Hölgyfutár, 1863. január-június (14. évfolyam, 1-77. szám)

1863-05-19 / 59. szám

állapotban van, Párisban átalánosan el­­terjed hir szerint. * Németország A bájos Benz Katinka kitörte a lábát. Marburgbelf. hó - ról írják, hogy a Godfroy cirkusban Benz Katinka ki, mint tudva van, a társulat igazgatójához Godfroy Lajoshoz ment férjhez — jutalomjá­tékát adta és kecsdus állásaival s táncaival lóháton az egész közönséget elragadta. Már több merész ugrás sikerült neki széles kendő­kön keresztül, midőn egynél röviden ugrott és egy kiáltással: „Istenem, lábam kitört, örökre oda vagyok“ — lerogyott. Fájdalmas i­zgatá­­sok közt vitetett ki a cirkus fövényéről, s a közönség az erő és szépszég e rögtöni össze­­zuzása által a legmélyebben meghatva hagyta el a színhelyet. Orvosi vizsgála­ból kitűnt, hogy a bal láb csuklóján keresztül a csontszá­rak eltörtek és a gyógyítás igen súlyos és hosz­­szadalmas leend. * A lipcsei konservatóriumban a legutóbbi vizsga alkalmával az első díjt Langer Győző a Pesten tiszteletben álló Langer énektanító fia kapta. A koszorúzott munka egy nyitány Kisfaludy Károly :Irenek című szomorújáté­­kához, melyről a lipcsei lapok nagy elismerés­sel írnak, és az ifjúnak szép művészi jövőt jó­solnak. * Bajorország: Bulyovszky Lilla asz­­szony Münchenben az udv. színházban vendég­szerepel ápril vége óta. F. hó 10-kén lépett föl hatodszor, mely föllépése után még öt vendég­játékra szerződtetett. A „Münchener Journal“ a sikerre nézve azt mondja: Az udvari színház tömött nézőhelyei, hol máskor az előadások jövedelme a napi költségeket sem fedezi, eléggé bizonyítják e vendégjáték vonzerejét. „Donna Dianná-­ban (úgymond e lap) telve volt sze­repe finom, lélektanilag találó vonásokkal, és tömérdek hatásos részletekkel, de legfőkép mesterileg sikerült az utolsó tusa a büszkeség és szerelem közt, melyet mind szó, mind arc­, mind játék tekintetében a legtökélyesebben fe­jezett ki. Nagy mértékben megérdemli tehát a rendkívül élénk tetszésnyilvánulásokat és a sokszori kihívást, melyben részesült. „Stu­art Mária“ és Julia előadásai után üdvözlő kül­deményekkel tiszteltetek meg. Ezenkívül azon legmagasb kitüntetésben is részesült a mű­vésznő, hogy bajor király és királynő e felsé­geik által magán kihallgatáson fogadtatott, mely alkalommal a felségek sajátkezüleg nyuj­­ták át neki photograph képeiket. Bulyovszki Lilla asszony f. h.­­ 9 Berlinbe s innen Drezdán át Pestre só­hol vendégszereplését a közönség nagy érdekeltséggel várja. * Poroszország: Berlinben e napokban fejeztetett be a „Kladderatsch“ elleni sajtóper, mely a „miniszerelnök rágalmaztatása“ miatt kezdetett. Indokot e vádra a „Kladderadtsch“­­ban megjelent kép szolgáltatott, melyen egy párka,Bismarkot előtüntetve, egy papírdarabba vág, melyre­l szó volt irva: „alkotmány.“ Az államügyész azt állitá, hogy rágalom a minis­­terelnökre azt fogni, hogy megsemmisíteni akarja az alkotmányt. A védő­ügyvéd azt hozta fel, hogy itt nem „szétvágás“, hanem csak „bevágás“ ról van szó. A tszék a „Kladdera datsch“-ot a vád alól felmenté. Vegyesek. . . Egyszer Shakespeare saját darabjai egyikében a királyt játszá. Épen szolgáinak adott ki rendeleteket, midőn Erzsébet királynő meg akarván kisérteni, váljon megzavarodik-e Shakespeare ? a színpad előtti fű­helyéről zseb­kendőjét a színpadra elejte.­­ Shakespeare azonban nem zavarodott meg, hanem épen tá­vozni akaró szolgáira ráparancsolt: „Minek előtte dolgotokra mennnétek, emeljétek föl testvérem kendőjét.