Hon és Külföld, 1841 (1. évfolyam, 1-105. szám)
1841-02-05 / 10. szám
ALAPÍTÁS SZERKESZTI SZILÁGYI -------»A3 ELSŐ ESZTENDŐ. -----Első Félév. Kolozsvár. Péntekesti februarius 5-i szám« Tartalom. Könyvismertetés. Remény-zsebkönyv. Az újságok eredete, fontossága, egy históriai tekintettel az időszaki sajtóra. Folytatás. Professor Szilágyi Ferencztől. Földleirási adat. Honi litteratura. Könyvismertetés. Remény Zsebkönyv. Szerkesztő Szentiváni Mihály 1841 • Kolozsvárit a’ kir. ly ce ura betűivel. 12-töd r. 320 l. (Vége) Sajnálhatni, hogy miért nem honi tárgyat, honi, nemzeti jellemet festő darab, mire hazánk íróinak az idegenek utánni kapdosás szelleme, a’ külföld remekjeinek elfogulva bámulása, azért honi erőkre, nemzeti karakterre nem vigyázás még eddig időt nem engede. Stylussa csinos, de viszszatetszők benne sok dagályos kifejezések : ,,küszöbre kövülve“ ,,pelyhe tenger“ „párna hullám“ „kiemelhetem pénzemet,, „Sírhalom karoláát, „kónyái felmerültek“ „haját félre tagolá ,“ ,,’s ha Ida áthullámzott a’ templom kövezetén“ ,,a’ napsugarai öszveütköznek a’ távozók vallási szellemmelegével“ „csókhajó,“ ,, ez alatt egy sírhang utazott át,“ „embertenger“ s a’ t. Mi szépet tart valaki az ily feszes kitételekben bajos gondolni. Váljon író, egy csinos társaságban beszélve , ily formán puffadozni nem pírulna-é? Az Eskü órája Kuthi Lajostól, egy nőjétől elhagyott szenvedő férj gyötrelmeinek pathossali előadása, ki, kínzó érzelmeitől elragadtatva, zuhatagként önti panaszszát; ideáji tömötten és melegen omlanak; termékeny, néha határon túl csapongó képzelődéssel halmoz szépre szépet; fájdalmai nagyságának kifejezésére óriási nagyságú képeket hoz fel,s azok élénk lerajzolásával, kénszeriti az olvasót vele együtt érezni, szenvedni, de ugyan azért leírása is szenvedélyessé, írói feszengéssé fajul; mesterséggel öszvekeresett képekkel, meszszünnen hozott metaphorákkal dagadoz, melyek külömben bármi szépek lennének is, nyelvünkben nagyított képek, ’s itt nem maga helyén állók; szavait, gondolatjait feszített hévvel szórja ’s a’tömöttségre, kerekségre, képzetek öszvehalmozására hajló őrült törekvés, puffadtságra , féketlenségre ragadozza, záporbeszédüvé teszi, mely néhol vadsággal határos. Regéjét declamátori hangon, trópusokkal, figurákkal önti el, oly bőbeszédűséggel, mintha az ember egy halott felett beszéllő szónokot hallana , ki felvett tárgyára minden oda illő gondolatokat öszvekeres, azt mentős inkább kiszélesíteni felczifrázni. Minő írói puffadtság van például ezekben: „nem kegyes eszmékből szoktam ágyat vetni szívem 10