Hölgyfutár, 1863. július-december (14. évfolyam, 1-78. szám)

1863-12-03 / 67. szám

XIV. ÉVI FOLYAM. zonytalansága, — a remény azonban nem csiifi'&'eszt bennünket. DO­­. — a. Vidéki gyorsfutár. [*] Egy őrült nő az egri irgalmas nénék kórházának emeletéből múlt hó 21-én este leugrott, oly szerencsésen, hogy mindjárt lábra kelve, zilált hajjal futott tovább, de csakhamar elfogatott s visszavezettetett. [*] A brassói magyar kaszinó tagjai 150 irtot adtak az inségügyben. [*] Az esztergomi műkedvelők hangver­senye, mely sorsjátékkal volt összekötve, 1000 itot jövedelmezett az alföldi szüköl­­ködők javára. [*] A debreceni takarékpénztár 500 ir­tot ajánlott föl az ottani szükölködők ál­tal teljesitendő földmunkálatokra, 500 fton pedig kenyeret süttet. Követésre méltó szép példa. [*] Különvallásu tanulók hangversenye. Kolozsvárott — mint az „Érd. Posta“ írja, — dec. 2-án az ottani kath. lyceum dalár­dája, egyesülve a ref. iskola zene­egyleté­vel, a színházban hangversenyt fog adni. Szép, hogy két vallásfelekezet ifjúsága ha­bozás nélkül fog kezet és a cél érdekében testvériesen egyesül. És ez egyesülést az il­lető elöljárók nemhogy akadályoznák, sőt elősegítni igyekeznek. A jövedelem két­harmada a két iskola zene­ egyleteé, a har­madik a színtársulaté lesz. Egy ref. és egy hath. ifjú szavalni fog. A zeneműve­ken kívül egy új francia vígjáték kerül színpadra, a színészek által játszva. [*] A debreceni főiskolai önképző kör m. hó 22-én csendes ünnepélyességgel ülte meg Csokonai Vitéz Mihály 90 éves szüle­tésnapját. [*] Zalában egyre tart a rablók garáz­dálkodása. Múlt hó 20-kán Köves-Kálló helységben esti hét óra tájban 7 fegy­veres rabló ment be az ottani Burger nevű izraelita boltoshoz, s­őt, mivel pénzét rög­tön előadni nem akarta, úgy megkötözték, hogy ereiből a vér kiserkedezett s azután ujjait téllkéssel felhasogatták. A kínzások után 760 ftot raboltak el tőle. □ Múlt hóban —­ írja a „Botschafter“ — a közkórházból egy lengyel szabadságh­ar­­cost temettek el, kinek halotti jelentése — névaláírás nélkül — igy hangzott: „E hó 24-dikén hunyt el 39 éves korában Alber­­sohn Benjamin, angol alattvaló, ki a len­gyel szabadságharcban részt ve­vén, több csatában vitézül harcolt , Krikawkolnál megsebesült, s midőn egészsége helyreállí­tása végett Szczewnijába utaznék a cs. kir. előőrsöktől elfogatván, Bécsbe hozatott, hol is a közkórházban dicső életét bevégez­te. Honfiak, kik Bécsben laktak, jöjjetek el minél számosabban a kórházi kápolnába, hogy megadhassuk a végtiszteletet a hős­nek, ki hazánk szent jogáért véglehejletéig harcolt!“ □ Stéger a bécsi operaházban egy jó­tékony céllal összekötött hangversenyben fog énekelni. Bécsi h­írek. □ Mi is megkaptuk Bécsből azon társas utazás programmját, mely a jövő tavasz­kor Konstantinápolyba és Athenébe ter­veztetik. E társas utazás rendezője a „Wie­ner Zeitung“ szerkesztője, dr. Schweizer Lipót, cs. k. tanácsos, és Tuvora Ferenc szerkesztő. Ez utazási terv szerint az úti társaság 1864. mártius 26-án indul ki a triesti kikötőből s 31-kén érkezik Konstan­tinápolyba (hol hat napig fog időzni), szom­baton, ápril 9-én eléri Athénét. Ezenkívül rövid u­tmutatással még Corfu, Zante, Sy­­ra, Smyrna, Ancona