“ — A királynő megtap­­solá Shakespeare e rögtönzését. * Hasznos szer a szemek gyöngesége el­len. Egy csésze borszeszbe négy lat rozmarin­­levél tétetvén, naponkint néhányszor összeza­vartatik, azután három-négy nap múlva tiszta ruhán átszüretik. Ezen folyadékból egy kávés­kanálnyit összevegyítünk négyszer annyi me­legvízzel, s esténkint megmosogatjuk vele a gyengült szemeket, úgy, hogy ezen mosdószer­ből valamicske a szempillák és szemalma közé is szivárogjon. Haladva a mosdással lassan­­kint mindig kevesebb viz vegyittetik a rozma­­rinszesz közé, mig végre egyenlő mennyiség­ben vétetik. Ezen mosdószer hosszabb hasz­nálata után megfrisülnek s felvidulnak az el­gyöngült szemek. *A hölgyek ruházata. (Franciából) Az öltözködés mestersége, mint valamely mű­vészet , különös tanulmányt igényel; bizo­nyos,megállapított szabályoknak van alávetve és mégsem lehet vele meghatározott szabályok­­ szerint elbánni; lehet e tárgyban tanítást adni­­ és tulajdonképen még­sem lehet valakit reá megtanítani, mert leginkább ízlés, önismeret , és tapasztaláson alapszik. A jó ízléssel megáldott nő főfigyelmet mindenek előtt a fej, kéz és lábra fog fordí­tani, jól tudván, hogy a fejdísz (coiffure), kéz és lábtyú (chanssure) a toilette fényességé­nek főkellékei, mivel minden egyébnél legin­kább vonzzák magukra a figyelő tekintetét, és a jelenségnek (comparition) bizonyos benyo­­j­mást (frappe) kölcsönöznek. Bármily lényege­­­sek is ezen részletességek, ha a reájuk fordí­ t­­ott gond által — sokat is, de eleget mégsem , tettünk. Divat származás és illem még sok más — a toilettehez tartozó — kelléknek figyelembe vételét igénylik, nevezetesen pe­­dig óvatosttágot és meggondolást kívánnak a­­ ruha megválasztatásánál. A tapasztalás bizonyítja, hogy gyakran létezik valami egyezés (analogie) a ruha és viselője között tehát ez is már elég ok arra, hogy a nő legnagyobb vigyázattal járjon el, miszerint ruhája színét, mintáját, kelméjét és­­ szabását öszhangzatba hozza életkora, termete­­ és állásával. A kedvenc színben gyakran fellelhetjük a jellem tükrét (reflet). Az élénk ingatag, dél­honi nő előszeretettel van kirívó és elütő szí­nek iránt. Észak hideg és komoly lakónője épen ellenkezőleg a színek pontosabb összeol­vadását kedveli. Az erővel és erélylyel bírónő tarka öltözetet szokott választani; a világzajt szerető nő inkább a feltűnő rikító színek iránt bir hajlammal, szerény értelmes kedélynek el­lenben mintegy ösztönszerűleg a sötét színekre van előszeretete. A komoly foglalkozás, szo­morú érzés, korosság és lemondás (resigna­tion) közös színe a fekete, barna, viola és szürke, míg ellenben az öröm, remény, ifjúság és szerencse a világos színeket, fehéret, zöldet kéket és rózsaszínt veszik igénybe. Néha még­is egy divatos szín minden különbséget elosz­lat és a különféle osztályzatok ízlését egybe olvasztja. Vannak színek, melyek azon tulajdon­sággal bírnak, hogy viselőjök általuk, kisebb és soványabbnak látszik, mások ellenben tö­­möttebb kinézést okoznak. Ezen szín eme arcszinnel (teint) egyezik meg és új kecset ad neki, míg más szín halványan, betegeskedőleg tünteti fel. Észrevehető ebből, hogy a ruha választá­sánál igen is sok függ a színtől. Nem kevésbé jelentékeny a ruhakelme rajza (dessin), ha csak nem — hódolva egy­szerűség iránti előszerzetünknek — csupán egyszínű ruhákat viselünk. Tekintetbe kell itt vennünk, váljon nagy vagy apró virágok, egyes elszigetelt csoportozatú vagy összeolvadó lán­colatú, csikós vagy kockázatú minták előnyö­sebbek-e az illető nő