Honderü, 1846. január-június (4. évfolyam, 1/1-26. szám)

1846-04-14 / 15. szám

300 — 5. Gungl’ zenészeti estélye, 3 szakaszban. __6—12-ig a nagyilét miatt a színház zárva. ^-ÜY. — — DIVATKÖRI UTASÍTÓ. Majd valamennyi társaságokban födetlen hajat látni az eddigi phantasiesövegek helyett. Hátul a haj sisakszerüen föltekertetik, s teker­csekbe szedetik, mellyek vagy egymáson fe­ldíszítek, vagy — s ez igen szépen áll — egy­másba fonódnak. A haj’ hátul föltüzése, s a hullámos haj egészen letűntek a divat’ mezejé­ről. Ellenben nem ritkák a hunczutkagyürük (coiffure mignarde) mik kicsiny, a homlokhoz lapuló hajgyürükből állanak, s a császárság­ korára emlékeztetnek. E gyürűcskék csak fia­tal fris arczszínhez állanak jól, s csak tiszta , magas homlokon ingerlők. A fürtök valamivel rövidebben viseltetnek, mint tavaly. Egészen fölül kezdődnek és nagy symmetriával s ügyességgel képeznek lefelé érdekes fokmenetet. Néha e hosszú fürtök’kö­zepébe egyes kis virágosa illesztetik , mi ép olly eredeti mint meglepő hatású. Ifjú leány­kák kivált elül szemöldeiknél vagy kereken vagy félivezve hordják hajukat. Néha két hosz­­szu fürtöt viselnek, mellyek mint két magdol­­nafürt hullámzanak alá. Divatszerű füzérkép említendő a babérle­vélből készült koszorú (la couronne Haidé) a legsötétebbtől a legvilágosabb zöldig menő szín­­árnyazattal, s filigrán ezüstből készült gyö­nyörű virágcsákkal van vegyítve; aztán az i­r­i­s f­ü­z­é­r , két széles violaszín liliom­bokrétából , batist és bársonynyal vegyítve. Mi valamennyi hajdíszítmény a levélzetét illeti, az legtöbbnyire viaszból készíttetik,ez a batisz­­levelek most már teljesen divatellenesekké vál­ván. A tavaszi kalapokra szánt lombozat rend­kívüli színgazdagsága által tűnik föl. Néha szé­les vízlevelekből áll ez , egy alig nyílt vízvirá­­gocskával, gyakran hosszú, csinos árnyazatú narancslevelek , halvány nádlevelekkel vegyít­ve, vagy mogyoróágacskákból, fris szőkeszakállú mogyoróikkal, stb. A pamela-idom csak olasz szalmá­­s rizs­kalapoknál marad meg. Majd átalában mellőz­­tetik már ezen túlfeszített idom, Joelly csak ke­vés hölgy arczához állt jól, s helyét sokkal bájosb idom pótolja, melly az arczáknál kerek­­szabású , rövidebb , és majd minden arczhoz illik. Újdonaj tavaszi kalapminták például — a legelső párisi divatárusnők után: rizskalap, fe­hér tüll szalagrózsával, egy másik violaszín széles liliommal oldalt, vagy tafotacsokorral, s egy mogyoróággal, kis capote rózsaszín olasz tafotából, széles, haránt fekvő szalagrózsákkal , mellyeket egy vastag, mesterséges müvü olasz szalma választ el egymástól, haránt ránczolt fenékkel, s egy nagy, kinyílt rózsával a bal­oldalon; könnyű capote fehér florbal, csinos hosszú narancslevelekkel, stb. A nyári ruhák’ szabása még nincs elhatá­rozva. A derék nem változandik , de az ujjak módosíttatni fognak. A szép idők következtében feltünedeznek már a nyitott derekak , s mögő­­lük csinos előing, vagy fényes csipke mellfo­dor mosolyog ki. A legelegánsabb napernyők­ neve : Palankine, — igazán chinai idom. Pár hét múlva már határzottabb utasításokat remé­lünk adhatni. nyilatkozat. Az Életképek’ 13-dik számában azon hír közöltet­­vén , miszerint némelly fiatal írók elhatárzák ma­gok közt, hogy ezentúl semminemű szépirodalmi lapba nem dolgozandnak , közlő az érdeklett egyéneket föl­szólítja , hogy a hír’ alaptalanságáról nyilatkozzanak. Miután e hír és közlés alulírottakat illeti, s miután né­hány lap­ újdonságiról és levelezői e közlés nyomán , alulírottakról és szándékokról elferdített tudósításokat és epés megjegyzéseket kezdtek hintegetni a közönség előtt, szükségesnek látják alulírottak kinyilatkoztatni, miszerint igen­is, ők elhatárzák, hogy folyó évi július 1 1-je napjától kezdve , munkálkodásukat a szépirodalmi lapoktól megvonják, s erejüket nagyobb dolgozatok, s különösen pedig majdan egy általuk közös erővel meg­indítandó irodalmi vállalat kiállítására fordítandják, ki­jelentvén egyszersmind jelen nyilatkozatban azt is, mi­szerint alulírottakat ezen irodalmi vállalat létesítése czélján kívül semminemű mellékes, vagy talán, — mint n­émellyek hinni és állítni akarnák , — szenvedélyszül­te czél nem vezeté.—Ennyit a tisztelt közönségnek tudtál adni, s né­mellyek irányában megjegyezni alul­írottak kötelességüknek tárták, nehogy számosan ho­mályban legyenek azon czélnál és téren, mellyen min­den félreértés kikerülendő, s mellyen a tiszt, közön­ség alulírottakkal hihetően minél elöbb találkozni fog.— Kelt Pesten tavaszhó’ 8-dikán 1946. Bérczy Károly, Degré Alajos, Jókay Móricz, Kaján Ábel, Lisznyay Kál­mán, Obernyik Károly, Pálffy Albert, Petőfi Sándor, Tompa Mihály. Budán, a kir. egyetem’ nyomdájában. »ItSOSW«

Next