Honderü, 1845. július-december (3. évfolyam, 2/1-26. szám)
1845-07-22 / 3. szám
THALIA, Nyárhó’ 1. Oscar, vj. 3 flvb. Sáry Fanni’ föllépte. — 2. Lucrezia Borgia, Wolf úr’ utósó föllépte. .— 3. Senneterre marquise vj. 3 flvb. Sáry Fanni' utósó föllépte. Franczia színművekben jó volna, ha színész urak és színésznő asszonyságok nem goniroznák magukat ahhoz értőt megkérdezni a franczia szavak s nevek’ kimondása iránt. Ezt igenigen szivükre kötjük. 4. S ti bor Vajda, szj. 4 flvb. Kisfaludy Károlytul. 5. Linda, olasz nyelven. Al b o n i k. a. s Rovere ur, mint vendégek először. Az idén Bécsben volt olasz opera két legjelesb tagját vala alkalmunk hallani. Alboni k. a.’ althangja azok közé tartozik, minőt századonkint egyet hallunk, minőhez fogható a hires Brambillán kívül nem létezett s jelenleg sem létezik. Nem csoda, ha énekének erejével mindenkit annyira elragadott, mint e csarnokban rég nem tapasztalok. Rovere ar Europa általánosan elismert legelső buffoinak egyike, ki hogy nálunk kevesbbé tetszett, oka hihetőleg az, mert a nagyobb közönség előtt még a valódi olasz buffomodor ismeretlen, szokatlan vola eddig, s pedig az annyira sajátságos, mikép nem csoda ha első látásra nem találjuk föl benne azt, mi benne valósággal van. Azonban B. ur , kétségkívül lehetőségig használandotta a derék művész egypár fölléptét s sokat ellesett tőle , mit csak látnia kellett, hogy tulajdonává tegye, s bizonyosan mint szerény tanítvány fogja magát viselni a nagy mester irányában. Meg kell emlékeznünk még Scho d ené asszonyról, operánk’ becses kincséről, kinek magas művészete illy kitűnő vendégek’ működése által segíttetve, csak szebb fényben tűnt föl, s kinek köszönhetjük, hogy ez olasz előadások mindazon erveket nyujták, mellyeket tőlük csak várhatóak. Ellenben a három művészlevél mellett annál inkább kitűnt a többiek’ gyöngesége, ámbár másfelől igen dicsérendő az őszinte ügyekezet, melly minden működőn kitűnt, lehető legjobban énekelni. — 6 . Rab. — 7. Garrick Bristolban vs. 4 flvb. — 8. Don Caesar de Bazan, dr. 5 flvb. Lendvay ur a czímszerepben műutazása után először lépett föl, s zajosan üdvezeltetett. — 9. Láncz, vj. 5 flvb. Scribetől. — 10. Borgia Lucrezia, olasz nyelven, Alboni k. a. s Reichel ur mint vendégek. Mai előadási fénypontja kétségkívül a hires bordal volt, mellyet A. k. a.olly utánozhatlanul énekel. Bármilly nagy volt a közönség’ várakozása, sokkal nagyobb volt meglepetése s az elragadtatás a dal’ hallata után. Négyszer vala a művésznő ezt kénytelen elénekelni. Reichel urnak don Alfonso nem tartozik szerepkörébe. Hanem Bertramot s több effélét látni tőle, nem lenne utósó élvezet. — 11. Örökség, dr. 5 flub. Csernyiktől. — 12. Linda, olasz nyelven. Alboni k. a. s Rovere ur mint vendégek. —— A KÍVÁNT GZÁFOLAT. Frankenburg ur múlt szombati lapjában , a Honderű’ szerkesztőjét azzal vádolja, hogy ez egy Deák Ferencznek egyenesen hozzá (t. i. Frankenburghoz) küldött, de a Honderű szerkesztője’ kezeibe jutott (vagy azokban maradt) küldeményét elcsempészte. A leírás szerint e vád nem vonatkozhatik másra , mint egy darab régi pénzre s annak leírására. E pénz igaz hogy alulirtnál volt, de nem mint szerkesztőnél, hanem mint illyések iránt érdekkel viseltető ismerőjénél annak, ki azoknak az illető helyre átadásával megbízatott, tehát csak megtekintés végett. És nálam volt később rövid időre maga a leírás is. Ellenben nem igaz hogy az a Honderű’ szerkesztőjénél maradt, vagy ő azt elcsempészte volna, mert mind a pénz, mind a leírás már ön’ lapjának megjelente előtt két nappal általam viszsz a k a l d e t e 1t'), s azt közlés végett elfogadni, miután más lapnak szánatott, a Honderű' szerkesztőjének eszébe sem jutott. Hogy szólhat itt Fr.ur csempészésről, érteni valóban nem tudom, annyival inkább , minthogy ha nem csalatkozom , a dolog felől magától a küldemény l átadójától von tudomást, s hogy mégis elferdítve azt, belőle vádat formál a Honderű szerkesztője ellen , ezt tán sokkal nagyobb joggal nevezhetnőkbélyegzőnek. —Et Frankenburg ur loquitur de lovagiság et similibus ! — Remélem, Fr. ur fogja tudni, mit kell e nyilatkozat után tennie. Nádaskay. l) Minek igy s nem máskép léte felől, én már alkalmasint meg is győzödék. N. Budán, a kir. egyetem nyomdájában. 60 —