Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-04-08 / 28. szám
ő, sem látogatója nem mer vétkezni — mi illetlen lenne tisztelegni? De jusson eszünkbe szerencsétlenségünk egyik főforrása a’ majmoló divat, mely annyira bétölti lelkünket , hogy abba egyéb nem is fér hiúságnál jusson eszünkbe, hogy a’ szót és becsületet korántsem pazarolják hölgyeink úgy, mint a’ viszszaidézhetlen időt, jusson eszünkbe, hogy a’ napnak azon fele, melyben az életerők legélénkebbek, következve köz- és magános ügyek előmozdításában leghatályosabban működhetnének, mind ágyban telik el, é s mig a’ bírók nélkül elkészült ebédhez leülnének, háromszor is felöltöznek. Ha mind ezen szív fagylalóan nemzeti erkölcspuhitó tényeket öszvefoglalom ’s hozzá teszem miként a’ nélkül, hogy a’ jövedelemforrások növekedtek volna, a’ fényűzés a világ közepén is úgy eláradt, miként csak esőpermetre is köznemesnek három év óta kocsi nélkül nem mehetnek imádkozni, és e’ mellett különbféle bajoskodóknak fejdelmi modorban külön audentziás órák kiszakitvák —ha, mondom, ezeket öszvefoglalom : bizony nem csudálom, hogy a’ feltevő azon tényt iskolai kicsapással egy sorba helyheztette. Már lássuk az erkülcsiség mérlegében melyik mennyit nyom ? — A’ divatok nem mindég az erköltsi előhaladás folyadékai, sem a’ józan ész természetszerű igényei, sőt ezektől legnagyobbára eltérvek; annál fogva tisztességes, illő és divat küzti tetemes a’ különbség. Lenne egy balga divatteremtő, ’s én pedig akarnám, mert tán észre téritné gúnyjával a’ hölgyeket, ki a’ nőkkel nyerget viseltetne kalap helyett, fülönfüggők helyet pedig valami óriás békateknőket, elfogadható és tisztességes dolognak tartaná ezt a’közönség? vagy tán hajlandóbb lenne a’ természet kezéből bájalaknak megjelent lényt torzképpé nem türpitni? Én úgy vélem, ez utolsót tenné. Tehát az illő és divatos nem mindegy, valamint az sem cselekednék illedelmi szabály ellen, ki bár mely úrhölgyet ha fényes délig nyújtóznék tunya kényelemben, bár pongyolában is — meglátogatna. — Szegény Pythagorasbeli hű gyermeke volt a’ természetnek, midőn reggeli 5 órakor mind magát, mind tanítványait zene hanggal ébresztette fel, örvendvén, hogy a’ gondviselés még egy éltető hajnalt elözönlőit rózsatenger képében felette, ’s hogy azt méltólag meghálálhassa, úgy gondolkodott, hogy munkálkodni kell ? az az nem et divat journált, hanem Istent, és természetet majmolni. De ilyenek- e a’ miénkek, a’ testek az örökké nyegek, a’ bűnök büntetéséül örökké gyógytárlevet nyelők, mert a’ ki munkás és erkölcsös, az egésséges is? És várhatni a’ nyomott és sindevésző honra áldást akkor, midőn ők a’ nyomorék megszüntetésére semmit sem tesznek s áldozni képtelenek? Nem, mig jó reggel felkelő, ’s rögtön fel is öltöző munkások nem lesznek, addig ők nyomorékok, betegesek lesznek 's a’ tunya jajveszéklések jellege a’ hon napját elzárandó előttünk ’s azt siralomvölgygyé törpíti. «—Nem tisztességtelen dolog tehát semmiképp reggeli 8 órakor sem, — annál inkább fényes délben urhölgyeknél tisztelegni, hiszen főleg ha nem unalmas képű a’ tisztelgő még étvágyat szerez nékik. És hirdetem teli torokkal az egész világnak, a’ mesterkéltség az a’ fene, mely erényünk alapforrását a’testvéres őszinteséget kiszárította keblünkből. — De lássuk már a' másikat. Egy franczia miniszter a’ jelen évi parlamentben feldicsekedett, hogy őtet az iskolából kicsapták,s még is ember. Igaza van, mert ember, de nem mocsok nélküli. Mikor a’ hadak viszálya kikerget egy embert családostól szeretett honából, nagy szerencsétlenség ugyan, de nem mocsok, és pedig ki hiszi, hogy a’ szerencsétlenség nagyobb rész a’ lelki szenynél ? Kicsinyli némely azon hajt, mi gyermekkori, de minden kornak van Istene ’s higyjük el, egy iskolai kicsapatás nem kisebb rész azon korra nézve, mint száműzetni honárulásért a’ férfiúnak, s bár mi jó tettek pótolgassák is az egyszer maga után büntetést vont tettet, foltnak marad bár egy századot túlhaladt életen is át. Annál fogva mely ifjú előtt a’ becsületérzés szent, szíve még tiszta, magában a’ honnak egy tükröt, családjának egy drága kincset akar ajándékozni, irtózzék e’ nagy mocsok és erkölcsi folttól,, mert bár tanárjai hajtható kegye viszsza is fogadja, az csak oly értékű, mint mikor a’ halálbüntetést 25 évi szamosújvári, vagy gálya-rabságra szelídíti a’ fejdelmi kegy, az az: ez is bélyeg, ’s az is bélyeg, mocsok. Iszunk-e pezsgőt ? ifj. Farkas Dániel: Közlés az erdélyi oláh hirlapból. ( Végzet.) Ha megengedtetnék, átmennénk Moldava- Valaciába is, nem a’ világért sem, hogy oda