Hon-Lap.Bonyhád, 2005 (3. évfolyam, 1-25. szám)
2005-09-23 / 19. szám
2005. szeptember 23. HONLAP 5. oldal A parlagfű-helyzetre is allergiásak olvasóink Több olvasónk is felhívott az utóbbi időben, hogy a kormány által beígért nagy parlagfűirtási akciók és a fenyegető büntetések ellenére sok helyen - önkormányzati tulajdonban lévő területeken is - találkozik parlagfűvel, amit nehezen visel. A helyzet értékelésére kértük a BONYCOM Kft. munkatársát, Bölcsföldi Zoltánt, akitől a következő tájékoztatást kaptuk: - Magyarország éghajlata nagyon kedvező a parlagfű számára, így a növény jelentősen elterjedt hazánkban, lényegében világelsők vagyunk e tekintetben. Magyarország lakosságának egészségügyi állapota katasztrofális, immun stabilitásunk folyamatosan romlik a külső behatások jóvoltából. Az országunkban élők közel negyede már allergiás tünetekkel rendelkezik. Ezért is nehezedik nagy nyomás a kormányzatra, tenni kell valamit a legfőbb „allergén”, a parlagfű ellen. Nehéz ügy, egyfajta szélmalomharc ez. A jogszabályi háttér szigorítása, „akciók” szervezése irányába mozdultak az irtását illetően, de kérdés: eljutunk-e a probléma megoldásáig. Ajánlom a téma iránt érdeklődők figyelmébe a http://indymedia.hu/ cikk.shtml?x=17355 internet-címen elérhető, Csányi József: „Nem a parlagfű az igazi bűnös!” címmel írt cikkét, melyben egészen más megvilágítást kap ez a téma. No de térjünk vissza az eredeti kérdésre. Irtani, kaszálni kell-kellene teljes gőzzel, hirdetik úton-útfélen. A jogszabály azt mondja, hogy a parlagfű irtása a földtulajdonosok kötelessége, ellenkező esetben 2 millió Ftig terjedő pénzbírsággal sújthatók. Nos elmondható, hogy vannak területek, amelyeken az irtás nem megoldott. Tegyük fel, hogy a többség betartja az előírásokat. A probléma gócpontjait jelentik többek között az öröklés folytán szerzett, vagy spekulációs céllal vásárolt ingatlanok, melyek tulajdonosai ki tudja merre járnak a nagyvilágban; a közútkezelő útjainak környéke, a MÁV vasútvonalainak töltései, illetve az árterületek, melyek gondozására nincs igazán kapacitása egyik szervezetnek sem. És akkor még nem beszéltünk az önkormányzati „kézben” lévő területekről. Az önkormányzatok a tulajdonukban lévő területek gondozását beleértve ebbe a hóeltakarítástól kezdve soksok feladatot - általában egy cégre bízzák. Bonyhádon ez a cég a BONYCOM Kft. A városüzemeltetési feladatok - kevés kivételtől eltekintve - alulfinanszírozottak. Tehát a város az éves költségvetéséből nem tud akkora összeget kihasítani, amelyből megfelelő számú munkavállalót (és munkagépet) lehetne foglalkoztatni. A parlagfű irtására pedig arányosítva még annyi sem jut, mint az egyéb teendőkre. Ez persze nem meglepő, hiszen a hátrányos települések önkormányzatainak, a parlament által e célra biztosított költségvetésükből nemhogy parlagfű irtására, de kis túlzással még a tulajdonosok felszólítására küldött levél bélyegére is alig van pénzük. A kormány ugyanis jelentősen csökkentette az ez évi költségvetésben parlagfűirtásra szánt keretösszeget és ezen csak némileg enyhít az adókból felajánlott 1 %-nyi összeg. A parlagfűből a gyógyszergyártókon kívül néhány szervezetnek van haszna, amelyek pályázni tudnak parlagfűpénzekre. Legjobban a reklámanyagok készítői kereshetnek, ha sikerül elkapniuk egy-egy zsíros megbízást. Bonyhád is pályázott „parlagfűpénzre”, hogy közmunka program keretében tudjon tenni valamit az ügyért, de a pályázatot elutasították. No comment! A BONYCOM Kft. kezelésébe kb. 300.000 m2 önkormányzati terület tartozik, melynek kb. a fele belterjesen (teljes rendszerességgel) gondozott, a másik fele külterjesen (esetenként). Az esetenkénti gondozás kategóriájába esik a parlagfűvel érintett területek egy része is, ezek gondozása alkalmanként csak külső cég bevonásával megoldható. Vannak olyan helyek, ahol a magas talajvíz miatt képtelenség géppel dolgozni (pl.: új vízbázis környezete), illetve olyanok is, melyekről csak úgy gondolják, hogy nekünk kellene rendbe rakni. Összességében elmondható, hogy a szűkös keretösszeg ellenére mi minden tőlünk telhetőt megpróbálunk megtenni az ügy előremozdítása érdekében, de az elvárások cégünkkel szemben nem hogy a rendelkezésre álló kapacitást haladják meg, de némelykor a lehetetlent is. A magam véleménye viszont az, hogy csak fél siker, ha a települést és környékét megtisztítjuk a parlagfűtől. A pollenek egy jó széljárással ugyanis 50-100 km-ről azonnal terítik a mentesített terület allergiásait. Szinte Kárpát-medencei összefogásra lenne szükség. Egyébként is elmondható, hogy egy törvényt nem elég meghozni, annak feltételrendszerét is biztosítani kell. Bányatörténeti emlékszobát avattak A bányásznap alkalmából Nagymányokon - a Petőfi Sándor u. 65. szám alatti önkormányzati tulajdonú épületben - a bányászat emlékeit bemutató emlékszobát avattak. A településen élő bányászok és a Kulturális Közhasznú Egyesület összefogásával létrejött kiállítás elsősorban a nagymányoki bányászat tárgyi emlékeit mutatja be, de a környező településekről felajánlott tárgyak is helyet kaptak. Az emlékszoba épülete előtt álló csillét például Bátaszékről szállították ide. Az emlékszoba anyagát Dull Zoltán magángyűjteménye alapozta meg, aki 20 éven át hobbyjának tartotta a bányászati emlékek megőrzését, összegyűjtését. Dull Zoltán anyaga teszi ki a jelenlegi kiállítás 90 %-át. A többi tárgy egy részét Szabados László bányamérnök (korábban nagymányoki lakos) a Komlói bánya bezárásakor adományozta az akkori polgármester, Teleki László közvetítésével a falunak. A településen élők is szívesen ajánlották fel a régi ruhákat, szerszámokat, lámpákat, munkakönyveket a kiállítás céljaira. A legbecsesebb tárgyak közé tartozik a két darabból álló nagyméretű gobelinbe hímzett német nyelvű ima, mely azt írja le, hogy miért mondták a bányászok amikor lementek a bányába és amikor feljöttek onnan, hogy „Glück auf’! Az egyik talán legrégebbi darab az 1700-as évekből származó térkép, mely a nagymányoki bánya járatait, a légaknákat és szinteket is bemutatja. Érdemes végignézni a bányászok ruházatát is, hiszen megtalálható a mindennapi munkásviselet darabjain kívül a vájáriskolások, bányász zenészek egyenruhája és az ünnepi ruházat is. A kiállítás összeállítói elkészíttették az egykori “henga”-t, amely láncon lógó négy kampós ruhatartóként szolgált, erre a fapapucstól az ingig minden ruhadarabját elhelyezhette a munkába induló. Az ünnepen a szobát Farkas József katolikus plébános áldotta meg és szentelte fel, ezt követően pedig Schaller Bernadett evangélikus lelkésznő mondott avatóbeszédet. A nemzeti színű szalagot azok az idős bányászok vágták át, kiknek egész munkássága a bányához kötődik: Wurst Pál és Oroszki József, valamint három olyan asszony, akik maguk is munkásként dolgoztak a bányában. Eckert Györgyné már leánykorában bányászként dolgozott, Lamuth Jakabné és Füredi Ferencné mozdonyvezetőként több évet töltött a bányában. A kiállítás létrejöttét Tolna Megye Közgyűlése, a Bányavagyon Hasznosító és Nagymányok Község Önkormányzata támogatta. DuO