termetére nézve ? Néze­tem szerint csak magasabb testalkatú hölgyek­nek kellene a kockázatot (carreaux) és egy­­átalában a nagyobb dessineket választani, mert az ilyféle kelméknek csak náluk lehet szép foganatja (effet), míg ellenben a csíkos és apróbb virágú kelmék minden alaknak jól állnak. Az ipar e tekintetben is bámulatosan haladt előre; a szín és rajzban egyformán ki­tűnő kelméknek oly nagy bőségét hozza létre, hogy nem marad egyéb hátra, mint e gazdag­ságból a helyest és jól illőt kikeresnünk. A­helyett, hogy a nő közönyösen cico­­mázza fel magát bármily kelmével, mely a „divat­os­ság“ szabad jegyével ellátva a ruhatárakba és divatárusoknál találja nyílt be­­léptetését: az Ízlés hölgyének erre vonatkozó­lag is csak thémául szolgál a divat, melyet saját kénye és vélekedése szerint variálhatja. Oly alakok, melyek feltűnő testess­éggel (embonpoint) vannak megáldva, vagy inkább büntetve, igen bölcsen teszik, ha a tömöttebb szöveteket, mint a pekinget, bársonyt, da­­maszt kerülik s ellenben a cashemirt, baréget, creppet, taffetet, egy szóval azon szöveteket választják, melyek könny­edébbeknek tüntetik elénk. A soványak, kis termetűek és nem jól nőttek pedig igen észszerűen járnak el, ha a lágy és testhez simuló kelméket kerülik, és arra figyelnek, hogy alakuk szabálytalansá­­­­gát tömöttebb és buzos szövetekbe burkolják. Szóljunk még egyet a ruha szabásáról. A­­ hosszú ruha higgadt, tekintélyes külsőt okoz, és — előre bocsátva, hogy nem túloztatik —­­ minden termetnek jól áll, míg a rövid ruha a­­ gyermetegség és naivság jellemét kölcsönzi viselőjének, mi tulajdonképen csak igen kevés­­ egyéniségnek illik. A magas ruha azonos a sötét színűvel: a komolyság és érettség vise­lete ; a kivágott szabás (taille) vissza­tükröz­ted az ékességet (elegance) ifjúságot és gyö­nyört. Természetesen itt is jelentékeny szava van a termet és magatartásnak (port noble.) Kétségbe vonhatlan tény, hogy a hölgy jelensége kellemes vagy­­ kellemetlen be­nyomást hoz létre a mennyire t. i. öltözete tiszta, illendő, vagy pedig ezen tulajdonsá­gokkal ellenkező. A jó módú nő, ki nem viseli saját ruháját vagy ha sajátja is, de összegyű­rődött, rosszul illő, hiányos, a rendet­enség rest­ség vagy fukarság bizonyítványát állítja ki magának , azon nő ki felváltva az egyik túl­zásból (extrémé) a másikba esve, majd rend­kívül választott toiletteben, majd pedig ha­nyagon kezelt öltözetben jelenik meg, elárulja miként gondolkozási modorában silányan ural­kodik a következetesség. Mi rövidlátó emberek, kik ama adomány­nyal nem vagyunk megáldva, mely szerint a szellem és a szív kincseit első pillanatra felis­­merhetnők : szemeinket mindenekelőtt a kül­sőre szoktuk irányozni és ennek folytán ítéle­tünket kimondani. Miután mint emberek, em­berek között kell élnünk, úgy mindenkinek, különösen pedig a nőnek arra kellene ügyelnie, hogy külsejét a tehetségig tetszetőssé tegye, mert külsejéről — gyakran nem épen alapta­lanul — az ember belsejére vonunk következ­tetést. Tulajdonos : Jhugy Itsmir. özvegye. 472 Nyílt posta. Ív. G. kisasszonynak. S­á­r­k­á­n­y­b­a­n. Szives sora­t kaptuk. A „Dalvirácokra előfizettünk, mely, mihelyt m­egj­­en — június folytán volt ígérve — azonnal megküldetik nagysádnak, hr­gy vi le zon­goráját, ékesíthesse. Csermelyinek. Várom !! ! Sz.erk. Kiadó Kmich Gusztáv magy. akad. nyomdáé«. PEST,­1868. F.MICzl GUSZTÁV, MAGY. AKAD. NYOMDÁSZ, BARÁTOKTERE 7. SZ. A. Melléklet: Csermelyi S. arcképe.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék