Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-05-05 / 36. szám

HON ÉS KÜLFÖLD 1846. (első félév.) 36-dik szám. Kolozsvár. Kedd május 5-kén 1840. Tartalom. Indigó. Az utolsó törökháboru. Elegytár. Indigó. Ránk nézve nem csak a­ sötétzöld színű indigómezők különös érdeküek, hanem azon em­berek tekintete is, kik azokon dolgoznak ’s kö­zönségesen „kék ficzkóknak” neveztetnek, mivel ingókét ’s öltözetüket azon anyag, melylyel fog­lalkoznak megfesti. Az indigótermesztők igen fáradságos ’s vesződséges életet élnek, mely­nek a’ levegő ’s maguk által is ki vannak téve; ezért gazdagulásukat valóban meg is érdemlik. Számosan laknak magános ’s fére fekvő tájé­kokat­, hol, ha muzsikával ’s olvasással nem fog­lalkozhatnak, kéntelenek a’ polgári élet minden kényelmeit nélkülözni. Azonban sokan közzülök igen mivelt emberek, ’s éppen oly készek az idegeneket vendégszeretettel fogadni, mint szom­szédjaikkal könyvtáraikat közleni. Az indigó kövér , porhanyó, jól megművelt ’s burjántól megtisztított földet kíván. Vetés után két hol­nappal már le lehet vágni, de nagy gonddal kell felgyűjteni, mivel levelei gyenge pihével vagy porral vannak behintve, mit lerázni nem kell. A’ levágás ’s bétakaritás ideje hasonlólag sok vesződséggel jár. A’ szárazság az egész ara­tást elpusztíthatja, ’s igen száraz években a’ hernyónak bizonyos neme nagy darab helyeket semmivé teszen, úgy hogy egy gazdag ültetvé­nyes többnyire nehány nap alatt tönkre jut. Az öszszegyű­jtött leveleket hálóból font katlanokba hányják, hol megsű­lnek; főleg egyenesen ebben áll az indigókészitők mestersége, hogy ezen forrást idejében megakadályozzák, ezután a’ tö­meget tisztítás alá veszik és a’ vizet róla lassan leeresztik ; miután az indigó leülepedik, posztó­zsákokban öszszegyűjtik, ’s lapos faládákban egészen kiszárasztják. Ha még valamennyire nyirkos, hüvelykvastagságu darabokra szabdal­ják ’s hordókba vagy bőrbe rakják. A’ folyóság kétszer változtatja fölső színét a’ munka alatt, ’s e­­leintén zöld, azután vid­aszin, végre sötétkék lesz. Az utolsó törökh­áboru. ( Folytatás.1­­­7­9­0. Dresnyik, Dubicza, Novi, Szabács, Ch­o­­ czim, Gradiska, Bender, Oczakow, Belgrád *s Gladova várainak elvesztése a’ megelőzött két évben, a’ foksáni ’s martinestiei ütközetekben szenvedett két nagy csapás, szinte négy tarto­mányúri megfosztása, kincstárának kiürítése né­pének nyugtalankodásai után kétesen és határo­zatlanul ingadozott 111. Selim harczoljon-e to­vább is, vagy két császártól ajánlandó békefel­tételeket írja­ alá ? Szinte kétezer ágyúja ellen­séges martalékja lett, sok vitézei, kikbe bizal­mát helyeztette, elhullottak a’ vérengező csa­tákban ’s azokkal oda lettek nagy kinézései, a’ győzelemről­­ szép reménye füstbe ment, ma­radvány sergei szivében félelem ült, újabb tá­bor, élelem ’s hadi szerek állításáról gondolkozni sem lehetett. Ily ingatag állapotában nagyvezére Gazzi Hassán neki békét tanácsolt. A’ spanyol követ Buligni elment a’ reis-effendihez, előter­jesztette a’ svecusoknak a’ portára nézve ká­ros izgatásait , magasztalta a’ spanyolok ’s azokkal egyetértő udvarok erejét, előadta a’ ve­szélyt, melyből menekednie lehetetlen, ha a’ há­borút folytatja ’s ajánlotta udvara részéről a’ két császár előtti közbenjárást. A’ reis­ elfendi őt figyelemmel kihallgatta, de azt, valamint más hatalmakét is, el nem fogadta ; mindazáltal úgy nyilatkozott, hogy kész a’ békére közbenjárók nélkül is, csak hogy az ellenség feltételei mód nélkül kemények ne legyenek. A’ franczia kö­vet is ajánlotta közbenjárását ’s még hatályosb erősségekkel élt. A’ reis-effendi annak is azt felelte, mit a’ spanyol követnek. A’ fényes porta büszkesége , makacssága még megtörhetetlen volt , ’s azt hiresztelte, hogy hg. Potemkin aján­dékokkal esdekel békét a’ nagyvezértől. A’ nép ugyan örült eleintén, hogy szultánja személye­sen vezérlendi, de később a’ drinápolyi készü­letek félbeszakadása miatt zúgni kezdett. A’ pruszszus és lengyel udvarok azalatt a' fényes portávali szövetségüket jan. 20-kán ol­­talmilag viszont megújították; igy a’ hadi ké­születek gyorsabban tétettek ’s a’ békeszerető Gazzi Hassán nagyvezér hivatalától megúszta­tott és a’ háború tovább folyt, de nem azon é­­lénkséggel, mint az első két évben. Timok vi­zénél még 1789-dik decemberben Mladovavisz-36

Next