Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-05-08 / 37. szám
1846. (Első félév.) Viharok az indiai oczeanon. Mióta az angol Reid és amerikai Redfield a" viharok törvényeinek felfedezésében törekedtek ’s a forgás theoriája többé semmi nevezetes kétség alatt nincs, az egészre nézve kevés lépés létetett, hogy ezen theoriát a tenger különböző tájékaira is általánosan alkalmazzák, és a’ dolgot, melynek gyakorlati haszna a’ tengeren utazókra nézve kétségbe nem hozható, sokan úgy tekintették, mint üres henye szemlélődést. Most egy új iró támadott, Thorn, ki az indiai oczeanon uralkodó viharokat, melyeknek forgó mozgását Reid ezredes már puhatolgatta, különös tanulmányává tette. E’ végre egy viharnak mit ő Rodriguez szigetéről Rodriguezviharnak nevez, furását, kiterjedését ’s tartósságát 14 vagy 15 hajós könyveiből szoros vizsgálat alá kezdette venni. E’ vihar, mely 1843-ban áprilisben kezdődött, 1500 — 2000 angol mértföldet futott be ’s 14 napnál tovább tartott . Thom a’ vihar gyúlpontjának helyezetétét, terjedségét ’s forgását, valamint a’ szél erejét is központtóli különböző elhajlásokban különböző napokon a’ lehető pontossággal felvette. A’ vihar átmérője nem csupán egy nagy, hanem egész tartása ideje alatt mintegy 600 mértföldet tett, csak nem egyenesen északkeletről délnyugatnak tartott, eleinten naponként mintegy 200 — 220 mértföldet haladott, azután mentés inkább közeledett a fordutóponthoz, csekélyebb sebességgel csak mintegy 50 vagy 60 mértföldet. A’ szél a’ középpont felé mind sebesebb volt. Miután ezen egyes vihart, melyről vannak többnyire a’ tudósítások minden egyes vonásaiban megvizsgálta, a’ többi viharokat mikről tudósításai voltak, e’ példánynyal öszszehasonlitotta ’s úgy találta, hogy mind azok, a’ mennyire őket csak követhette, a’ példánynyal minden lényeges pontban megegyeztek ; kétségen kivűl valónak ’s mentői határozottabbak számosabbak valának a’ tudósitások, annál bizonyosabbnak látszék, hogy az indiai oczeanon minden orkán ezen menetelt tartja ’s ugyan azon törvények alatt áll. A’ munka gyakorlati czélja az, hogy az indiai oczeanon hajókázóknak szükséges utasításokat adjon, miként lehessen szokott előrelátással ’s ítélettel a’ viharokat csak nem kár nélkül elkerülni. A’ viharok menete csak nem egy vonalt követ, mi Java és Sumatra mellől Rodriguez és Móricz szigete felé nyúlik; innen azok a’ hajók, mik Indiából Európába jőnek ’s Móricz szigete mellett vitorláznak el sokkal számosabb orkánokkal küzdenek, mint azok, melyek Indiába mennek. Az egész könyvben, mely 40 — 50 viharról közöl tudósításokat, csak egyetlen egy példa van, hogy egy Indiába szándékozó hajó kemény viharral küzdött. A’ hajók, mik Indiába mennek, hetekig utaznak egy vonalon, hol az orkán az ő rendes útján azokat meglepheti, ’s ebből származnak azon szerencsétlenségek, mik egyes hajókat ’s egész hajóssergeket is találnak, mig az Indiába vitorlázó hajó oly utat tart, mely az orkánokkal egyenlő szegletre ütődik öszsze, úgy, hogy az orkánok útját gyakran kevés óra alatt áthasitja, még pedig a’ nélkül, hogy tudná, hogy a’ veszélyt el kell kerülni. A’ délindiai tengeren az orkánok bizonyos időben állanak elő, t. i. a’ hemisphaerium leghevesebb néger hónapjaiban. Ez időben uralkodik a’ nyugoti monsun az egyenlítő ’s a’ 10 — 12° köztti vonalon, mit az év több részeiben a’ délkeleti monsun foglal el. A légkörnek e’ két ellenkező árja közti legelsőkben nem csak az öszszecsoportosult viharok középpontjába ütődik az ember, hanem futásuk nagy részét e’ viszonyos helyzetűkben végzik el. Csak nem mindenik orkán a’ körnek egyik oldalán a’ délkeleti monsunnal, a’ másik ellenben az északnyugoti monsunnal látszik nagy kiterjedésben öszszeköttetve lenni ’s csak akkor kerülnek elő, mig e’ két egymással ellenébe helyezett szél fú ’s igy természetesen következtethetni, hogy eredetüket is ennek köszönhetik. Megmutatja továbbá, hogy ez egymás ellenébe helyezett szél természetes elhajlása ’s egyéb tulajdonságai által miként fordulnak egymás ellen egy meghatározott irányban , ’s két ellenkező oldalróli tartós nyomás által mind addig marad ezen munkásságban, mig a’ nyomás sulyegyene elvészett Kolozsvár. Péntek május 8-kán 1846. 31-dik szám. Tartalom: Viharok az indiai óczeánon. Tamaulipás. Helyreigazítás. Az utolsó török háboru. Elegytár.