Honismeret, 1976 (4. évfolyam)

6. szám - HONISMERETI OLVASÓKÖNYV - A Ferencváros kialakulása, 1734-1786 (Dr. Turányi Kornél)

Török Pál és a Szamuely út sarkánál a katolikus temető, a Mátyás és az Imre utcák találkozásánál a görögkeleti, vagy illír temető. A katolikus temetőben egy kápolna állt, a hívők ide jártak istentiszteletre, de már a XVIII. században szó volt arról, hogy a plébánia-major területén, a mai Bakáts térnél templomot és paplakot fognak építeni. Hogy a vizsgált időszakban mennyi volt a Ferencváros területén kialakult tele­pülés lakosságának a száma, ezt csak becsülhetjük. Az 1806 évi népszámlálás 1864 lelket írt össze a Ferencvárosban, a házak száma ugyanekkor 220 körül volt, tehát egy házra mintegy 8 lakost számíthatunk. Ebből következtetve az itteni lakosok szá­ma 1734-ben mintegy 70, 1740-ben 190, 1750-ben 250, 1760-ban 430, 1770-ben 610, 1780-ban 850, 1790-ben 1300 és 1800-ban 1700. A fejlődés lassúbb, mint a többi pesti külvárosokban és azokhoz viszonyítva területének nagysága sem volt jelentős. Ez in­dokolta, hogy városrészünk csak 1792-ben önállósulhatott, ekkor vált ki a Józsefvá­rosból és 1792. december 4-től I. Ferenc császár után elnevezve már saját albírósága volt, külön közigazgatási és igazságszolgáltatási egységet alkotott. Honnan jöttek, mivel foglalkoztak a XVIII. században Ferencváros lakosai? A régi telekkönyvek és telekátírási jegyzőkönyvek alapján 603 itteni telek, illetve ház­tulajdonos nevét ismerjük, s azoknak, akik a polgárjogot megszerezték a születési helyét is tudjuk. A 314 polgár közül 105 született helyben, 131 Magyarországon és 78 külföldön. A magyarországi születésűek megoszlása a következő: Pest környéki és az Alföld: 32,8%, Buda környéke: 13,7%, Felvidék 19,2%, Dunántúl: 26,7%, Délvidék (Horvátország, Bácska, Bánát): 3,8%, Erdély: 3,8%. A külföldiek a következő orszá­gokból jöttek: Ausztria: 33,3%, Dél-Németország: 21,8%, Macedónia, Szerbia: 19,2%, Svájc: 1,3%. A családnevekből következtetve az osztrák, német származásúak voltak a legtöbben, de a magyarok és a szerbek száma is jelentős. Viszonylag sok görög-keleti rác telepedett le a Ferencvárosban, nagyobb részük kereskedő volt, ők kezdeményez­ték, hogy itt választotta meg pesti rezidenciáját a karlócai szerb pátriárka. A lakosság foglalkozás szerinti megoszlásáról a XVIII. században nem készültek statisztikák, de különböző forrásokból s elsősorban a polgárkönyvekből 245 ház- és te­lektulajdonos foglalkozását sikerült megállapítanunk. 245 tulajdonos közül 170 volt iparos (41 szakmában, beleértve a vendéglátóipart is), 35 kereskedő, 2 kertész, 16 tisztségviselő (pl. itt lakott Boráros János pesti városbíró), 9 arisztokrata (így Feste­tics György, Beleznay Sámuel, Csáky Ferenc stb.) és 2 katonatiszt. Az iparosok közül a csizmadiák (35 fő) — szinte mind magyar ember — és a vízimolnárok voltak leg­többen. A zsellérek általában nem voltak háztulajdonosok, csak lakosok, ők művelték meg a Körúton (a Malom utcán) túli, a XVIII. században még egy tagban lévő hatal­mas szántóföldeket, amelyeknek tulajdonosai iparosok, kereskedők vagy értelmiségiek voltak. A régi Ferencváros tehát földműves-kisiparos település, jelentős kereskedő réteg­gel, egyre szélesedő iparral, s ugyanakkor sorvadó mezőgazdasággal. A városrész szántói a XIX. század elején s elsősorban a napóleoni háborúkat kísérő infláció követ­keztében már nem a termelést szolgálják, hanem telekspekuláció eszközei. Ekkor in­dul meg a Körút és a Hámán Kató út közti terület felparcellázása, majd betelepülése, a Ferencváros fejlődése ettől kezdve felgyorsul. Lakóinak száma 1806-ban csak 1864 fő, de 1901-ben 66 000 és napjainkban 105 000 lakost számlál. A Ferencváros történetének múlt és jelen századi korszakát már több tanulmány ismertette, az alkalommal a betelepülés kezdeti évtizedeiről próbáltuk a homályt egy kissé eloszlatni. Dr. Turányi Kornél : 44

Next