Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)
1844-06-11 / 47. szám
Tartalomstachman-Ajacz. Testfestés Francziaországban. Királyi kormányszéki rendelet. Hirdetések. EON ÉS KÜLFÖLD 1844. (Első félév.) 47-k szám* Kolozsvár. Kedden junius 11-én, 1844. Stachman-Ajacz. (Folytatás.) Bucharában a’ baltó nem az, mint Európában, ’s azért nem is kell azt képzeteink szerint megítélni. Noha kötelessége az ítéletet gonosztévékön végrehajtani ’s néha a’ kikorbácslást is véghezvinni , azért a* bakó Bncharában még is köztekintélyben álló egyén, részint sok jövedelméért, mi egy kereskedelmet folytató országban legtöbbet nyom, részint mivel senki sem tudja ’s nem is tudhatja bizonyosan, valyon nem kerül-e még bakó kezére. A’ bakó foglalatossága Bucharában nem csekélység s az 1841-ik évben p. o. csak egy hónap alatt tizenhét egyén végeztetett ki, ezek köztt négy nő. A’ bakó jutalma a’ kivégzésért a’ kivégzett bűnösnek javai maradványából áll, — maradványából , mert nagyobb ’s főbb része a’ kán pénztárába folyt ezenkívül a' halálra ítélt bűnösnek rokonai bizonyos mennyiséget fizetnek, részint tartozáskép, részint azért hogy az áldozatot hoszas kíntól megkímélje, megmentse ’s lelkét gyorsban más világra küldje. A’ bakó ott tiszviselö, hivatalnok, ki a’ kán személyéhez közel áll, ’s gyakran oly szerencsés, hogy becsületteljes foglalkozása végrehajtására a’ pallost maga a’ fejedelem nyújtja oda nékie. ,,Mond-meg Kiur-pasi-nak— kezdé el Rachman-Ajacz, miután valamennyire magához tért — hogy ne menjen férjhez, mond-meg nékie hogy a’ rét még nem zöld , én viszszatérendek Bucharába ’s atyjának a’ váltságdíjt lefizetendem. De ha szavamra nem hajt, ’s a’ bakó nékie kedvesebb, úgy menjen hozzá, örvendjenek együtt azon gondolatban, hogy én egy nőért éltemet feláldoztam, de Kiurpasi azt is tudja meg, hogy én halva sem fogok nékie nyugalmat engedni. Én megesküdtem, hogy Kiurpasit magamévá teszem , é s én szavamat megtartani akarom. Esküje, hogy enyim altié leend, mint látszik nem volt olyan vagy se komoly. ,.’S mivel akarod Rachim-beytöl leányát megvásárolni? Én tökéletesen ismerem ötét! Mondják, hogy még a’ bakó is kéntelen pénz után járni, oly nagy az öszveg, melyet a’ tadsik kíván.“ Ajacz gondolatba merült. Minden könnyelműsége mellett is melylyel a’ puszta jóindulatú fija szive titkát a’ zsidónak felfedező — mivel bizonyos vala hogy Szaui nem sokat nyer, ha egy szegény turkomán szerelmét elárulja— még is sokáig gondolkodott hogy reá bizza-e oly emberek (t. i. az angol foglyok) életét, kiknek épségben maradása a’ legnagyobb vigyázattól függe. Más oldalról tekintve a’ dolgot átlátta, mily lehetlenség vállalatát végrehajtania ; azt is jól tudta, hogy Középázsiának minden lakosai közti csak a’ zsidók örvendettek az angol bényomulásnak , és sorsuk javulása reményében segitik is az európaiak ügyét ’s czélját, ők (t. i. a’ zsidók) már többször nyújtottak segedelmet Stoddart-nak és Shakspeare-nak Chivában. Ajacz azt is tudta, hogy pénzért a’ zsidó sokat mer, hogy pénzért nem csak becsületes, de a’ lehetőségig még bátor merész is tud lenni, ’s aztán barátja által ismerte ő is Szault, mint biztos embert. „Én nem kívánom tudni, honnan veszed a* pénzt — felesé a* zsidó — nem bánom, ha ördögtől kölcsönözöd is. . . .“ „Miért élsz ily kifejezésekkel ?“ „Kékem kezesség, biztosítás kell, hogy te csalhatlanúl a’ pénzt megfizeted. Miért növeljük a’ földet egyébért, mint hogy arassunk, ’s egy szegény turkomannak lován ’s láncsáján kívül, mi más vagyona lehet?“ A’ turkoman bizalmatlanság és szükségesség köztt ingadozott még , de végre meghatározó magában, hogy Szault társul vegye ’s nékie egész titkát felfedezze. A’ zsidó szemei tündököltek mint macskáé, mosoly ült halvány elaszott ajkaira , oly mosoly , milyen csak akkor mutatkozott midőn ő különös parancs következtében a’ vezírnek udvarolt. 47