Hon és Külföld, 1842 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1842-10-07 / 80. szám
ÚJ ÉS KÜLFÖLD. ALAPITA ’S SZERKESZTI SZILÁGYI FEREICZ, professor. —•11 MÁSODIK ESZTENDŐ, o — Második Félév. Kolozsvár. Pénteken. October 7-n. 1842. 80«. szám. Tartalom. Felelet a' Kalotaszeg taxolatára irtt kijavító és pótló királatra. Az új, históriát kezdő nevezetes történetek. Felelet a’ Kalotaszeg vazolatára lett Uita- Vita és gurító bírálatra. Ironet.) Szálardi krónikájának VI-k könyve 12 részekre oszolva, magában foglalja Erdésyek 1668 és tötydik évi történeteit. Az ötödik részben le van irva, a’ Tatároknak Erdélybe érkezésök, dulások, egészen Nagy-Várad alá érkezésökig. Ebben, igy ir Szalárdi: ,,Innen — t. i. Gyula-Fejérvárról— a’ dám Kolozsvár felé tarta, Enyed várossát is felégetvén ’s a’ t. A’ dám innen Kolozsvár alól derék népével a’ Körözs utján az az, Kalotaszegen, Nagy-Várad felé fogván, egy rész Tatárságot, Kozákságot és Kurtányságot Almás felé a' Meszesre és a’ Szilágyság felé bocsát vala“. Alább ismét igy ir: „September 15-k. érkezék meg a’ chám Nagy- Várad alá, s népe utánna, még három nap mind takarodok“. A’ 6-k részben ismét igy szólt: A’ chám is pedig azon holnap septembre 20-k. napja tájat Várad alól megindulván, Gyulán alól, a’ megirtt útban nem Erdélyben a’ nagy teméntelen sokaságu rabokkal, ’s a’ t. népének kára nélkül fészkire székibe takaradott vala. Ezek után a’ 7-k részben, az 1658 b. tartatott országgyűléseket megemlítvén, bévégzi ezen év irtozatos krónikáját,’s által mégyen 1659-re sehol sem említvén többé Tatároknak Erdélyben létöket. 1658-tól fogva fétnek őszi évszakáig, nem is voltának Erdélyben Tatárok , midőn Ali basa és ciámjok vezérlete alatt sáska temérdekségű sereggel ismét elbobták az országot. Már most tekintsünk viszsza 1650 történeteire, és lássuk-meg van-e ezek között valami olyan adat, melyre kijavító állítását építhette volna. 1660-b. május 22-ke esik Gyalu és Fenes között a‘ Török és Magyar tábor ütközete, melyben 11-k Rákóczi György fejedelem sebet kap, 's az ütközet helyéröl Nagy-Váradra vitetik, hol meg is hal. A’ budai basa erre ütközetre Szilágy-Somlyó felöl jöve bé, ’s Rákóczit nem kergette Várad felé, hanem Dézs felé kerülve, a’ Szamos mellett került ki a’ Szilágyba ’s innen Nagy-Várad alá. dolt. Bethlen Horum Transylvaniearum libri quatuor, liber secundus, sectio XVI. liber tertius, sectio. Es igy, se jövet, se menet, Kalotaszegen meg nem fordulván, azt fel nem dúlhatta sem Törökjeivel, sem ezek közzé vegyülhetett Tatárokkal. A' II-k Rákóczi alatti siralmas tatárjárás korszakát 1658-ra teszik gr. Kálnoki Sámuel; Eder Károly József; Timon; Bethlen János és Imre; Budai Elaiás; Benkő József, sőt még a’ mindennap kezünkben forgó erdélyi magyar kalendárium krónikája is. Ezek szerént kijavító állítása öszve van omolva. A’ Szalárdi leírásából úgy jö ki, hogy Kalotaszeg Tatárok általi elpusztítása, a’ sokszor említett 1658-k év septembere második hetének utolsó napjaira esik. 80