Hölgyfutár, 1863. január-június (14. évfolyam, 1-77. szám)
1863-05-21 / 60. szám
alsórendű színháznál oly táncot is bemutatnak, mely ellen még a gemütlich bécsiek sem tesznek kifogást és melyet nálunk nem csak az úr téren de a nemzeti színháznál is táncoltak. Ami pedig a harmadik vádat illeti, erről lovaglás ember annyival inkább hallgat, mivel kizárólag magány dolog, és a színházi ügyekkel legkevésbé sincs összeköttetésben. A színháznál az előadások rendesen mennek, és ezekről ha az illető uraknak tetszik referálhatnak is, főleg ha értenek hozzá. Ennyit egy távollevő ember megtámadtatása ellenében. * úgy halljuk, hogy a legényegylet Szigligeti „Csikósát“ fogja előadni. * Molnár a budai népszínház igazgatója párisi élményeit közli a „Szinhási látcsőben.“ Igen örülünk, hogy oly jól mulatja magát, csak aztán meg ne bánja. * Stein János kolozsvári könyvkereskedő tulajdoni jogát szerezte meg azon régi kéziratnak, mely eddig I. Orbán Balázs ur birtokában volt és egy török nagyvezír, Ali pasa által irt költői elbeszélést tartalmaz : „Sultan Zaik Zükazat.“ E még eddig sehol meg nem jelent mű e cím alatt „Kelet tündérvilága“ fog megjelenni magyar nyelven. * Füredy már felüdült betegségéből, vidéki körútját azonban közbejött családi körülmények következtében az őszig elhalasztotta. * Felhívjuk a t. közönség figyelmét Ország Antal és társa parcellán fényképészeti műtermére. Bizton merjük állítani, hogy Országh a többi pesti fényképészeket valamint tisztaság és hűség tekintetében még a külföldiekét is felülmúlja. Lakik a Beleznaykert átellenében, Kerepesi út 3. szám. A legmelegebben ismételjük ajánlatunkat, mert meg vagyunk győződve, hogy Országinál tökéletesebb fényképészet ajánlani nem tudunk. * Mai számunkkal veszik szép olvasónőink Németh János ismert zeneszerző előfizetési felhívását a „Lisznyai Album“ című szépirodalmi zsebkönyvre. Lisznyai Kálmán igazán kedvence volt a magyar közönségnek, sőt nem csak mint költőt, hanem mint nemes, jószívű embert is szerették kedves, megnyerő modoráért. Reméljük tehát, hogy szép olvasónőink nem dobják el részvétlenül ez évet, sőt inkább honleányi buzgalommal igyekeznek minél több előfizetőt gyűjteni, hogy ezáltal kimutassák az elhunyt költő özvegyes árvái iránti meleg részvéteket. Vidéki levelezések. Pozony, május 15. (Magyar szinház.) Utóbbi levelem kelte óta itt a megyei gazdasági egylet által Királyfán rendezett s a legszebb eredménynyel jutalmazott ló- és szántás- versenyen s cseléd díjazáson kívül, melynél egy megyei költő nagy ládányi verses munkával babért aratni sikertelenül törekedett, egyéb említésre méltó eset elő nem fordulván, ezúttal R e sz ter színtársulatának működésére kell szorítkoznom. Itt,az ország szélén, s annyi idegen elem között, a magyar színműelőadások hatása sokkal fontosabb, mint hazánk tisztán magyar városaiban, miáltal én a részletesebb elemzés szükségét indokoltnak vélem. E r n a n i után, melyben még Reszler, ezen szép képzettségű énekes tűnt ki, a Csikós következett. Ennek címszerepében Zöldi tökéletesen egyöntetű, hatalmas játékával az alföldi csikós legeredetibb, legtermészetesebb alakját, valódi typust állított elénk s a környezet is általában oly jeles volt, hogy csupán a puszta hiányzott ahoz, hogy az alföld közepébe ragadjon képzeletünk hatalma. Zöldiben oly művészt bír e társulat, kiben alakitó tehetség, átgondolt játék, szavazat, testhordozás s a hatás minden egyéb eszközei egyesülőnek arra, hogy az ország bármely színpadán biztos sikerrel működhessen. Utána legnagyobb hatást ezközölt Szöllősy Piros ka k. a. igen szép játékával s csinos