Hölgyfutár, 1862. július-szeptember (13. évfolyam, 78-117. szám)
1862-07-24 / 88. szám
Felelős szerkesztő : BULYOVSZKY GYULA. Szerkesztőtárs : BALÁZS FRIGYES. (Ferenciek terén 7. sz. földszin küldendők. Előfizetési dij : Vidékre, és helyben egyiránt. Egész évre .... 17 ujírt félévre........................9 „ Évnegyedre .... 5 „ Hirdetések Gyorsan közöltetnek : egy halározott sorért 5 ujkr. fizetendő. Budapest 13-dik évf folyam. 88. Csütörtök, Julius 24 én 1862. HÖLGYFUTÁR. Megjelenik hetenkint hat legnagyobb feliven, másodnapi szétküldéssel ; évenként két nagy műlap, és számos műmelléklettel. Szerkesztő szállása: Reáliskola-utca 6. sz. 1 em. hová minden szerkesztőségi kézirat bérmentve utasítandó Az előfizetési és hirdetési dijak Eiseh Gusztáv úr kiadó - hivatalaim -------Közlöny az irodalom, társasélet, és divat köréből. Szerkesztőség : ország ut, 15-dik szám. művészet Előfizetési felhívás „HÖLGYFUTÁR“ szépirodalmi, társaséleti, művészeti s divatlap julius — decemberi folyamára. Egész évre csak 17 forint. Félévre 9 „ Évnegyedre 5 „ E félévben következő mümellékleteket adunk : 1) Nagy mülapot, mely , Rákócit Rodostóban“ ábrázolja. E fényesen kiállított nagyszerű műlap néhány nap múlva küldetik szét. 2) Minden hónapban egy divatképet, Alter és Kuzmik hírneves kereskedők rajzai után. 3) Zenemellékletet, a közkedvességű zeneköltő Simonffy Kálmántól. 4) Egy színházi jelmez és egy arcképet. S a félév végével még egy kisebbszerű műlapot. Az előfizetési dijak Emich Gusztáv kiadó-hivatalába küldendők . (Barátok tere 7. sz. a. földszint.) Kelt Pesten, julius 1-én 1862. A „Hölgyfutár 44 szerkesztősége. ESZMÉNYKÉPEM HATÁTÁRA. Mindig üldöz hát engemet az ég? Hogy a nap már ismét leáldozók! Ő is, kiért földi vágytól menten, Édes titkos vonzalmat éreztem, Ő is itt hagyott busán, magamra, A sir zugó ölébe rohanva. Oh én szegény, szerencsétlen árva ! Oh én szivem, mely örökre zárva, Nem sugád meg a lánynak szerelmed: Szállj a sirba vallani szerelmet! Pedig ah, mily szomorú valami Lenn a sírban szerelmet vallani! Mért hagyál itt, mért hagyál itt minket? Ha a halál zordonan elintett: Vittél volna innen messze, messze, Boldogságunk benned úgy is veszve. Szellem valál, s ha rád nézett a rab: A madárnál csak ő volt szabadabb; Angyal valál, s ha látott a vétkes: Bűnbánólag tért vissza az éghez! Nemte valál, imádott az árva; Kenyerét a koldus tőled várta; Minden valál, rosz volt azzá lenned: Mert igy mindent vesziténk mi benned. Én láttam őt, midőn a szenvedő Szűz homlokán miként bolygó redő Egy lenge árny sötét lett szomorún; Kis lába eltűnt a talaj porán, És méla nagy szemével szerteszét Tekintve leste a magány neszét. Amint halkan odább odább illant: Nyomába kelt édes, nehéz illat; Nézd, nézd: nem é oly gyászosan leneg, Miként bolyongó siri szellemek ? . . . Nézd, nézd: egy haldokló virág, nem é Mintha búcsú — csókjait hintené? . .. Aztán eltűnt, talán önkéntelen, Mint eltűnik elölünk a jelen, Eszményeit keresve tétova, S nem jön meg ah! többé soha, soha. . . A part hosszán, mely csöndesen pihen, A nyugtalan bab nyugvó tükriben, Meglátva tán a csillagos eget A hullámok hiís fodrai megött, Levonta őt az éber képzelet, S a hab összecsattant feje felett. Szólj bús halott, te élő gondolat: Meglelted-e már boldogságodat! ? . . Farkas Albert. BOJT ÉS CSALÁDJA. Irta: Lanka Gusztáv. (Folytatás.) Bojth csak kezével intett, leik mégis megértette. A férj még esküvője napján sem volt nyájasabb neje iránt, mint azon nap délutánján, midőn a zsidóvali beszélgetését bevégezte. A szerződés aláírásáról azonban jónak látta még meg nem emlékezni. — Még egy leánykánk van anyjuknnk, ha azt is szerencsésen férjhez adhattuk kizárólag egymásnak fogunk élni. — Bizony ideje is édes Tivadarom, hogy öregségünkre magunkról is gondoskodjunk. A gondoskodni szó nem a legkellemesebben hangzott az öreg úr füleibe. — Istennek hála van anyunk, hogy mi már nyugodtan megélhetünk. . . . — Ha a jó isten nem látogat meg bennünket, talán . . . feleded, hogy egyik fiunk huszárfőhadnagy , Károly, e szelíd jó gyermek sincs kielégítve, és még Amália is itthon van. Az öreg csak félve gondolt a következő napra. — A háromszáz forint mellett, melyet a gróf kölcsön kért, azt hiszem egy pár ezer forint még a grófnál is elcsúszik. A férj valamivel könyebben lélekzett. — Kedves Lórám! félreismersz, ha azt hiszed, hogy midőn magunkról gondolkozom, gyermekeinkről talán megfeledkezem. Pirulnom kellene, hacsak jó férj volnék s nem egyszersmind jó atya. A férj előnyben akart maradni, közönyösebb tárgyra vitte át a beszélgetést, csakhamar azután elvált nejétől. Másnap reggel még Kupferlelk megérkezte előtt tisztába akart jönni Bojth a szerződésre nézve, s erőtetett nyájassággal szólt nejéhez: — Kedves Lórám! ötvenezer forintot kell felvennünk. . .. — Az istenre Tivadar, te minden áron koldusbotra akarsz juttatni bennünket. — A grófnak vannak apróbb terhei, melyektől meg kell szabaditanom, hogy jelentős birtokában közösen és sikerrel gazdálkodhassunk. . . . — Tudtam én ezt, sőt előre megjövendöltem, hogy nekünk a grófi vő nyugalmunkba fog kerülni. — Hidd meg édesem, egyedül a mi és gyermekeink javáért akarok ily terhet elvállalni. — Tivadar! sokszor megbántad már, hogy jó tanácsomig hallgattál, tégy amit akarsz, én ugyan soha sem adom belenj