Hölgyfutár, 1863. július-december (14. évfolyam, 1-78. szám)
1863-07-25 / 11. szám
PaPürA-rAj:' »■ Szert Szerkesztői szállás: (hova a kéziratok hérmentve küldendők) zöldfa-utca 11. sz. Kiadó-hivatal: (hova az előfizetési és hirdetési dijak küldendők) Kertész József könyvnyomdájában , feldmasor 13. sz. HÖLGYFUTÁR: Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Megjelenik minden kedden, csütörtökön és szombaton egy nagy negyedrétivén. Évenként két nagy műlap- és számos műmelléklettel. 11. szám. XIV. évi folyam. II. félév. Díj Előfizetési dij: v (vidékre vagy helyben egyaránt) • Egész évre ... 17 frt fi Félévre .... 9 frt .• Évnegyedre . . 5 frt Hirdetéseke 3 gyorsan és jutányosan C r! közöltétnek. Szombat, julius 25. 1863. Haltam, beteg vagy . . . Haltára, beteg vagy, édes angyalon!, Emésztő kórban sorvadász — Mint fájt nekem e gyászhirt hallanom, Villám gyanánt csapott le az! De hisz, — igyen vígasztalául magam, — Angyal nem szenvedhet soká, Az égben annyi jó, hű társa van, Őrködve néznek ők reá. hgjsa, meagy,Ógyulsz, drága kedvesem, Hisz vah elég hű orvosod: Szijjői gond, testvéri figyelem, Forró imám , ez orvosok . . . Oh van nekem veszélyesb betegem, A gyógyuláshoz nincs remény; Végpillanatját aggva remegem, Közel halálát érzem én. Leányka, te lehetnél orvosa, Oh mért vagy oly könyörtelen ? — Ha nem segitsz, nem gyógyul fel soha — Én hervadó — beteg szivem! Lehr Zsigmond. Egy menyegző. .. (Folytatás.) Egy vasárnap, midőn Anetra anyjával az úr Házából tért haza, atyja komoly arccal, de mennyire merevségétől telhetett, szeretettel adá tudtára, hogy férjhezmenetelének ideje elkövetkezett, s hogy ő, a gondos édes atya, magára vállalta e szép tiszt lélekismeretes teljesítését. Egy hét múlva itt lesz a násznép, minden szertartás figyelembe vétele mellett történik a megkérés, a kézfogás és az eljegyzés. — Akarom, — folytatá némi nyomatékkal, hogy e nap ünnep legyen házamban, hogy a szomszédok ne botránkozzanak meg elhíresztelt gazdagságomon, hogy jó embereink közül senki se hiányozzék, s hogy az asztalon az étkek, az elfogadásban a szívesség, az arcokon és hangban az öröm ne kerestesse magát. Úgy hiszem, az én kedves nőmnek nem lesz ez ellen semmi észrevétele. Anetra is, anyja is meg voltak lepetve, de Jean a hosszú időn át úgy hozzászoktatta őket az engedelmességhez, akaratát úgy megtanulták változhatlan parancsnak tekinteni, hogy ezúttal is sem anya, sem leány egyetlen jellel sem merészlenek ellenzést. Jean magukra hagyá őket. És a két nő, mintha mi se történt volna olyas, ami mindennap szokott történni, — dolgaikhoz láttak — némán, gépileg. Ki a vőlegény? honnét jő? szép-e? fiatal-e ? — egyikök se kérdezte. Közöny ennél megtestesültebb alakban még aligha bámultatá magát. Most egy pár észrevételt. Giovanni nem volt barátja a feketehegyiek nyerseségének. Nem egyszer volt oka panaszkodni garázdaságaik, szomszédi hűtlenségük ellen. de e mellett, mint mindig, okosan számított. Egyik senátori család házassági ajánlatot tett neki, és Giovanni meglatolva az atyafiság értékét, s különösen a helyzetet s a jövő eshetőségek előnyeit véve tekintetbe, úgy találta, hogy vagyonára nézve biztosabb elhelyezést, s leányának ennél fényesebb menyegzőt e rideg környéken aligha várhat. E mellett Fité, a házasulandó fiatalember, nemzeténél a legszebb