Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-05-05 / 36. szám
társaságok elnöke volt, melyeknek alapítására ő legtöbbet tett. Ezen társaságok közzül egyik , a’ közfogházak javítására, egy másik pedig a’ rabszolgaság eltörlésére, a’ felszabadult szerecsenek felsegélésére és a’ szegény amerikaiak sorsa könnyitésére, leirhatlan jóhatással volt. Franklin egész életében csaknem folytonosan mindig jóegésséggel bírt, mit egyedül követésre méltó mértékletességének köszönhetett. Élete hanyatlása felé köszvényben szenvedett, és majd más testi szenvedések is járultak ehez , úgy hogy életének utolsó évét szinte folytonosan ágyban töltötte. Mindazáltal lelki ereje és eleven kedélye ötét nem hagyta el. Az 1760-ik évi április kezdetén hideglelésbe és mejyfájásba esett, ami 17-kén éjjel 11 órakor, 48 évre és három hónapra terjedett munkás életének véget vetett. Már 1788-ban megtette volt véghagyományát az abban rendelt jótékony alapítványok, ezen jeles nagy férfi emlékét a’ legszebben dicsőítik. Az utolsó czikk e’ volt: „Szabadság sapka alakjára szépen kidolgozott arany gomba vadalmafa sétáló palozámat, az én és az emberiség barátjának, Washington tábornoknak hagyom. Ha királyi palota lenne is ez, ő megérdemelné ’s meg is nyerné.“ Hallotti gyász innepély nem volt az amerikai statusokban soha oly népes és tiszteletet gerjesztő. A’ néptodulás megmérhetlen volt. Minden rendű ember, több mint 20,000- ren kísérték az életében munkás nagy férfi holttestét. Minden hírlapok fekete szélekkel jelentek meg. A’ congressus egész Amerikában egy hónapig tartó közönséges gyászolást rendelt. Az idvezült önmagának a’ következő sirkóirást készítette volt: Franklin Benjáminnak egy könyvnyomónak teste Fekszik itt mint fércek eledele, Mintegy régi könyv kötése, A'melynek tartalma kiszakasztatott, S czimjétöl ’s aranyozatától megfosztatott. De a’ miv nem veszend el , Üllert, (mint ő maga hitte) az ismét megjelenend Új és szebb kiadásban Átnézve és megjobbitva a' szerző által. Midőn Franklin haláláról a’ tudósítás Francziaországba érkezett, a’ nemzeti gyűlésben idősb Mirabeau, az elhunyt tiszteletére beszédet tartott és indítványozta, hogy Franklin Benjaminért három napig gyászoljanak. Az indítvány közhelybenhagyással elfogadtatott’s egyszersmind a’ nemzeti gyűlés, az elhunyt halála által öltözött közfájdalombéli részvételét, az amerikai congressusnak levélben kinyilatkoztatta. Franklinnak carrariai márvány szobra a’ philadelphiai könyvtár teremében felállittatott. — A’ Királyné és a’ keAvcncz. Történeti rajzolat* (Végzet) Vessünk már egy tekintetet a’ kronenburgi várben szoros őrizet alatt tartott Mathild királynéra, ki szomorú sorsa kimenetelét várta, mig Struensee és Brand a’ vérpadon vérzettek. A’ királynét is veszedelem fenyegette egész Europa előtt gonosztévévé lealáztatni, de az angol követ a’ legkomolyabban kinyilatkoztatta a’ dán statustanácsnak, hogy ha a’ Királynéval bánásmód által ennek születése és méltósága iránti tisztelet bár mily részben is megsértetik , Koppenhága az angol ágyuk rontó erejét el nem kerülendi. Ezen nyilatkozat mérsékelte a’ Juliána királyné és pártja boszus hevét. Martzius 9-k én egy biztosság küldetett Kronenburgba Mathild királyné kihallgatása végett, kinek sorsa tulajdonképpen már azelőtt elhatároztatott volt. Juliána királyné és pártja akarván, hogy a’ fogoly királyné soha többé legkisebb befolyást is ne nyerhessen. Ezen czélból a’ lelkészeknek megparancsoltatott, hogy a’ szónokszékekböl Mathild királynét a’nép előtt kárhoztassák. Nyugott lélekkel várta azonközben Mathild sorsa elhatározását. A’ legszomorubb magányosságban fájdalmas búval töltött napok hoszszu sora, erös lelkét nem gyengitette meg. Nyugott méltósággal fogadta a’ küldött biztosokat. A’ legravaszabban kigondolt kérdések sem zavarhatták meg elméjét, feleletei nemes érzést tanúsítók, rövidek és kimerítők voltak. Állhatatosan erősítette, hogy nincs semmi, mit önmagának szemére hányhatna, a’ mivel önmagát vádolhatná, és ezen állhatatos véletlen magatartása a’ legnagyobb zavarba ejtette a biztosokat, kiknek megparancsoltatott volt, hogy a’ királynét okvetellen bűnösnek találják. Schack báró státusminiszter a’ biztosság egyik elnöke, látván , hogy a’ királynét eszéből ’s okosságából nem forgathatja ki az addig követett úton , szivét kezdette ostromolni, erősítvén, hogy Struensee, a’ királyné méltóságát és becsületét nagyon sértő vallomást tett. „Az lehetetlen, kiálta a’ megrettent királyné — Struensee azt