Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1843-12-08 / 98. szám

Tartii Sumi Vázolatok­ Rio de Janeiro-ból. Előfizetési hirdetés. 1843. T O K­ D A L E K IIN­ T ÉS JELEKHEZ. s $ - ■ y. (Második félév.) 98-k szám. Kolozsvár. Pénteken december 8-án, 1843. I. Tárolcikk Rio de Janeiro-ból. I. J Rabszolgai­ag. A’ rabszolgaság azon rali fene, mely a’ brazíliai népéletét legbelsőbb csirájában meg­mérgezi, az erk­öltsiségnek aláás s minden magasbra emelkedést akadályoz. A’ szegény, nyomorult afrikai fekete nép közti uralkodó ínség,­yomoruság szemlélése az érzékeny ember keblét, mély fájdalommal tölti­ el, ’s nem engedi, hogy az ilyen kebel, a’ szép ter­mészetet nagyszerű tájékaival, ’s a’ gazdag nö­vény- és állatvilág bámulatos termékeit ked­vetlen érzés nélkül szemlélhesse. De saját sze­meinkkel kell szerencsétlen fekete bőrű em­ber­társaink ínségét látnunk, hogy annak bor­zasztó rajzát teljes épségében képzelhessük. A’ szerecsenek Rio de Janeiroban ’s e­­gész Braziliában gyakran nagyon is kegyetlen uraik önkényének egészen kitéve vannak, ’s a’ törvények e’ nyomorult teremtményeket na­gyon gyengén, vagy éppen nem oltalmazzák. Azért láthatni ott e’ szerencsétlenek ellen oly konszerítő eszközöket és rendszabályokat for­gásban és gyakorlatban tenni, melyeket min­den emberi kormány gyalázatára csak ember­telenség és vad erőszak gondolhatott­ ki. Az a­­merikaiak távoli pogányok megtérítésére mis­­sio­kat és bibliai társaságokat alapítnak, de jobban tennék ha legelsőbben is saját hónukban kezdenék az emberiség és erkölcsiség útjára téríteni elfajult honfitársaikat. Rabszolgáiknak erkölcsi és testi állapotja javítása, mily szé­les nagy mezőt nyitna felebaráti szeretetök gyakorolhatásának ! A’ rabszolgák piacra szemlélése Rio de Janei­roban, szerfelett nagy undorodást gerjeszt. Egy hoszszu útszában (Rua de Valengo-ban) csak gém­ sssssssssss minden ház, rabszolgák lakhelye. A’ nagyobb házakban­ ilyen lakhelyek . 4­—5 nagy és tá­gas szobából vagy színből állnak, ’s minden szobában 6O— 80 rabszolga, mint eladás végett kitett áru, vásárlókra várakozik. A’ rabszol­gák egész öltözete rendszerint egy kék lepel és egy veres sapka , a’ nyomorultak elhitván­­kozva ’s utálatos börnyavalyákkal kiütésekkel eltelve, körben földön hevernek, ’s vakaródz­­nak vagy szomszédjaiknak teszik e’ szolgálatot, mely látvány teljességgel nem bír von­zó erő­vel. A’ rabszolgák többnyire mindég búsak ’s ha néha egy egy mosoly vonul is el ajkaikon, csak hamar viszszaesnek ama mély érzéket­lenség állapotjába , mi sajátjává válik a’ sze­rencsétlennek, kinek keblébe semmi óhajtás, semmi kivánság, semmi remény többé nem fér­het. A’ rabárusok mindenképpen igyekeznek emberáruikat felviditni , ’s néha e’ végre na­gyon csudálatos eszközöket használnak, rab­szolgáikat p. o. korbácscsal erőltetvén jó kedv­re ’s tánczra. De e’ bánásmód éppen nem e­­red talán résztvevő emberi érzésből, mert e­­zen tulajdont egy rabárusnak is emberiséget levelkezett szivében keresni nem kell . — dur­va aljas önhaszonlesés sarkalja a’ rabárust, hogy ő is, mint minden kereskedő, maga áru­ját a’ legajánlóbb színben tüntesse­ ki, ’s kétsé­get nem szenved, hogy egy eleven jó kedvű rabszolga sokkal könnyebben ’s hamarább ta­lál vásárlóra, mint a’ busongó, levert képű. A’ nagyobbrészint jól kihízott rabárusok rend­szerint lakhelyeik ajtói előtt töltik idejöket, ’s az elmenőket szép és erőteljes rabszolgáik megtekintésére és vásárlásra szólitgatják­ fel. Az ilyen rabszolga - vásárláskor, a’ rabszolgát vagy rabnőt a’ vásárolni szándékozó minden oldalról megnézegeti, megtapogatja, mint ná-98

Next