énekével, valamint Zöldiné és Foltényi kitűnő comicus alakjaikkal. Gere és jó ifjú csikós volt, érzéssel és szépen énekeltett. Foltényiné, Temesvári és Virág igen jól tölték be kisebb szerepeiket. Utóbbi igen használható tagja a társulatnak, itt más szerep hiányában leginkább mint Frici tűnhetett ki, bár nyílnék alkalma a budai népszínházból ismert hatalmas alakjainak, Ippelberger Salamonnak és az egy a mi népünkbeli zsidónak bemutatására Szupa a Csikósban lépett föl először s Bence szerepében, valamint azóta is tehetséges színésznek bizonyult. Neki szán Császárnak is mondhatok figyelmeztetésük annyit, hogy az emlékező tehetséget soha sem árt tanulással erősíteni, ez azonban nem a Csikós előadására vonatkozik. — Rákócy fogsága ismétlésének Szőllősy Rózsa k. a. szereplése adott sajátos varázst. Helena legne szerepe ez alkalommal úgy a külső báj és díszes öltözék, mint a t. k. a. megkapó, érzéstelt szavallata által igen magasan emelkedett kis sokat adott ahoz, hogy Rózsa k. a. máris a közönség első kedvencévé lön. Szupa elég jó Rákóci volt, de Erdélyit nem érhető utól. A múltkor fölhúzottakon túl még Virág és Kállay működését kell elismeréssel említenem. — Hunyadi Lászlóban a legfőbb dicséret Fehérvári rendkívül sikeres rendezését s a kitűnőleg fényes kiállítást illeti. A karok, mint majd mindig, erőteljesen, egybevágólag működének, az egyes szereplők mindnyájan megfeleltek feladatuknak, úgy Reszler, mint Gerecs, Timarné, Baráti és Foltényi, utóbb Mezei; az est dicsősége mégis Reszlernének és Megjes Liszka k. a.-nak jutott. Az egész előadás Reszler operai erejének kitűnőségét és Megyesi karmesteri ügyességet teljesen igazolta. —■ Következő nap a Nőtlen férj előadása által győzeténk meg újólag e társulatnak a vígjátéki szakra is kitünőleg alkalmazhatásáról. Mindenki versenyezni látszott a koszorúért, a jeles Fotényiné— Betti, Zöldi a nagybátya, Erdélyi Zázióssy, Vácy Vilmák, a. a fiatal özvegy szerepében minden dicséretet érdemeltek, Sztupa is jó volt, csak patkósa több mint vígjátékban megengedhető, a koszorú azonban mindenesetre Foltényi hatásteljes Kámán urfiának jutott volna, ha Szőllősy Rózsa és Piroska k. a.-ok országos hirűt vasmegyei csárdásukkal közbe nem lebbetnek és elragadó varázs táncukkal — mely még a zenekar magyartalan kíséretén is fényesen diadalmaskodni bírt — oly roppant lelkesedést, tapsvihart, újrázást nem idéznek elő, mely a vígjátéki szereplők, kitűnő egybevágó működésének jutott zajos elismerést is messze túlhaladta. A t. k. a-okkal atyjuk, a régi jeles táncművész Szőllősy Lajos is, kit a szerzés és betanítás ily kiváltó eredményének érdeme illet, kihivatott, ekkép ezést is osztatlan megelégedést szült, azért azonban, hogy Beznák és Oláh jeles magyar zenekarának megszerzéséről eleve gondoskodni elfeledett, már csak egy kissé mégis meg kell szóllanom a különben oly pontos és figyelmes rendezőséget,ne méltóztassék ismét rendőrséget szedni kedves betűszedő uram, nem szoktam én arra gondolni sem,ami által az elragadó tánc ha lehet, még elragadóbb lett volna. — A Kunokban leginkább Melles Liszka k. a. tűnt ki Reszter, Mezei megfelett. — Gerecsi Baráti kielégítő volt, a karok jók, Demjén Marik a. Miksa particieját hibátlan tisztasággal éneité el. —A következő este előadott Cigány új diadal volt a társulatra. Némileg Nagynak, de különösen Császárnak első felvonásbeli elhibázott éneklését, s Sz tupának egyszer kétszer megbecsaklott memoriáját leszámítva, mit azonban játékukkal ők is s kivált Császár — ki nem énekes — a 2-ik 13-ik felvonásban helyre hozni igyekeztek ez előadás oly hatást