és Velence érintetnek. Egy úti jegy ára 230 ft a. értékben, mely­ért az utazóknak 20 napi időzésük alatt mindennemű szükségleteik fedeztetnek. A tengeri utazásra egy külön gőzös fog bérel­­tetni, mely a résztvevőkön kívül senkit sem vesz föl. Ezen utazás feltételei igen kedvezők. A múlt évben egy hasonló uta­zás részesei egy kávésnak, kire az aláírás és a vállalat pénztára véletlenül bízva volt, 350 forintot (és így 120 forinttal többet) fizettek, holott ezúttal 3 kikötőhelylyel többet fognak meglátogatni. Kívánatra a „Wiener Zeitung“ kiadó­hivatala bárkinek megküldi a programmot, mely a nemuta­zókra nézve is érdekkel bír. A számos ábra, melyek Tuvora eredeti rajzai után a szö­vegbe nyomvák, az uj szerailt, a Zsófia­­imolát, egy az utcán kufárkodó török ban­kárt, egy piaci frászt, fátyolos török nőket stb. tüntetnek föl. —­3° 537 °g›­ V­ilág panoráma. Olaszország. *** Garibaldi a potenzai ta­nácsnak, mely a lengyelek számára s Ga­ribaldi emlékére 5000 lírát szavazott meg, azt írta, hogy a­mig Olaszországban két idegen hadsereg áll, a­mig az olasz szabad­sághősök éheznek, a meddig az árvák me­nedékhely nélkül vannak, s a meddig Olaszországban nyomor, sötétség és lánc van, addig szó sem legyen emlékről, leg­­kevésbbé az ő számára. Franciaország. „..Kálvin háromszázados emlékünnepére már történnek Franciaor­szág protestáns községeiben előkészületek. Gyülésileg elhatároztatott, hogy ezen nap­nak ünnepére (meghalt 1564. máj. 27-én) minden consistorium és minden egyházta­nács egy könyvtárt alapítson s abba alap­­kövül Kálvin legújabb s legteljesebb mű­vét tegyék. *** Párisból írják: Midőn az ansmite követség szónoka a császárt megszólitá, orrhangon beszélt; a Szónok orrhangjai oly hatással voltak a császárra és az ott jelen volt diplomatiai testületre, hogy ezek­nek nagy megerőltetésükbe került, neve­tésüket elfojtani. A kis császári herceg, ki anyja mellett állt, szintén csak küzde­lemmel tudta magát a nevetéstől visszatar­tóztatni, s minden­­módon komoly akart maradni. Alig lett vége a fogadtatásnak, midőn a császárné az ő kis Bébé­jét (igy nevezik szülei a kis herceget) hőny­iért szemekkel szok­ta kebelére s férfias magatartásáért bábu-színházat ígért neki. A kis herceg a színházi előadásra komoly atyját levél által hívta meg, mely így kez­dődött: „Majesté, mon pére“i s az egész le­vél igen naivul volt fogalmazva. *** Desrosne Bernardot a napokban el­fogták, mivel nejét, Judithot, ki színésznő, pisztoly­lövéssel erősen megsebesítő. A gyilkossági szándék alapja szerelemféltés volna. *** Lyonban két kis gyermeklány pár­bajt vívott, a­miért közös imádójuk, egy hasonló korú diák-chevalier, csak az egyik lányka nevét faragta be a tanodai padokba. A párbaj ügyesen volt elrendezve. Egy csészébe töltöttek petróleumot. Mindegyik­nek külön kellett egy szál égő gyufát be­levetni. A melyik gyufája által meggyül az olaj, földönti a csészét s engedi magát megégni. A másik szabadon mehet. Sze­rencsére azonban hamisított volt a pe­tróleum nem sült el s a dühös kis sze­relmesek azon ígérettel békültek ki, hogy mindegyik szerez magának egy újabb diák­kedvest. Oláhország. *** Tekutschból, Granca Mihu­ nevü magyar, saját és