Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-09-01 / 70. szám

18 45 40-k szám. HOIY ÉS KÜLFÖLD (Második félév.) Kolozsvár. Kedden September 1-en, 1845. Variálom: A’ Magyar orvosok­ és term­észetvizsgálók hatodik nagy gyűlése Pécs városában. Elegytár. A’ is magyar orvosok és természetvizs­­gálók h­atodik­ nagy gyűlése Pécs vá­rosában. Ámbár közelebbi számunkban egy rövid közlést tettünk a* magyar orvosok és lenné* szel vizsgálók pécsi gy üléséről, érdekesnek hisz­­szük a’ „Jelenkor“ után e’ következő terje­delmes tudósitást is arról közleni. Szokatlan mozgalom uralkodott aug. I­ n Pesten az alsó gőzös állomáson, jelentő egye­lőre, hogy lelketlen árúk helyett Árpád gőzös vendégtömeget szállitana a’ szőke Duna tük­rére 4 órára megjelent mindenki pontosan; tetszett azonban Árpádnak órával későbben indulnia, ’s alig halad túl Pesten, példás remi és a’ kormány ügyessége miatt öszszeroppant ohsalailag egy malommal, szétzúzván ennek eggy­ik részét s helyéről kimozdítva diadallal szállá tovább és pályáján nem kevés gyönyö­rűségére a’ panaszkönyvnek, ’s méltó boszu­­ságára a’ megrémült vendégeknek. Tolnáig mi nevezetes sem történt, itt nyolcz salve ’s u­­­gyanannyi a­ve üdvözlő a’ szép vendég sere­get, közönyös kapitányunk azonban talán hogy 22 ezer (vagy hány) pártot a’ lőporért és gyu­fáért meggazdálkodjék , feleslegesnek tartá a’ „fogadj Isten­t“—sőt a’mi több — egy kis zász­lót se bigyesztett hajójára Mohácsig, épen úgy, mintha szerbiai vendégeket vontatott volna maga után. Mohácsnál kiszállott a’ tudós se­­reg, hol az előkészületek zaja által felélesz­tett néptömeg kiváncsilag vizsgálgatá a’kiszál­lókat, mindannyiban egyegy félistent tekintve, a derék s gondos városkapitány rövid idő a­­latt beszállásoztatá vendégeit, kik helyre ver­gődvén még azon este öszvegyültek a’püspö­ki kastély mellett fekvő igen csinos sétatéren, hol a helybeli barna hangászok mulattaták ze­néjükkel a’ kellemesen szórakozókat. Másnap reggel 7 órakor készen várta már őket a’ mo­hácsi vérmezőre történendő kirándulásra a’ számos előfogat, 20 és néhány kocsi telvén­­meg, először a’ szőlőhegyekre rándultunk, melyek közül Csele patak csergedez, egyko­ron a’ völgyekben iszapos helyeket, mocsáro­kat képező, most azonban csekély, de malom­hajtásra mégis alkalmazható, mint ezt a’ cse­lei malom mutatja; a­ hajdani gyászos mocsá­rak helyén pedig jelenleg az ős Duna készí­­te magának uj ágyat, melyet évtizedről évti­zedre tovább terjeszt, elelsodorva Mohácsnak is utszáll, ugyannyira, hogy alaposan állíthat­ni, miszerint az akkori Mohács sokkal beljebb feküdt ’s ezen mostani, az ősiből egy épületet sem mutathat. Dr Herman J­­ur Baranya megye főorvosa, szives hálára kötelező maga iránt az egész vendégsereget, mert hiven ka­lauzolva őket, mindenütt, minden érdekes pontot kijegyzett szemeik előtt, előadva értel­mesen mindegyiknek hisztériái és hagyományi nevezetességeit; úgy szinte Kis K. kapitány úr is, ki mély avatottsággal bonczolgatá az előadottakat, bővitvén azokat saját nyomos ’s figyelemre igen méltó észrevételeivel. Visz­­szatértünk innen a’ város szélén keresztül ma­gának a’ vérmezőnek helyszinére, itt — neve­zetesen azon helyen, hol a’ csata bévégzettnek tartatik, egy kápolna áll, Király püspök ál­tal 1813-ban építtetve, elegendő arra, hogy az ott megfordulókat szomorú hajdanunkra emlékeztesse; de tekintve a’ hely hisztériái nevezetességét ’s a’ roppant események fontos­ságát , gúnyolódnám, ha oda illő emléknek nevezném; itt felolvasó Kis Károly kapit. ur az általa igen jelesen szerkesztett csata törté­netét, a’ kezénél lévő csatarajz nyomain kije­lölve mindenütt, merre és miként vonultak a’ seregek, hol és miként történt az öszveütkö­­zés,nagy szakismerettel mutogatván Szolimán

Next