Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-03-29 / 26. szám

tartalom: Mencsikoff herczeg megbuk­ása. I Péter czár életéből. Hirdetmények 1844. 26-k szám* HOZ ÉS KÜLFÖLD (Első félév.) Kolozsvár. Pénteken martius 29-én, 1844. Mencsikoff laerczeg* m­egim­­ lása. Nem tartjuk érdektelennek e’ nevezetes ember csillaga hirtelen lehullását némi rész­leteivel együtt úgy mint történt, előadni.— Ura kegyelme által a’ porból felemelve, Mencsikoff kemény vas pálczával sajtolta hoszszasan az o­­rosz birodalom alattvalóit. I Katalin végrende­­lete szerint e’ császárné halála után II Péter, Eudoxia czárné unokája ült az orosz trónra. Mint közelebbi számunkban említettük, az if­jú császárt 16 éves koráig gyámság alá tette volt s Katalin végrendelete. Egy gyámtanács­nak kell vala a’ birodalmat igazgatnia, de e’ tanács csupán csak egyszer gyüjtetett­ öszve. Mencsikoff a’ birodalom kormányát egyedül tartotta kezében ’s a’ fiatal császár személye is egészen e’ nagyravágyó férfi, hatalmában volt. Sokan törekedtek megbuktatására, de az ellene törekvők terve felfedeztetett, ’s mind­­nyájokat kancsuk és Szibériába száműzés érte. Katalin végrendelete szerint, a’ mind nagyobb­ra vágyó Mencsikoff tulajdon leányával, Ale­­xandrevna Máriával, a’ fiatal császárt elmátká­­sitotta, ’s fiának a’ császár nénjével Natália nagy herczegnévek­ öszveházasitása által a’ trónt saját családjával elválhatlan kapcsolatba gon­dolta hozni. Tekintélyének legmagasabb fokán állott most Mencsikoff. Tulajdonképpen ő volt ural­kodó császár, mert a’ fiatal Péter kéntelen volt csak azt akarni mit Mencsikoff kívánt, ki­nek határtalan gőgje az egész czári család­­i­­ránt­ is oly kevés kímélettel viseltetett, hogy Erzsébeth herczegnétől kívánta, a’ császár mátkájának ki már ,,császári fennség" czímmel neveztetett, csókoljon kezet. De végtére ütött az óra, melyben a’ hatalom és tekintély leg­fényesebb pontjáról Mencsihoffnak viszsza kel­­let hullania a’ porba, melyből felvétetett vala. Dolgorucky Irván , a’ császár al­nevelője, ma­ga is fiatal lévén, a’ fiatal császár jó indulatját teljes mértékben megnyerni tudta ’s így az e­gész ország nagyjai által Mencsikoff ellen oly rég­óta óhajtott boszának eszköze lett. Figyelmez­tette császári barátját azon illetlen szolgaság­ra, melyben ötét, az orosz birodalom uralko­dóját egy olyan férfi tartja, ki atyjának a’ sze­rencsétlen Alexei-nek is halálát okozta. Dol­gorucky szavai könnyen hatottak a’ fiatal Pé­ter lelkére, mert ez is már mind súlyosabb­nak érzette a’ Mencsikorítók­ szoros függést ’s csak egy különös okra volt szükség, mely a’ császárt reá birja, hogy haragját teljes mér­tékben Mencsikoff fejére kiöntse. Nem sokáig kellett az olajtott alkalomra várni, mert azt Mencsikoff maga idézte­ elé. Az egész császári udvar Moszkvuba, a’ császár megkoronázására menni készült. Men­­csikofi­ kívánta volt azt tulajdon érdekéért, ’s éppen a’ készületekkel foglalkozott, midőn fe­je felett a’ rettenetes égi háború kitört, mely ötét a’ semmibe viszszataszitotta. A’ kömives czéh éppen akkor 7000 darab aranynyal tisz­­telkedett a’ fiatal császárnak, mely ajándékkal ez nénjét Nátália nagy herczegnét kívánta volt meglepni. E’ czélból e’ pénzt egy bojár által Nátáliának elküldötte. De Mencsikoff, sze­rencsétlenségére a’ bojárral találkozván, ettől kérdd, hová vinné a’ pénzt? A’ bojár meg­mondja a’ pénz mennyiségét és küldetése czél­­ját. Mencsikoff legottan kivette a’ bojár kezé­ből a’ pénzt, mondván, hogy a’ császár még nagyon fiatal ki nem fogja azt jól használni tudni, ezért ő maga kíván ez iránt a’ császár­ral beszélleni. A’ következő napon Natália megjelent öcs­­csénél, de az ajándékról szót sem említett. E­­zen a’ császár nagyon csudálkozott, ’s kérdez­te testvérétől a’ tegnapi ajándék nem szer­­zett-é nékie örömet? De mily nagy volt bámu­lása a’ császárnak, midőn a’ herczegné bizo­nyossá tette, hogy az ajándékról semmit sem tud. A’ bojár legottan hivatott. Ez elbeszélte a’ dolognak egész folyamát Mencsikoff her­­czegre hivatkozván, ki ő tőle a’ pénzt elvette legyen. Nagy haragra lobbant a’ császár, tóm 26

Next