Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-03-31 / 26. szám

Andrással, Nádasdi Tamással és Casztald János­sal, Losoncai István is ide honunkba bétsüti, hogy kis hazánkat, melynek birhatása akkor a’ bécsi és konstantzinápolyi udvarok köztt oly sok villongásra ’s fegyvertörésre szolgála okul, Ferdinánd kezére keríthessék. Innen Casztal­d nem sokára Temesvárra küldé Losoncai Istvánt, hogy annak kormányzását Petrovics Péte­rtől vegye által ’s védelmezze a’ törökök ellen. Lo­­sonczi, kinek bátorságára ’s vitézségére az ak­kori zűrzavaros időkben oly nagy szükség vala, a’ temesi bánságban hamar megerősittetett. Nem sokkal azután, hogy Losonczi István a’ temesi bánságot ’s Temesvár védelmét átvevé, a­ törökök nehány naszádon a’ Tiszán feleveztek ’s Becse mező városánál, Bács megyében Torontal vármegye szé­lén,egy részt a’ naszádok őrizetére hagyván, számo­san partra szállottak, Becse ellen indultak’s annak külvárosát porráég­ették. Losonczi meghall­ván a’ törökök jövetelét, vitézeinek egy részével Temesvárból kiindult ellenük ’s Becsénél vélet­len rájok ütött. Kemény viaskodás támadt köz­tök, de Losonczi ’s vitéz bajtársai éles kardja és bátorsága csakhamar elválasztá a’ csata ki­menetelét. A’ törökök nem áll halván sokáig az őket tüzesen szorongató Losonczi ’s vitézei ha­­lálsebeket metsző vasát, megszaladtak ’s zava­­rogva tolongottak a’ naszádok felé. Losonczi mindenütt sarkalta s küzzülök sokat futás közben elhullatott,sokat vízbe ugratott, kik nagy részint ott vesztek. Losonczi seregében volt a’ derék Sövény­­házi Ferencz is 's vele, őt a' csatába is bajnoki lé­lekkel követő neje. A’ csata zavarában is időt nyer egy tüzesvérű török megpillantani a’ lui nőt, azt elragadá ’s lovára emelvén vele a’ na­szádok felé szágulda. Losonczi megsejtvén Sö­vényházi nője elragadtatását lovát sarkantyúba kapa, villámgyorsasággal a’ rabló után erede ’s azt utolérvén fejét egy csapással elüté, ’s a’ megfélemlett nőt férjének viszszahozá. A’ tö­rökök azalatt nászádjaikra szilván a’ Tiszán lefelé serényen eleveztek, kiket Losoncz­i nem üldözhetvén, sok zsákmánynyal’s számos foglyok­kal, gyüzedelemm­el tére­ viszsza Temesvárra, hol a’ nép őt kimondhatatlan örömmel fogadá. Értésére esvén azonban II Solimánnak, hogy I Ferdinánd Erdélyt Isabellától maga kezére ke­rítette, annak viszszaszerzésére ’s viszont Isa­bella kezére adása végett Mahumed Beg­erbéget indította 60000 emberrel Erdély felé. Mahumed útjában Becsét, Csanádot több nevezetes várak­kal együtt, azok köztt, Lippát is Pető Jánostól elfoglalta, egyenesen Temesvár ellen indult. Losonczi István, Aldana Bernárd, Perez Alfonz, Casztellus Gáspár, Vidandrád Roderik olaszok­kal és spanyolokkal csak keveset­ magával őr­ködött Temesváron, mivel Ferdinándnak nem volt ereje a’ törökök ellen Magyarországnak még csak végvárait is elegendő őrsereggel ellát­ni , annál inkább nem az ország belsőbb részei­ben esőket. Ez okozá nagy részint, hogy gyak­ran a’ legkeményebb erősségeket is a’ török könnyen elfoglalta, mert többnyire kevésszámú külföldi jobbatlán olasz és spanyol katonák őriz­ték, vagy a’ mely várakat, erősségeket megtart­hattuk is, némely elszánt erős akaratit , tántorít­hatatlan magyar vezérek és katonák, csak azok kétségbeeséssel határos küzdéseinek lehetett köszönni, mint például Dobónak Eger városa megtartását; de többnyire azok is hivségük ál­dozataivá lettek, mint Sándi Drégelynél. Ma­humed előcsapatja Temesvárhoz közelítvén Lo­sonczi azokra kicsapott ; heves megtámadás után küzzirjük sokat levágott, elfogdosott s a’ meg­­maradtakat egészen szétvervén viszsza kergette. Majd nem sokára megérkezett azután Mahumed is derék táborával s Temesvárt bekerítvén tü­zesen vívta egymás után 13 napig s rongáltatta annak falait nehéz ágyuival ; de az őrizet erős ellentállása miatt azt semmiként meg nem ve­hette, noha Casztald és Martinuzzi Erdélyből neki segítséget nem küldöttek. Casztald és Mar­­tinuzzi segédserget nem küldöttek ugyan Te­mesvárra Losonczinak, de csak ugyan öszsze­­gyűjtvén a’ kenyér mezejére a’ székelyeket, szá­szokat, magyarok­­ és oláhokat Lippa, ellen indul­tak, hogy azt ostrom alá vegyék ’s azáltal Muha­­m­edet Temesvár alól elvonják. Hozzájuk csat­­lódott Nádasdi Tamás is, kevésszámú, de vitéz sereggel, kik köztt volt Magyar Bálint, Gyulai­ László, Bornemisza Sebestyén és Bátori András. Lippát körülvévén keményen kezdették szoron­gatni ’s végre meg is vették, de mind azzal Mahomed semmit sem gondolt. Temesvár ostro­mát folytatta ’s a’ Lippai kormányzó basának Vamannak még csak segítséget sem küldött. A’ történet ’s a* Losonczi és ürserge állhatatossága azonban mégis győzött *s felmenté Temesvárt az ostrom alól, — II Amurát t. i. ki a’ várnai győzelmet nagy Hunyadiak erőlködése ellenére is maga részére kivivá, ’s annak fényességét az Ulászló elestével is nevelé, a’ győzelem em­lékezetéért ’s jutalmáért azon kiváltságot en­gedte volt a’ török nemességnek , hogy mikor hadban vannak ’s a’ háború Demeter napjáig el nem végződik mit a’ törökök kaszonginnak neveznek — azon túl ne köteleztessenek a tábor­ban maradni. S ez mente fel akkor Temesvárt az ostrom alól. Már elmúlt volt a’ kaszongin, vagy Demeter napja 's sz. András zordon hideg szele is csapkodta már a havat a’ törökök sze­mei közzé, mihez nem igen léven szokva s kö­teleseknek sem tartván magokat a’ kaszongin eltelése után táborozni, a’ varvívás, mind ked­vetlenebből folyt. Mahamed látván, hogy részint a’ beállott téli idő, részint tabura kedvetlenke­

Next