Honismeret, 1975 (3. évfolyam)
3. szám - 150 éve született Jókai Mór - Jókai honismerete (Molnár József)
150 éve született Jókai Mór Jókai honismerete Jókai Mór születésének százötvenedik évfordulója kitűnő alkalom lehetne gazdag írói munkásságának honismereti szempontú feldolgozására. A XIX. századi magyar haza és népismeretét, a honi tájak bűvöletes leírását, hagyományainknak kimeríthetetlen bőségét örökítette reánk. Igaz, hogy a szaktudomány ötven évvel ezelőtt értékelte már az etnográfus Jókait (Solymossy Sándor), a népdalismerő művészt (Gulyás József), a babonákat, tájszavakat gyűjtögető írót (Szendrey Zsigmond), s vizsgálta Jókai nyelvművészetét (Szarvas Gábor, Simonyi Zsigmond, Tolnai Vilmos), ma azonban — a kritikai kiadás eredményeinek segítségével — mostani célkitűzéseinknek megfelelően kellene összegezni mindazt, amit honismereti szempontból kutatásra méltónak, fontosnak ítélünk. Hirtelen csak rapszodikusan lehet utalni néhány részletre, hiszen nemzeti eledeleink vizsgálatára (1862) az elsők között hívta fel a figyelmet. Sőt felhívására kéziratos, XVII. századi szakácskönyvet küldött be hozzá Mezőtelegdi Miskolczy Károly, amelynek érdekes receptjeit közzé is tette a Vasárnapi Újságban. Ö figyelmeztette kortársait a települések és családok összefüggéseinek búvárlására, a családi hagyományok írásos emlékeinek értékeire, még a levelek lezárására használt pecsétek összegyűjtésére is. Ö agitált hatásosan 1860-ban a magyar viselet érdekében. Műveiben mesterien használta fel mindazt a gazdag ismeretanyagot, amelyet élete folyamán öszegyűjtött. Munkái nemcsak szórakoztató szépirodalmi olvasmányok, hanem a magyarországi népek életének, szokásainak, hagyományainak gazdag leltárai is, amelyet sajnos ma sem ismerünk elég alaposan. Félszázaddal ezelőtt Takáts Sándor megállapította, hogy „Jókaink ezer olyan dolgot hallott és ismert, amik még ma is a levéltárakban kopnak. Naplók, ismeretlen emlékiratok, levelek egész seregét használta ő, s majd ha ezek napvilágot látnak, akkor dől el, vajon Jókai hihetetlen tárgyakat dolgozott-e föl? Aki nemcsak a nyomtatott munkákat ismeri, hanem a levéltárak anyagát is átböngészte, az más szemmel nézi Jókainak regénytárgyait, sőt néha csudálattal kérdi, honnan tudhatta ezt Jókai?" A magyar nép megismerésében döntő hatással volt Jókaira Kecskeméten töltött (1842—44) jogászságának ideje. Önéletrajzában (1884) kiemeli: „...itt lett belőlem ember e derék, tősgyökeres magyar városban, és különösen itt lett belőlem magyar író. Itt ismertem meg az igazi népéletet a maga kifogyhatatlan változatosságában; a néphumort, a puszták világát, egész írói működésemnek az alaphangulatát itt sajátítottam el." Egy évtizeddel később Az én iskolatársaim című írásban még részletesebben szól erről: „Házigazdám, a városi mérnök, gyakran elvitt magával a gondjaira bízott, kiterjedt erdőségekbe parasztszekéren. Elkóboroltunk a Tiszáig, a Szikra csárdáig, a homokbuckákon túl a Fehértóig. Én mindenütt új meg új népélettel találkoztam a pusztákon, a karámokban, a csárdában, a halásztanyán. Megismertem a magyar fajt a maga őseredeti fajat