnék : Egy tiltó hang szól: „Nem szabad!“ ....... ...........Hajtsd vissza, vissza azt a sajkát! El — óhajtott réved felöl! Mert látni — mit leginkább vágyunk És tudni, hogy nem lesz sajátunk : Ez, a mi fáj , ez, a mi öl! Szállj vissza, vissza lenge sajkám, Hol zúg, csatázik a vihar; Rövid küzdés még, s vége aztán ! A legnagyobb rész enyhét hoz rám: A hullám sírja eltakar! Isten veled , bájos leányka ! Legszebb álmom, isten veled! Nem átkozódom sorsom ellen !• Hisz a ki eltilt tőled engem, Szüled az , kit szeretsz, s szeret. Ők boldogabb jövőt akarnak S ha távozásom nyújtja ezt: Bár szenvedés gyötör halálig, Ha ez boldogságodra válik, Távozom értted örömest! S még marad is vigasztalásom Oly hosszú szenvedés után : Ha nem adhattam, mint kivánom, Legalább örök üdvöm árán Boldogságod megválthatom. Győry Vilmos. AZ UNALOM SZEMÉLYESÍTVE. (Jcrrkép.) Irta : Bauka Gusztáv. Esős novemberi napon, délutáni 3 óra volt. Üres kebellel és teli gyomorral pamlagomon végig nyúlva azok sorsát irigyeltem, kik még sok mindent nem láttak és nem élveztek, kik még keresnek és várnak valamit, kik örömest követnek még egy pár szemet, mint királyok a csillagot, s kik Eszmeralda dobocskájára nem böl, hanem az igéző mosolyért dobnak egy pár ezüstpénzt.