Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-04-08 / 28. szám

HONI ÉS KÜLFÖLD 184?. 28-dik szám. (Első félév.) Kolozsvár. Csütörtök április 8-kan 1847. Tartalom:­l­ső Ulászló Várnánál 1444-ben. 1­80 Ulászló Várnánál 1444-ben. Folytatás.) Az ország Rdei Budára szent György nap előtti csütörtökön 1444-ben öszszegyültek, hol Giskra János és Szentmiklósi Pongrácz é s töb­bek is, kik Erzsébet ’s Kis László pártjain vol­tak, bátorságos menedéklevél ’s közönséges hi­tel ajánlása mellett megjelentek. A’ béke iránti alkudozás elkezdődött, de Giskrának azon nyi­latkozatára, hogy ő ’s pártja semmi a’ csecse­mő király javaival ellenkezőt el nem fogadhat­nak félbeszakadt. Tehát csak a’ két évi fegy­verszünetre hajlott rá ’s a' foglyokat mindkét részről, azon feltétellel, hogy a’ fegyverszünet kitelése után, ha a’ békeség meg nem készül, becsületvesztés terhe alatt meggyőzőikhez visz­­szatérnek, elbocsátották. Azonban az adott szó ellenére Szentmiklósi Pongráczot elkövetett rab­lások színe alatt megfogták és töm­löczbe tet­ték, Giskára is halált kiáltottak, de Ulászló őt álruhába öltöztetve nagy bajjal megmenté. Azután elkezdődtek az ozmánok ellen indítan­dó háború iránti tanakodások. A’ lengyelek hat­hatósan ellene szegültek azon szándéknak, elő­terjesztvén, hogy az Ulászló eljövetele után Lengyelhonban a’ fejetlenség, polgári viszály s erőszak kapott lábra, Veres-Oroszországot a’ tatárok egészen elfoglalták, Podoliába bé bé csapnak ’s az országot veszély fenyegeti. Ezek m­eggállására ’s az ország csendessége, bátor­sága helyreállítására honjába viszsza kell va­­la térni; de a’ Julián bibornok mézes beszédei, nagy ígéretei 's a’ serviai despota, Branko­­vics György önérdekü iparkodásai, e’ hatalmas honfi előterjesztéseket megdöntők. Lengyelhon dolga a’ helytartókra bízatott, háborút határoz­tak’s Paleologus Jánosnak is megszenték, hogy mikorra a’ magyar seregek Macedonia és Thrá­­czia vidékeire érkeznek, seregeivel az ozmánok ellen készen legyen. Felszólították a’ pápát, Génuát ’s Velentzét is, hogy ígéretük szerint, mikor a’ magyarok kiindulnak, hajóikkal az Á­­zsiát Európától elválasztó tengeren legyenek. Sokat tett e’ háború elhatározására Brankovics György esdeklése is. Ulászló, lábai elibe bo­rult, érzékeny ’s hatos szókkal rajzolá előtte Amuráttól vett számos bántalmait, fogságba vi­tetett nője ’s családja gyászos sorsát ’s meg­indult szívvel esdeklék Ulászlónak, szerezné­­viszsza néki birtokait ’s elrablóit családját és mivel tudta, hogy Ulászló tulajdonképp, a’ ma­gának egész Európa előtt nagy hitelt szerzett Hunyadi intésére és akaratjára vigyáz, semmit sem mulaszta­ el nála is rá­bírhatni az ozmánok elleni hadakozásra, mire hihető, hogy Hunyadi is, ki fegyverzörgés, háborúk fergetegei közti ne­­vekedett és őszülte m­eg, kinek az ozmánokkali csatavihar volt legfőbb eldelete, könnyen rá ha­jolt. Tekintete már ekkor oly nagy volt, hogy nagy dologba az ő hírén ’s akaratján kivül senki sem avatkozott. A’ múlt évi táborozásra tulaj­donából harminczkét ezer aranyat költött, ne­hány váron kivül Serviát elfoglalta; a’ jelen táborozásra pedig tulajdonából 63 ezer aranyat szánt ’s igy az ő megegyezése sokat tett a’ háború elhatározására, Így hangzék­ el sikeret­­lenül a’ veszedelmet, mintegy előre megérzett lengyelek tanácsa, intése­­s határoztaték­ el, hogy jó eleve mindent elkészítsenek ’s az oz­mánok ellen csatamezőre szálljanak. A muráinak e’ titkos készületek lassú zú­gása füleibe hatott ’s ő, kinek egész erejét a* Karamanagli felzendülése elnyomására kelle fordítani, e’ hírre szívében megdobbant. Taná­csosabbnak taná a’ fenyegető veszélyt mege­lőzni , hogy mindent el ne veszítsen, büszke nyakát Ulászló előtt meghajtani ’s tőle békét esdekleni. A’ tettetés álarczát vévért magára, elsőbben is Budára Brankovics Györgyhöz kül­dött titkos követséget 's valódi szándékát le­leplezvén, annak azt igéré, hogy ha Ulászlót 's Hunyadit ’s általok az országot békére bír­ja, fogságban lévő nejét, családját sőt elfog­lalt birtokait is viszszaadandja ’s adója felét is elengedi, egyúttal két fiát, Gergelyt és Istvánt előlegesen atyjokhoz haza is küldötte. A’ tet­tető álnok ’s zavaros vízben halászni szerető Brankovics megörvendett a’ fényes ígéreteken ’s kedvező szele irányába fordítván szerencse hajója vitorláját, viszont oly buzgón iparkodék 28

Next