Honderü, 1846. július-december (4. évfolyam, 2/1-26. szám)

1846-12-15 / 24. szám

— 476 — ott találtató elvekért pártolja és föntartja ? nem­de erre azt kell felelnie: azon tagokból is, kik azt saját pénzükkel föntartják, zárt helyeket bér­lenek ; kik tehát tulajdonosai a páholyoknak ? er­re a felelet: — a bérlők. Kinek van hát felmon­dási joga ? nemde a bérlőnek, mint tulajdonos­nak , melly qualitásának őt minden új bérlethir­detmény tisztán s világosan elismerni szokta. Ha tehát a Honderű szerkesztője páholyát rendesen fizeti, s abban továbbra is megmaradni akar, a mellett pedig Y. S. úr­ föltételező állítása sze­rint , semmi törvényes megrovás alá eső ténye­ket nem követ el, kibérleti páholya ezentúl is sajátja, s abból a magán jog­ botrányos megsér­tése nélkül őt a tulajdonost senki, d­e senki ki nem vetheti, sőt tekintve a nemzeti színház’ magas czélját, mellyhez erkölcs nemesítő, jog­­érzelmű hazafiakat képző, nemes és nagy tettek­re serkentő tiszta és szent akarat párosul, a t. igazgatóságról föl sem lehet tenni, hogy az illy nagyszerű intézettel összekötött legszentebb alap­elvek épen általa ingattassanak meg. Illy önkény­kedés által különben is az egész színházi bérlő közönség sértetnék meg, s csak bűnös beszámí­tás alá eső ok nyuttatnék azon állításra: miként a páholy s más bérleti helyek’ birtokbiztossága, csupán és egyedül az igazgatóság’ önkényétől függ ! Ezeket a jog’ méltányossága’ tekintetéből a n. színház’ t. igazgatóságának útbaigazítására. Több táblai ügyvédek. —t*­*«4*— HETI SZEMBE. — Minden számunkkal közelítünk az új év’ küszöbéhez. Uj gondok és új remények, régi bajok, régi gyöngék. A czivódó házasok békebb jövendőt, az elgyöngült szenvedők tartósb egés­­séget, a mezei gazda bővebb termést, szebb jövendőt esd magának a drága hon. De mind­­­ezen vizsga csengések fölött óriásfejjel felebb rúg forró csengése a... hirlapszerkesz­­tőknek. Nézzünk csak szét a hírlapok­ hasáb­jain. A hova fejed fordítod egyegy előfizetési hirdetésre bukkansz. És minő hirdetésekre ! Mit mindent meg nem ígérünk derék olvasóinknak, minő dicső neveket nem kü­rtölünk ki tág tüdő­vel , munkatárkint a világ öt részére. Lujtásos fitogtatás e lobogó , jelszó rajta a Haza — a Nemzetiség — a Hondicsőség s a sok trombita és lisztesláda a kiséret. Boldog olvasó­­i mind e mellett jégre nem vezetik, s lépre kerül nem azért mert hisz , hanem mert kétségeit ápolja. A Honderű is szétküldé több ezer példányban előfizetési hirdetményét, de jó lesz megjegyezni miként ha szellemét s irányát fölidézte újra — nem so­rolta elő, sem íróinak babérjait, sem mel­lékes hozományainak dicsőségét. Mit azonban a Honderű felhozhatna, s mivel földicsekedni ta­lán méltán lehetne az azon tömérdek anyagi ál­dozat , mellyel létezése óta a magyar irodalom­ oltárán áldozik. A Honderű szerkesztősége jövő­re is minden erejét megfeszíti, hogy elfoglalt helyét méltólag betöltse —az. közönségtől függ részvevő méltánylattal koszorúzni gondjait. — S most már szemlélődjünk újra szokott körünkben. — Úgy hisszük érezhető hiányt fog fedez­ni Svoboda úr’ azon terve, miszerint egy zon­gora kölcsönző intézetet akar alapítani. A czél­­szerű intézet’ megnyitása csak a hatóság’ engedé­lyétől függ. — A jótékonyságáról ismeretes főpap Hau­­lik György ő­sunga, a zágrábi püspök, ismét új alapítványt tön. Ez­úttal 18.000 pengő forintot áldozott a vallás­ és erkölcs oltárára — az ösz­­veg, az alapító akarata szerint kamatra ada­tik, s a kamatok évenkint három részre osz­tatván , következő nemes czélokra fognak for­­díttatni:­­ az első rész a zágrábi püspök kegy­úri joga alatt lévő plébániákban olly ifjú, vagy leánynak adatik , kik az illetők véleménye sze­rint magukat a keresztényi áhitat, és tiszta er­kölcsben az egész közönségben kitüntették; a másik rész elemi iskolai segély díjakra lesz for­dítva ; a harmadik a papság közt évenkint ki­hirdetni szokott hittani pálya kérdések, és szó­noklatok’ jutalmazására fog kiadatni. — A kereskedelmi társaságnak azon hiá­nyokat , mellyeket a volt igazgató’ hirtelen ke­zelése következtében kelle szenvednie, ki fog­ják pótolni 6074 pf. tesz if. Szabó Pál­ hátra­hagyott vagyona, a hiányzó 24.325 forintot pedig idősb Sz. Pál , a volt igazgató­ atyja, magára vállalja , ha a társaság az ismert bűn­vádi pertől el­áll. — Nem tudjuk mi lenne na­gyobb haszon? Megtalálni a bűnöst és bünte­tése által erkölcsileg nyerni, avvagy elfogadni az ajánlott kárpótlást és eladni az erkölcsi be­nyomást. Auri sacra fames! — A Temesvár-szegedi vasút társaság ,,Klein testvérek’ czímű nagy kereskedő ház­nak a vállalat élére állásával a legszebb remé­nyekkel kecsegteti magát. Jövő jan. 10. Te­mesváron gyűlés lesz e tárgyban. Vasútról lé­vén szó, t. olvasóink bizonyára örömmel ol­vasták politikai lapjainkban, hogy a lelkes stá­tusférfi Kisbeck K. által legújabban Bécsben fel­állított „Hitel­pénztár“ magyar központi vasu­­tunk­ részvényére is igen jeles idves hatással volt, mikép a miskolczi mellékvonal ügyéről olly kedvező hírek érkeztek, mellyek a terv’ élet­­beléptetésével biztatnak. — Sajtó alatt van: Petőfi Sándor úr' Tig­ris és Hyéna czímű drámája, melly folyó év­ elején elfogadva, betanulva, s előadásra kitűz­ve volt, a szerzőtől mindazáltal, azon okból.

Next