Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-01-24 / 7. szám
szék; miniszterei ’s vezérei hasonlóképpen cserkeszek. A’ szultán hitünk ’s törzsökünk feje, e sziveinket birja ’s mi hívségünket nékre ajánljuk ; azért mind ezen kötelékeknél fogva kérünk tőle védelmet és segedelmet, ’s ha gyermekeit, alattvalóit nem akarja vagy nem tudja védelmezni, jusson eszébe a’ krimi kánok sorsa, kiknek ivadéka köztlünk él. Ezen szavakat adók mi követeinknek útasitásul, de számba sem vétettek, a’ mi nem történt volna, ha a’ szultán tudja mily sok szívnek ’s kardnak parancsolható, mihelytt megszűnik a’ muszkának barátja lenni. Mi jól tudjuk, hogy az Orosz birodalom a’ földön nem egyetlenegy hatalmasság. Mi tudjuk, hogy vannak Oroszországnál nagyobb hatalmasságok is, kik minden felsöbbségök mellett, jószívűséggel oktatják a’ kevésbé felvilágosodott népeket, ’s a’ gyengét védelmezik olyan hatalmasságok, kik az oroszoknak nem barátjai, ’s a’ szultánnak nem ellenségei. Mi tudjuk, hogy az angolok és francziák a’ föld minden népei köztt az első helyet foglalják el, hogy azok már akkor is nagyok ’s hatalmasok voltak, a’ midőn az oroszok kis ladikokban partjainkhoz eveztek, ’s mi néktek a’ halászatot az Azovitengerben megengedtük. Gondoltuk ugyan, hogy Anglia és Francziaország egy ilyen szegény és egyszerű népet, mint mi vagyunk, figyelmére nem veend, de azt is gondoltuk, hogy mind ketten tudják, hogy mi nem vagyunk oroszok, ’s ámbár ismereteink csekélyek, pattantyusság, rendszeres hadtan, tábornokok, hajók és gazdagság nélkül szűkölködünk, mi még is egy becsületes nép vagyunk ’s békeszeretök, ha békében hagyatunk; hogy mi az oroszokat méltó okokból gyűlöljük s őket többnyire megverjük. A’ legmélyebb lealáztatás érzetével esett azért értésünkre, hogy honunk, minden Európában megjelenő földabroszokon mint része az Oroszbirodalomnak úgy tünik fel’s hírünk ’s tudtunk nélkül békekötések írattak alá Orosz- és Törökország által, melyek szerint ezen bajnokok, kik előtt az orosz reszket, és ezen hegyek hová lábát orosz soha nem tette, orosz hatalom alá bocsáttattak , hogy napnyugoton az orosz a’ cserkeszt rabszolgájának lenni hirdeti, haramiának, vad népnek bélyegzi, melyet semmi törvény nem zabolázhat. Az Isten színe előtt innepélyesen ellene mondunk mindezen csalfaságoknak ’s emberhez nem illő hamis koholmányoknak. Szavakra, szavakkal felelünk meg, de itt mi igazsáságot állítunk hamissággal szembe, mert negyven év óta fegyverrel győzedelmeskedve harczolunk mi az ilyetén hamis állítások, és vádak ellen ezen szokott tennünk, mint kiontott vérünk, függetlenségünket bizonyítja, ’s mind ez olyan férfiak bizonyságtétele, kik semmi más felsőbbséget honfitársaik határozatán kívül nem ismernek olyan férfiaké, kik mesterséges szóvitához nem értenek, de a’kik tudják miképp kelljen a’ fegyvert forgatni, midőn az oroszok közelitnek. Kinek van hatalma arra, hogy minket az oroszoknak átadjon? Mi a’ szultánnak hódolunk, de ha a’ szultán az oroszokkal békességben él, hívségünk hódolását nem fogadhatja el, mert mi az oroszok ellen harczolunk. A’ mi hódolásunk szabad önkéntes ajánlat, azt a’ szultán nem adhatja el másnak, mivel azt ő nem vásárolta meg. Óhajtjuk, hogy egy oly nagy nemzet mint az angol, melyhez szemeinket fordítjuk, s kezeinket felemeljük, gondolja-e, aggodalmunk mind ezek miatt nem méltó-e? Ne nyissa meg füleit az orosz rágalom előtt, mig azokat a’ cserkesz kérése előtt bedugja. Csakis megtörtént adatokból ítéljen ezen vadnak, barbarusnak kikiáltott nép és ennek rágalmazói között! Mi négy millió lelket számlálunk, de szerencsétlenségünkre sok törzsökökre, nyelvekre, és vallásra osztünk különböző erkölcsök, szokások szóhagyományok, érdekek, szövetségek és versengések által egymástól külön szakasztattunk. Eddig még egy közczélra is soha nem egyesültünk, de van igazgatásunk ’s mi parancsolni és engedelmeskedni tudunk. A’ fegyveres sereg, háború idejére választott vezérének feltétel nélkül engedelmeskedik, ’s a’ mi fejedelmeink ’s véneink a’ fennálló szokások szerint nagyobb tekintélylyel kormányozzák megyéiket, mint a’ bennünket körülvevő nagy státusok uralkodói. De mivel magunk köztt egy közös főnök nélkül szűkölködtünk , miután keleten uralkodtunk, mindenkor idegen fővezért választottunk, így hódoltunk meg önkéntesen előbb a’krimi kánoknak s’ későbben a’ konstantzinápolyi szultánoknak. Oroszország mindenkor, midőn földünk valamelyik részét elfoglalta, a’ mi némelykor megtörtént, minket jobbágyokká lealacsonitni, ’s hadisergeibe állitni törekedett, hogy verítékünk ’s vérünk elfecsérlése által, önmagát gazdagítsa , számára kell vala csatákat nyernünk, másokat nékie meghódítanunk, sőt tulajdon honfitársainkat, hitsorsosainkat is jár.