Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-03-31 / 26. szám
Andrással, Nádasdi Tamással és Casztald Jánossal, Losoncai István is ide honunkba bétsüti, hogy kis hazánkat, melynek birhatása akkor a’ bécsi és konstantzinápolyi udvarok köztt oly sok villongásra ’s fegyvertörésre szolgála okul, Ferdinánd kezére keríthessék. Innen Casztald nem sokára Temesvárra küldé Losoncai Istvánt, hogy annak kormányzását Petrovics Pétertől vegye által ’s védelmezze a’ törökök ellen. Losonczi, kinek bátorságára ’s vitézségére az akkori zűrzavaros időkben oly nagy szükség vala, a’ temesi bánságban hamar megerősittetett. Nem sokkal azután, hogy Losonczi István a’ temesi bánságot ’s Temesvár védelmét átvevé, a törökök nehány naszádon a’ Tiszán feleveztek ’s Becse mező városánál, Bács megyében Torontal vármegye szélén,egy részt a’ naszádok őrizetére hagyván, számosan partra szállottak, Becse ellen indultak’s annak külvárosát porráégették. Losonczi meghallván a’ törökök jövetelét, vitézeinek egy részével Temesvárból kiindult ellenük ’s Becsénél véletlen rájok ütött. Kemény viaskodás támadt köztök, de Losonczi ’s vitéz bajtársai éles kardja és bátorsága csakhamar elválasztá a’ csata kimenetelét. A’ törökök nem áll halván sokáig az őket tüzesen szorongató Losonczi ’s vitézei halálsebeket metsző vasát, megszaladtak ’s zavarogva tolongottak a’ naszádok felé. Losonczi mindenütt sarkalta s küzzülök sokat futás közben elhullatott,sokat vízbe ugratott, kik nagy részint ott vesztek. Losonczi seregében volt a’ derék Sövényházi Ferencz is 's vele, őt a' csatába is bajnoki lélekkel követő neje. A’ csata zavarában is időt nyer egy tüzesvérű török megpillantani a’ lui nőt, azt elragadá ’s lovára emelvén vele a’ naszádok felé szágulda. Losonczi megsejtvén Sövényházi nője elragadtatását lovát sarkantyúba kapa, villámgyorsasággal a’ rabló után erede ’s azt utolérvén fejét egy csapással elüté, ’s a’ megfélemlett nőt férjének viszszahozá. A’ törökök azalatt nászádjaikra szilván a’ Tiszán lefelé serényen eleveztek, kiket Losonczi nem üldözhetvén, sok zsákmánynyal’s számos foglyokkal, gyüzedelemmel tére viszsza Temesvárra, hol a’ nép őt kimondhatatlan örömmel fogadá. Értésére esvén azonban II Solimánnak, hogy I Ferdinánd Erdélyt Isabellától maga kezére kerítette, annak viszszaszerzésére ’s viszont Isabella kezére adása végett Mahumed Begerbéget indította 60000 emberrel Erdély felé. Mahumed útjában Becsét, Csanádot több nevezetes várakkal együtt, azok köztt, Lippát is Pető Jánostól elfoglalta, egyenesen Temesvár ellen indult. Losonczi István, Aldana Bernárd, Perez Alfonz, Casztellus Gáspár, Vidandrád Roderik olaszokkal és spanyolokkal csak keveset magával őrködött Temesváron, mivel Ferdinándnak nem volt ereje a’ törökök ellen Magyarországnak még csak végvárait is elegendő őrsereggel ellátni , annál inkább nem az ország belsőbb részeiben esőket. Ez okozá nagy részint, hogy gyakran a’ legkeményebb erősségeket is a’ török könnyen elfoglalta, mert többnyire kevésszámú külföldi jobbatlán olasz és spanyol katonák őrizték, vagy a’ mely várakat, erősségeket megtarthattuk is, némely elszánt erős akaratit , tántoríthatatlan magyar vezérek és katonák, csak azok kétségbeeséssel határos küzdéseinek lehetett köszönni, mint például Dobónak Eger városa megtartását; de többnyire azok is hivségük áldozataivá lettek, mint Sándi Drégelynél. Mahumed előcsapatja Temesvárhoz közelítvén Losonczi azokra kicsapott ; heves megtámadás után küzzirjük sokat levágott, elfogdosott s a’ megmaradtakat egészen szétvervén viszsza kergette. Majd nem sokára megérkezett azután Mahumed is derék táborával s Temesvárt bekerítvén tüzesen vívta egymás után 13 napig s rongáltatta annak falait nehéz ágyuival ; de az őrizet erős ellentállása miatt azt semmiként meg nem vehette, noha Casztald és Martinuzzi Erdélyből neki segítséget nem küldöttek. Casztald és Martinuzzi segédserget nem küldöttek ugyan Temesvárra Losonczinak, de csak ugyan öszszegyűjtvén a’ kenyér mezejére a’ székelyeket, szászokat, magyarok és oláhokat Lippa, ellen indultak, hogy azt ostrom alá vegyék ’s azáltal Muhamedet Temesvár alól elvonják. Hozzájuk csatlódott Nádasdi Tamás is, kevésszámú, de vitéz sereggel, kik köztt volt Magyar Bálint, Gyulai László, Bornemisza Sebestyén és Bátori András. Lippát körülvévén keményen kezdették szorongatni ’s végre meg is vették, de mind azzal Mahomed semmit sem gondolt. Temesvár ostromát folytatta ’s a’ Lippai kormányzó basának Vamannak még csak segítséget sem küldött. A’ történet ’s a* Losonczi és ürserge állhatatossága azonban mégis győzött *s felmenté Temesvárt az ostrom alól, — II Amurát t. i. ki a’ várnai győzelmet nagy Hunyadiak erőlködése ellenére is maga részére kivivá, ’s annak fényességét az Ulászló elestével is nevelé, a’ győzelem emlékezetéért ’s jutalmáért azon kiváltságot engedte volt a’ török nemességnek , hogy mikor hadban vannak ’s a’ háború Demeter napjáig el nem végződik mit a’ törökök kaszonginnak neveznek — azon túl ne köteleztessenek a táborban maradni. S ez mente fel akkor Temesvárt az ostrom alól. Már elmúlt volt a’ kaszongin, vagy Demeter napja 's sz. András zordon hideg szele is csapkodta már a havat a’ törökök szemei közzé, mihez nem igen léven szokva s köteleseknek sem tartván magokat a’ kaszongin eltelése után táborozni, a’ varvívás, mind kedvetlenebből folyt. Mahamed látván, hogy részint a’ beállott téli idő, részint tabura kedvetlenke