idézett elő, mely legfőbb dicséretet érdemel. Zöldiné, Szentkúti kisebb szerepeiket jelesen kiemelték, Erdélyi kitűnő Peti volt Szőllősy Piroska k. a. Évinek Rózsa által háttérbe szorított szerepében is mindjáték mindenek tekintetében oly hatásosan, szépen, élénken működött, hogy csak magasztalással lehet kiváló tehetségét megemlíteni, Zöldi pedig oly vén cigányt állított elénk, mely párját ritkítja, ha ugyan valahol megtalálható volna is az. Ismét egy teljes művészi alakot látunk kidomborulni előttünk, — tökéleteset nyelvre, — mozdulatokra, kifejezésre, egész lényegére. — Ily teljes eredményű játék mellett többszörözött érdem illeti Szőllősy Rózsa k. a.-nak azon mindent felmuló működését, melynél jelesebbet, megragadóbbat én annyi Rózsa között — a páratlan Prielle Cornéliáét véve ki csupán — sem Pesten, sem azon innen ústul nem találtam. Az alak ennyire megnyerő szépségét egy sem érte el a fájdalom kifejezésében arcban, hanglejtésben oly természetesség,oly érzelemteli méla varázs volt, mely magával ragadott mindent s feledve a szinpadot,vele sirtunk,vele örvendettünk a kifejlődésnél. Nagynak kell jelzenem a sok között különösen at. k. a. művészetét az örülési és a koszorú jelenetben,s a koszorú,melylyet Évi nyújtott át neki, nemcsak a szerető leányt, hanem a művésznőt is méltán megillető. Ez est után, mely örökre feledhetlen marad, s melyet leirhatlan lelkesedés jutalmazott, mondanom sem kell — úgy a t. k. a.-nak mint az egész drámai társulatnak nemzeti szinművészetünk terén egyik legszebb polcot kell kijelölnem s különösen Rózsa k. a.-ra vonatkozólag kétségtelen, hogy reá Pozson közönsége mindenkor legfőbb dicsőítéssel s visszaóhajtással gondolatid. Másnap Hunyadi reprise-je az operai rész érdemeit tünteté ki újra. (Vége köv.) Szeged, máj. 16. Tek. szerkesztő ur! Becses lapja, hasábjain helyet kérek levelem közlésére. Azon kit vezeti toltam, hogy,mit itt irok — az által némi szolgálatot teszek színészetünk érdekében, s miután ez idő tájt igyekszik minden nagyobb vidéki város színtársulatot a téli idényre megválasztani, e szerit igen jó, ha tudja az illető választmány: hol és miilyen színtársulat működik, másrészt szinte a sok színigazgató is tudomást nyer a működő tagok hollétük és minőségükről; én igen kívánatosnak hiszem, hogy minden városból hol színtársulat működik, időszakonként érkeznek, lapokban közlés, részletesen leírva mind a színtársulat belszervezetét, működését, mind pedig a közönség által tanúsított pártfogást a színészet érdekében. — — Egy év folytán nálunk folytonosan működik színtársulat, ami csalhatlan bizonysága annak, hogy Szeged egy állandó színtársulatot kitarthat, s ha erre nézve intézkedés történnék, az illető színigazgató kevesebb költséggel képes volna egy igazi jó társulatot tartani — ami néha kirándulást tehetne Szentes és Vásárhelyre, a társulat felvezetné a „Csongrád-megyei szintársulat“ nevet, amit e legmagyarabb megye egy buzgó színigazgatóval értekezve,könnyen kivihetne és létesíthetne — csak az ügyet megpendítve, illető helyen kétségkívül hatalmas viszhangra és pártolásra találna. Múlt év tavaszén szigeti társulata alig távozott körünkből, már Hubai váltotta fel , kit szinte Lángh követett ; ez el sem távozott egészen, már múlt hó elején Szabó és Filipovits kezdte meg működését, dráma, népszinnű, opera és operette társulatával, eleinte igen nagy pártolásban részesült,míg folytonosan most is közönségesnek nevezhető részvéttel pártoltunk, dacára, hogy a sétányon a legkellemesb esti mulatság kínálkozik, s a színházban nagy bőség uralt. — A drámai személyzet nem nagy, de 478 ■