társai nevében MÁSODIK FÉLÉV táviratozott a bukareszti minisztérium s az ottani osztrák consulhoz, hogy az ottani csendőrök 400 aranyuktól, mely összes va­gyonuk volt, megrabolták. A telegramm­ért járó néhány fillért úgy kelle összeké­­regetniök. Még eddig nem nyertek semmit, hanem a csendőrök, kik már két hó óta kiszökdöstek a kaszárnyából rablás végett, elfogattak. Amerika. *** New­ York közelében egy odavándorolt élelmes porosz azt a fur­­fangot gondolta ki, hogy ásat ő magának kutat minden költekezés nélkül. Elhi­tette szomszédaival, hogy tanyája közepén olyan folyadékot érez, melybe csak bele kell mártani egy szál zsinórt, s mikor ki­rántják — hát milly gyertyát fognak onnan kirántani. Ástak tehát jó mélyre, találtak is folyadékot, de nem gyertyának valót, hanem csak vizet, meg is boszankod­­tak az atyafiak, bele­ is mártották a poroszt, hanem nem nagyon. De azért kútra mégis csak szert tett. Vegyesek. Fényképész a kozákok között. Az orosz-porosz határhelységek valamelyikében egy utazó fényképész kozák őrcsapattal talál­kozott. Előkérték útlevelét, s noha ezt rendben talál­ták, kutatni kezdték holmiját. A fényképész megadta magát, hősi nyugalommal nyitogató úti bőröndét, melyben az üzletéhez meg­­kivántató különböző vegyszerek foglaltattak. A kozákok mohón kaptak a vélt hadisugálu után; nyakon csíptek legelőször is egy színtelen, tiszta folyadékkal telt nagy palackot, melynek tar­talma feltűnőleg hasonlított az imádott vodkához (pálinka), s a puszták fiai nem is csalatkoztak, a csermelytiszta folyadék 80 fokú borszesz volt, mely egy pillanat alatt a körömpróbáig eltűnt. Ha­sonló sorsra jut csakhamar egy másik, aetherrel telt üveg. A felhevült vitézek vérszemet kapnak , napfényre jő a harmadik üveg, ebben collodium volt, — ennek sem kegyelmeztek, sőt kitűnő hű­sítőnek találták. Azt hinnék , hogy miután három a tánc halálig , most már békével útnak eresztették a kirablott fényképírót. Korántsem! A megtestesült pálinkahordók a bőrönd egyik zugában szerényen elrejtőzve egy negyedik, felol­dott cyan-káliummal (kéksavas kálium) teli palac­kot fedeztek föl. Ki vele! A fényképész ki eddig nyugton nézte a pusztítást, most megijedve a lehető mérgezés következései­től, úgy hive, hogy felebaráti kötelességénél fogva hivatva van a további iszogatást meggátolni. Ró­ma jelekkel adja tudtára a Don völgyi vitézeknek, hogy a palack, melynek halálfőjegyére mutat, mérget tartalmaz. De a harc lelkesült fiainak el­­homályodott a szemük, se nem látnak se nem hallanak többé s ajkukhoz illesztik a halál­t hozó üveget. „Megálljatok, az Isten szerelméért!“ kiált a megrémült művész s botjával a kozák szájából kiüti az üveget, melynek darabjai a tartalommal együtt szerterepülnek. Most azonban jégeső módjára hull a boldogtalan intő hátára a sok kancsuka-üt­­leg, hogy csak úgy görnyed alatta. A kozákörcsa­­pat pedig szitkozódva, káromkodva hogy— veszen­dőbe mentek a drága gyomorcseppek,­­— odébb lo­vagolt. Papirszeletek. * Nincs ember a földön, ki már váratlan jót ne élvezett volna. Ezt tartsd szemed előtt és nem fogsz kétségbe esni a jövő felöl. * Bölcselkedni az emberi szív fölött a férfi job­ban tud, de abban olvasni csupán a nő képes.

Next