Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1843-05-05 / 36. szám

társaságok elnöke volt, melyeknek alapítására ő legtöbbet tett. Ezen társaságok közzül e­­gyik , a’ közfogházak javítására, egy másik pedig a’ rabszolgaság eltörlésére, a’ felszaba­dult szerecsenek felsegélésére és a’ szegény amerikaiak sorsa könnyitésére, leirhatlan jó­hatással volt. Franklin egész életében csak­nem folyto­nosan mindig jóegésséggel bírt, mit egyedül követésre méltó mértékletességének köszönhe­tett. Élete hanyatlása felé köszvényben szen­vedett, és majd más testi szenvedések is járul­tak ehez , úgy hogy életének utolsó évét szin­te folytonosan ágyban töltötte. Mindazáltal lel­ki ereje és eleven kedélye ötét nem hagyta­ el. Az 1760-ik évi április kezdetén hideglelésbe és mejyfájásba esett, a­­mi 17-kén éjjel 11 órakor, 48 évre és három hónapra terjedett munkás életének véget vetett. Már 1788-ban megtette volt véghagyományát­­ az abban rendelt jótékony alapítványok, ezen jeles nagy férfi emlékét a’ legszebben dicsőítik. Az utol­só czikk e’ volt: „Szabadság sapka alakjára szépen kidolgozott arany gomba vadalmafa sétáló palozámat, az én és az emberiség barát­jának, Washington tábornoknak hagyom. Ha királyi palota lenne is ez, ő megérdemelné ’s meg is nyerné.“ Hall­otti gyász innepély nem volt az a­­m­erikai statusokban soha oly népes és tiszte­letet gerjesztő. A’ néptodulás megmérhetlen volt. Minden rendű ember, több mint 20,000- ren kísérték az életében munkás nagy férfi holttestét. Minden hírlapok fekete szélekkel jelentek­ meg. A’ congressus egész Amerikában egy hónapig tartó közönséges gyászolást ren­delt. Az idvezült önmagának a’ következő sirkóirást készítette volt: Franklin Benjáminnak egy könyvnyomónak teste Fekszik itt mint fércek eledele, M­integy régi könyv kötése, A'melynek tartalma kiszakasz­tatott, S czimjétöl ’s aranyozatától m­egfosztatott. De a’ miv nem veszend­ el , Üllert, (mint ő maga hitte) az ismét megjelenend Új és szebb kiadásban Átnézve és megjobbitva a' szerző által. Midőn Franklin haláláról a’ tudósítás Fran­­cziaországba érkezett, a’ nemzeti gyűlésben i­­dősb Mirabeau, az elhunyt tiszteletére beszé­det tartott és indítványozta, hogy Franklin Be­­njaminért három napig gyászoljanak. Az in­dítvány közhelybenhagyással elfogadtatott’s egy­szersmind a’ nemzeti gyűlés, az elhunyt halála által öltözött közfájdalombéli részvételét, az amerikai congressusnak levélben kinyilatkoz­tatta. Franklin­nak carrariai márvány szobra a’ philadelphiai könyvtár teremében felállitta­­tott. — A’ Királyné és a’ keAvcncz. Történeti rajzolat* (Végzet) Vessünk már egy tekintetet a’ kronenbur­­gi várben szoros őrizet alatt tartott Mathild ki­rálynéra, ki szomorú sorsa kimenetelét várta, mig Struensee és Brand a’ vérpadon vérzettek. A’ királynét is veszedelem fenyegette egész Europa előtt gonosztévévé lealáztatni, de az angol követ a’ legkomolyabban kinyilatkoztat­ta a’ dán statustanácsnak, hogy ha a’ Király­­néval­ bánásmód által ennek születése és mél­tósága iránti tisztelet bár mily részben is meg­sértetik , Koppenhága az angol­ ágyuk rontó e­­rejét el nem kerülendi. Ezen nyilatkozat mér­sékelte a’ Juliána királyné és pártja boszus hevét. Martzius 9-k én egy biztosság küldetett Kronenburgba Mathild királyné kihallgatása vé­gett, kinek sorsa tulajdonképpen már azelőtt elhatároztatott volt. Juliána királyné és pártja akarván, hogy a’ fogoly királyné soha többé legkisebb befolyást is ne nyerhessen. Ezen czélból a’ lelkészeknek megparancsoltatott, hogy a’ szónokszékekböl Mathild királynét a’nép előtt kárhoztassák. Nyugott lélekkel várta azonközben Ma­thild sorsa elhatározását. A’ legszomorubb ma­gányosságban fájdalmas búval töltött napok hoszszu sora, erös lelkét nem gyengitette­ meg. Nyugott méltósággal fogadta a’ küldött bizto­sokat. A’ legravaszabban kigondolt kérdések sem zavarhatták­ meg elméjét, feleletei nemes érzést tanúsítók, rövidek és kimerítők voltak. Állhatatosan erősítette, hogy nincs semmi, m­it önmagának szemére hányhatna, a’ mivel ön­magát vádolhatná, és ezen állhatatos véletlen magatartása a’ legnagyobb zavarba ejtette a biztosokat, kiknek megparancsoltatott volt, hogy a’ királynét okvetellen bűnösnek találják. Schack báró státusminiszter a’ biztosság egyik elnöke, látván , hogy a’ királynét eszéből ’s okosságá­ból nem forgathatja­ ki az addig követett úton , szivét kezdette ostromolni, erősítvén, hogy Struensee, a’ királyné méltóságát és becsületét nagyon sértő vallomást tett. „Az lehetetlen, kiálta a’ megrettent királyné — Struensee azt

Next