Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-10-31 / 87. szám

------------- 348 Nagy Fridrik, atyja halála után, egy rendeletet bocsátott közre, hogy tizenkét hónapig senkinek sem szabad tánczolni és zenélni. Egy negyed év múlva, midőn Fridriknek a’ jövedelmi számadást béadták, úgy találta az italadó-számadásban nagy csökkenést vett észre. A’ király kérdé miniszterét: „mi lehetne ennek oka?“ A’ miniszter azt felelte hogy azt egyedül a’ táncztilalomnak tulajdoníthatni. „Ha úgy van“ mond a’ király „muzsikáljanak 's tánczoljanak a' mennyit tetszik.“ Czipő. Bár mily rejtélyes és nevezetes szerepet játszanak nálunk nyugoton a’ czipók, bár mily rettegett kormánypálczák is a’ nők kezében, de keleten sokkal nevezetesb elhivatásuk van. Ha egy musulman nőt férje megsértett, mert a’ férfiak ott is ingataglelkűek és hittelenek, (vagy másként a’ nők példáját követik) egyszerűleg minden legkisebb vita nélkül a’ kadihoz megy ’s egy czipót felforditva tesz a’ földre, úgy hogy sarka felfelé áll. Ez már elég. A nélkül hogy többet csak egy szót is kellene szólani, minden további magyarázgatás nélkül megérti a’ kadi e’ cselekvény értelmét ’s a’ panaszlónétól kívánt elválás megtörténik. Valyon hány biró lenne nálunk elégséges a’ törvényszék ekbe vitt czipők elfogadására, ha t. i. az elválás nálunk is oly könnyen menne véghez. Ha ellenben egy török nő férjével beszélni akar, lehúzza fél czipőjét, férjéhez küldi egy rabnő által. Mely ennyit jelent: „Siess uram kedvesed esengve vár!“ — Ha egy barátnéja meglátogatja a’ czipőt ajtajába teszi, eképp tudatni férjével hogy a’ háremben idegen nő van ’s ezért nem szabad bémennie. E’ czipő jegyet, mely ellen egy musulmán sem mer vétni, természetesen akkor is alkalmazzák, midőn más látogató is van, kivel nem szeretne hogy férje meglepje. (Valyon nyűgöt hölgyei nem szeretnék e’ divatot béhozni? Az is nevezetes, hogy minden musulmannak van a’ mosóban czipője, melyet ha bélép felhúz, ’s midőn távozik levet. Némely mosók előtt annyi a’ czipő, hogy egy kis tarka hegyet képez. Honnan van a’ példaszó, senki sem tudja hol szőrit csizmám ? Azt mondják, hogy e’ kitétellel legelébb Paulus Aemilius romai senator élt legelébb. Ugyan is hoszszasan élvén nőjével Papyriával, ez neki egy fiat szült a’ hires Scipio Aemilianust, de végre elűzte magától. Barátai rá akarták beszélni, hogy fogadja viszsza ’s álljon el szándékától. De ő minden rábeszélések mellett is szándéka mellett maradt ’s felelet helyett kinyujtá lábát ’s kérdé: „Nem szép-e’czipó? nem újé? ’S még is senki sem tudja hol szőrni.“ L. Elegytár. Egy északamerikai városban egy szerelmes pár éppen az esketésre ment. A’ templom ajtajához érve, a’ vőlegény hirtelen megáll, ’s leendő kedves házas felet egészen váratlanul igy szolitja-meg : „Legszebb Amalia? azalatt mig téged szerettelek, ’s kezedet megnyerni törekedtem, magam elveimről ’s nézeteimről ugyan sokat megmondottam, de nem mindent. Tudj-meg azért mindent, mihelyt üszveadva leszünk, három kívánságom lesz, a’ mitől el nem állhatok.“ ,,’S mik azok?“ kérdi a’ nagyaszszony. „Elsőben, egyedül fogok hálni, továbbá egyedül eszem, ’s harmadszor mindég veszekedem valamiért, ha szinte ok nem lenne is rá. Alá adod-é magadat e’ három feltételnek? — „Miért ne kedves Eduárdom!“ igy felelt Amalia— „igen örömest; mert látod, ha te egyedül hálsz, én nem fogok , ha te egyedül eszel, úgy én a’ jobb falatokat előre magamnak mind elvehetett, ’s végre, mi a’ veszekedést illeti, légy csendesen, mert lesz gondom rá, hogy arra mindég legyen okod.“ Így megegyezve bementek a’ templomba, az esketés véghezment,— ’s máig is élnek, ha meg nem holtak. — — Felső Magyarországon egy iparlovag utazik, ki magát költő Tompa Viihálynak adja ki. A’ szellemi koldusnak rongyos köntöse és katona-papucsosa szembe ötlött, ’s midőn erre nézve kérdést tettek ebbe, a’ dolgot úgy magyarázta, hogy azon papucsot Petőfi viselte midőn még katona volt, kitől elkapván, emlékezetére hordozza. Tehát Petőfi úr papucsosa költői szellemmel ihlető! — Szerk. SKNjAtYl VGREWCZ. Vromnfik aa ev. ref. föoskola könyv és kőnyomó intézeteken