jövővel bír s befolyása biztosíthatja Jean tengerparti birtokát az erőszakos betörések ellen, melyeknek eddig nagyon is gyakran volt kitéve. Ily nyomatékos anyagi és szellemi okok elől hátrálnia annyit teendő, mint természetét tagadni meg. Azt pedig Jean nem teheté. Ő tehát odaígérte leányát, s e napot tűzte ki a nász elfogadására, mely, mint láttad, a főkapu elé meg is érkezett, itt azonban a sárga szalagon csüggő zárt lakat előtt megállapodott. A százféle menyegzői szertartások egyike az, hogy ha a kiszemelt menyasszony nem rokonszenvez a bejelentett vőlegénynyel, akkor a kapu, vagy az ajtóra egy zárt lakatot függesztenek ki, mintegy azt jelezve: csak ezen zár kinyitásával szabad a bejövet. A kiséret kívül állott, benn az udvaron a háznép és a vendégkoszorú. A külsők ügyesebbjei, számítva ez ártatlan akadályra, eleve elkészített kulcsokat szedtek össze zsebeikből, s a lakat felnyitását kisértgeték. A belsők, mintha mit se látnának, kezet kézbe szorítva, felváltva nők és férfiak, kört alakítottak, s majd jobbra, majd balra mozogva, ismét a kört egy ponton megszakítva, különféle kanyarulatok, be- és kihajlásokkal az úgynevezett Mamerica néptáncot lesték. A hiányzó zenét — mely itt ismeretlen, — az öszhang nélkül siránkozó vagy sikoltozó ajkak dala pózolá. Ezeket nem látszott érdekelni a kívül állók baja, s emezek nem látszottak gyönyörködni az udvaron lejtők és forgolódók vigalmán. Kiki magával volt elfoglalva — szinleg. Csak vagy félórai feltartóztatás után nyílik meg az udvar nagy köre, s a két oldalra összefogózkodott vendégsereg tarka fala közt láttam előre nyomulni Jeant, a boldog atyát, jobb kezén inkább vonszolva, mint vezetve — egy egészen hófehérbe öltözött leánykát. A dal elhallgatott. A zárnyitogatók hamis kulcsaikat félredobják. Mély és megható csend. Jean a kapuig vezeti leányát. Itt kiveszi zsebéből a hiába keresett kulcsot, átadja azt leányának, és erőtetett szelíd hangon kívánja tőle a lakat kinyitását. Anetra engedelmeskedett. Az elitért is engedelmeskedik, midőn az erő hatalma a vérpadra lépteti. Elhárítva lévén az akadály, következett a szívélyes fogadás. Jean a főterembe vezető leányát, hol anyja mellett, s családja nőrokonai között helyet foglalt. Egy tisztességes férfi tagja a Pasztrovicsoknak karon fogja a vendégnők idősblkét, s ezt Jean asszonyhoz vezeti. Kézfogás és homlokcsók. A férfiak kézszorítással, az éltestek ajkciókkal tisztelegtek. Következett az ajándék. Azt hittem a fényes felvonulásból, hogy Brasilia azanyja, India gyémántja, s a tengerek gyöngye itt ritkaság épen nem leend. És nem úgy volt. Sajt, kenyér, egy faedényben bor, ízletesen kikészített juhbőr, s egy sajátkezűig font és szőtt vállkendő volt az adomány, melyet Montenegro a Pasztrovicsoknak az uj atyafiság első szeretetjeléül nyújtott. Jean lévén a háznál minden, ezen ajándékdarabokat is ő fogadta el. Anetta hallgatott. A mellékszobában terített asztal állott, melyen épen e percben helyezgető Giorgio — a házi nő felkérése következtében,— a felcifrázott halakat, sülteket és süteményeket. Jean ezekben fogja háza részéről az ajándékokat viszonozni. Következett a megkérés. Ebben nincs semmi különös, mit nálatok is ne látnál, ha fáradságot veszesz magadnak, figyelemre méltatni az ily természetű szertartásokat a népnél, vagy oly házak-