Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)
1844-04-02 / 27. szám
HON ÉN KÜLFÖLD 1844. (Első félév.) 27-k szám* Kolozsvár. Kedden április 2-án, 1844. Tartalom» Mencsikoff herczeg megbukása. A’ szerecsenek Marokkóban. Angolok rabárussága. Í Husvét innepe Panamában. Hirditmenyek. U Mencsikoff herczeg’ megbuknia. ( Végzet.) A’ magas polcáról lebukott ember szerencsétlenségének hire , villámsebességgel szokott terjedni, így a’ Mencsikoff megbukásáról is a hír mindenütt előre repült. Még nem érkezett volt Tobolszkba a’ száműzött, ’s már csak nem mindenki előre örvendett egy olyan férfit bilincsekben szemlélhetni, kinek intései még kevéssel az előtt az egész Orosz birodalmat rettegésbe ejteni képpesek valának. Tobolszkba megérkezésekor legelőbb is két magas születésű orosz nemes ember tűnt szemeibe, kik az ő minisztériuma alatt száműzöttek volt. Keblüket boszu ’s gyülölség feszítette, ’s itt hol az elbukott férfitól többé nem reszkettek, mig ez Tobolszk útszámn végig a’ kirendelt szállásig vitetett, a’ legkíméletlenebb szemrehányásokkal ’s kifejezésekkel illették. Mencsikoff távol attól , hogy legkisebb boszankodást vagy felindulást nyilvánítson, nyugodtan csak ennyit mondott az egyiknek: ,,A’ te szemrehányásaid igazságosak, én azokat megérdemlettem. Engedj nyelvednek szabad forgást, mivel jelen helyzetemben rajtam másképpen boszut nem vehetsz. Én egykor téged politikámnak áldoz- Valak fel, mivel lelked hajthatlansága terveimet akadályozta.“ — Azután a’ másikhoz fordulván , így szólt: ,,bizony nem tudtam hogy te is itt légy, azért szerencsétlenségedet ne tulajdonítsd nekem. Néked kétségen kivül elleneid voltak, kik engem megcsalva tettek szert a’ parancsra, mely téged száműzött. Ha te azonban szitkozódás által szenvedésedet enyhítheted , bátran folytasd csak tovább.“ — Egy harmadik száműzött a’ néptömegen áthatott s boszu szomját előre kigondolt aljas módon elégitette ki , Mencsikoff gyermekeit arezban sárral hajgálván. ,,Én reám a’ sárt—kiáltá ekkor a’ legmélyebb fájdalommal eltelt keblű apa — én reám, ’s ne a’ szerencsétlenekre, kik ellened semmit sem vétettek.“ A’ kormányzó későbben egy császári parancs következtében 500 rubelt küldött Mencsikoffnak, hogy e’ pénzzel új lakához a’ szükségeseket bévásárolja. Mig ezzel foglalkozott, a’ Tobolszkban mutatásának kiszabott ideje eltelt, ’s útja tovább folytatására parancsot vett. Gyermekeivel együtt egy fedett szekérbe ültettetett, melyet csak egy ló húzott, ’s az is gyakran nagy kutyákkal váltatott fel. E’ kinos utazás Tobolszkból Berezowig öt egész hónapot tartott, mely idő alatt Mencsikoff és kényelemhez szokott gyermekei, folytonosan az idő vadságának és a’ legnagyobb hidegnek voltak kitéve. Egykor az örök engedelmével leszállottak ’s egy paraszt kunyhóba léptek, hogy ott magukat kevéssé kipihenjék ’s valamit egyenek. Egy orosz tiszt is hasonló czélból a’ kunyhóba tért. Kamcsatkából jött viszsza, hová ő még I Péter uralkodása alatt egy császári parancscsal küldetett volt. E’ tiszt régebben Mencsikoff alatt szolgált volt mint segédtiszt, de a’ herczeget most paraszt öltözetben nem ismerte meg. Mencsikoff legottan reáismert ’s nevén szólította. A’ tiszt bámult, hogy a’ fővárostól egy oly távol fekvő vidékben saját nevén szólittatik , ’s kérdő a’ herczegtől , kit parasztnak vélt, honnan ismerné ötét, ’s hová való lenne? ,,Kevéssel ezelőtt — viszonozó a’ szerencsétlen férfi—még Mencsikoff herczeg voltam, de most nevem, Sándor.“ A’ tiszt, ki a’ herczeget a’ legnagyobb ’s fényesebb állapotban hagyta volt, ‘nem akart e’ szavaknak hitelt adni, ’s azt gondolta, hogy e' Sándor, egy megtébolyodott szerencsétlen. De Mencsikoff kézen fogta a’ tisztet ’s az ablakhoz vezetvén arczát közelebbről mutatta néki. Mintha villám sújtotta volna úgy állott ott a’ tiszt, midőn a herczeg arczvonásaira ismert. ,,Oh, herczegem !— kiálta fájdalmas érzéssel — minő szerencsétlen csapás érte fennségedet, hogy ily szánásra méltó állapotban látom?“ — „E’ büszke czímeket hagyjuk el — viszonozó Mencsikoff — nincs nékem más nevem többé, csak 27