Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-03-28 / 25. szám
1845. 35-k szám HON ÉS KÜLFÖLD (Első félév.) Kolozsvár. Pénteken mártzius 28-án, 1845. Tartalom Bánáti levelek. Az angolok újabb foglalásaik Keletindiában. Lind. Bánáti levelek. 11. ( Végzet.) Nem fárasztom béketürését a’ gazdaság avagy népviselet, szokás és egyébb részletes tárgyakkal , mert kifogyhatatlan tárgyakat rajzolva, vélhetné, miszerint leczkét akarok adni igénytelen írásommal. — Mindezek mellett egy két érdekest a’ sok közzül kiemelek.— A’ rumnai árkoknak és az őskor tisztes maradványainak , szemléje magas eszméket keltfel, az utazóban 5 minő hasznos tagja volt hazájának egykor a’romai katonaság, dicső nyomait annak láthatni még Erdély hen szinte minden részeiben Tráján név alatt fennmaradt útjaiban, melyeket a’ katonaság rendes szolgáltja mellett készített. De mit is nem vihetnének a véghez békés idő malasztjaival százezer kezek ! Képpesek azok a’ földből édeneket teremteni,és aranykort előidézni. Magyarhonban a’ nevezetes romai árkok között említem azt, mely Bács vármegyében Földvártól Teurent felé egészen Apatinig terjed ’s melynek első látásakor, ily ötletek villanákát egész valamot: zöld remény színben virító árok nagy emléke vagy hires mestereidnek, dicsősége hatalmas és világot átkarolni vágyó uraidnak; ők elenyésztek, kik itten izzadva működtek ’s századokon keresztül e’ gazdag s áldasdus vidékek birtokáért annyi temérdek emberélettel áldoztak, nincsenek többé. Te láttad a’ borzasztó csatákat, e’ bonért s szabadságáért elhullottak vérpatakjait—, igen — mert a’ verseiét el sóhajtva, »török vad kényt, zsarnok parancsnokot, lánczot nem tűrtenek , ’s szabadság te szép égi lény érted vérzettének. Vérzettek és elhulltak ők, de győzedelmesen, tetteik sugára átragyog időn, enyészeten. Vérökből dicsőség bájvirágai termőnek s sirjokról nagy világbaát, hirszellők lengenek. Már — nyugosznak ők, a’ hősök, dúló csaták után; nyugosznak kik , sírjuk felett züldell bokor — zöldés virány, mert vérök öntöző, és hálakünyek hulltanak az égharmat közzé.“—Te tisztes régiség emlékhantja ! tanúja vagy a’ múlandóságnak és az egymást felváltó harczos népeknek; ők porba hullottak ’s te fennállasz ’s im amott, a’ megváltás győzelmi jelének zsámolya vagy, ’s hiába rebegi a’ vándor állatember te százszor boldogabb amazoknál, túl élted mindnyájukat ’s ők elenyésztek az örökös néma sir martaléki ; mert a’ te díszed a’ megváltói kereszt, sirontuli boldog létünket hirdeti,hol elesett hőseinket feltaláljuk. Ezen eszmékbe merülve, lépek fel zöld bársony fedte virító árokra, melynek menedékesen felmenő magasságát 3 ötnél nagyobbnak találtam; a’ tetején diszlő szép alakú kereszt elragadó látványt adott, a’ megváltói képről viszszaverődött nap arany sugárai egy mennyei fényt ábrázolnak. De bocsánatot eszek kitérésemért, mivel rész hazafinak, rész lehet hazája, hősfiainak nyugvó porai felett érzéketlenül elhaladni, vagy éppen tudatlannak , mely hanyagság régen megrovatott, „ha nem tudod mi történt légyen, minek előtte születtél, gyermek vagy.“ — Igen nagy hasznokkal járosulvak hadi és különösen gazdasági tekintetben az árkoknak minden nemei, naponként igazolják Magarbon posványos helységei, es dicséretes és áldással jutalmazott tények rendében azt , hogy köztudatban lévő Vedres I. mérnök 3.500 holdat Szeged és Tisza környékén töltéssel, árkokkal haszonvehetővé tett, ’s hol 25