Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)
1841-01-22 / 6. szám
sa szerencsétlen volt, elébb Nápolyi király kis Károly kénszernté a’ thronusról leszállani, majd ennek Forgács Balázs által meggyilkoltatása vitán, annyával Erzsébethtel az ellene kiütött partütés lecsendesitésére sietvén, Tótországban a’ megöletett király egy hívének kezébe esett, 's fogságba hurczoltatott, hol szeme láttára anyya Erzsébeth megfojtatott. Férje Zsigmond, kit az alatt a’ Magyarok királyoknak megválasztanak, kiszabaditá őtét, 's közösen folytatták az uralkodást 1395-ig, mikor Mária meghalt, és a’ királyi hatalom egyedül Zsigmondra szállott. Ötven esztendeig uralkodott Zsigmond, idejét sok külső és belső háborúságok czimerezik ; okossággal, előrenézéssel ellenkező igazgatásáért népe idegenségét gyakran tapasztalta, sőt egy versben fogságot is szenvedett. Német császárrá választatása után, a’mi 1416-b. történt néha országa dolgai 's érdeke mellőzésével más tartományok bajaiba ereszkedett, név szerént az anyaszentegyházban támadott szakadásért két egyházi gyűlést tartott, előbb Constanzban 1414-el 1418-ig hová több magyar és erdélyi főurak elkisérték, valamint későbbre Baselben. Szerencsétlenül hadakozott Zsigmond Bajazeth török császárral 1396-ba több keresztyén országokból, névszerént Francziaországból érkezett segítséggel nagyra nőtt magyar serget Nikápolynál a’ Törökök megverték és sok vérontás közti szaladásra kénszeritették. A’ következő 1397-d. esztendő nevezetes arról, hogy a’ Törökök akkor ütöttek bé legelőbb a magyar földre, az addig nem látott vad ellenséget, egyik a Zsigmond ellen felzendült föemberek közzül, Csáktornyai Laczkfi István—a’ magyar Herostratus—hivta bé a’ Dráva és Száva közötti földre, mely nagy pusztítást szenvedett. — Erdélyre nézve egyébaránt Zsigmond uralkodása több tekintetben, néha gyászoson is, emlékezetes. Az idejében Magyarországon történt, és annak csendességet megzavaró, thronust is megrázó belső versengések ugyan e’ kis hazára nem igen terjedtek ki, de annál súlyosabban érezte a’ Törökök hatalmát, kik alatta kezdték azt zaklatni, majd három századon keresztül csak nem szakadatlanul dúlták, rongálták,s gyakran tüzbe lángba borították.. Zsigmond idejében ötször csaptak bé azok ide, legelőbb 1420-b. őszszel, mikor Csáki Miklós vajdát Háczegné meggyőzték, Szászvárost elpusztították,s azon szék minden lakossait rabságba hurczolták. A’ következő esztendő tavaszszán a’ Barczaságot dulták fel, ’s a’ Szászok ellenük menő sergét, a’ Székelyek megszaladása miatt, keményen megverték. Majd 1452-b.n Zsigmondtól elpártolt havasalföldi vajda Mircse társaságában újra bécsapván Erdélybe, Brassó vidéke, Kőhalom szék és a’ Szászok földje érezte rabló dühösségöket, midőn e’ tájékokról számos lakosokat, mint foglyokat, vittek el magokkal, nem külömben 1433-b. és 1455-b. is szenvedett Erdély tölök. A’ fogarasvidéki Oláhok felzendülése is 1454-b. kik az egész környéket, kivált a’Barczaságot háborgatták , Törökök ingerléséből történt.— Az ország fenyegetett átlapolja, és gyakran megújuló ínsége az oltalom eszközökről gondoskodást megkívánták, ’s mely sürgető volt e’ részben a’ szükség, Csáki Miklós vajda ez időtajban költ leveléből tudjuk, mert az erdélyi rendek a’ tordai gyűlésen elvégezték, hogy minden harmadik nemes ember, és minden tizedik paraszt hadi szolgálatra menjen.(Folytatása következik) Az Angol nép erkölcsiségét illető státistikai adatok. Nincs fontosabb érdeke a’ státusnak a nép erkölcsi és vallásos nevelésénél, ez minden bizonnyal az ember földi boldogsága alapja, szükséges feltétele egy ország virágzásának, jóllétének, ’s minden viszontagságok közti erősen állásának.• Hol a’ nép nevelésére nincs illő gond fordítva, az elhanyagolva van, ott a' külömbözö vétkeket és bűnöket, sokszor rémitő alakokban, eláradva látjuk; a’ külömben is nyomorúsággal és életterheivel küszködő szegények, közsorsuak könnyen alá sülyednek, sok roszszra vetemednek, mert nincs mi az erkölcsi romlottságot gátolja, azt viszsza tartoztassa, csirájában megfojtsa. Szóval népoktatás a’ nép erkölcsének legbiztosabb védője, önállója. Londonban egy statistikai társaság ülésében nem régen olvastak fel a’ fennebbi állitás igazságát világos adatokkal bizonyitó jeles értekezést. Annak szerzője megmutatta, hogy a’három utolsó esztendőről tett általános számítás szerént, JOOO individuum közzül, kik Angliában és a’ Walesi (olv. welsz) herczegségben el-