Honismeret, 1981 (9. évfolyam)
ÉVFORDULÓINK - Gunda Béla: Kiss Lajosra emlékezünk
Kiss Lajosra emlékezünk ! Kiss Lajos a néprajztudomány művelője volt, de széles körben tevékenykedett a muzeológia terén is. Archeológiai ásatásokat végzett, kiállításokat rendezett. Hosszú évtizedeken át vezette a nyíregyházi Jósa András Múzeumot. Az Alföld néprajzának két pillérét: Szabolcsot és Hódmezővásárhelyet gazdagította kutatómunkájával, szinte úgy, mintha ezt a két pillért magyarságunk boltívei nem is kötnék össze. A két pillér körül mozgott s írta ízes magyarsággal, a társadalmi jelenségek iránti érzékeny megfigyelőkészséggel telített tanulmányait, könyveit, amelyek inkább ragyogó életképek, a dolgozó ember verejtékes arcának megörökített redői, mint filológiailag kidolgozott írások. Nem egy munkája Kuthy Lajos Hazai rejtelmek c. regényének hortobágyi és rétközi fejezeteit juttatják eszünkbe, amely regényt az etnográfusok sorából Herman Ottón kívül csak Kiss Lajos ismert. Munkái fölött seregszemlét tartva, láthatjuk a hódmezővásárhelyi szekerező gölöncséreket, érezzük a kemencéből kikerülő friss kenyér illatát, benne élünk a vásárok zsivajában, a művésztelepek kavargó szellemében. Megelevenedik Kiss Lajos munkáiban a szabolcsi Rétköz mocsárvilága, a földművelése, történelméről vallanak az általa összegyűjtött helynevek. Látjuk a szabolcsi homokbuckák hajlatai között tevékenykedő kishalászokat, a nyíregyházi szűrszabók remekműveit és még sok egyebet. Sajátságos Kiss Lajos-i mű a szegény asszonyról és a szegény emberről írt könyve, amelyből kétségkívül érződik a kor falukutatóinak lázas érdelődése , de a munka maga is hozzájárult a falukutatás hullámveréseihez. Sziget ez a munka a magyar néprajzi irodalomban, amelynek partvonalait ugyan el lehet érni, de a sziget belsejébe behatolni márcsak tiszta lélekkel lehet és nem álarcos tudósi ügyeskedésekkel, áltudományos, a fejlődéstől elmaradt nyüzsgéssel, a semmi csiszolgatásával. A munka figyelmeztetés a tudomány művelői felé: a szegénységet nem lehet kizsákmányolni egyetlen tudomány részéről sem. Mert mondjuk meg őszintén: a magyar szegénységet sokan arra használták fel, hogy történetéből, folklórjából, népművészetéből, szociográfiájából jól megélve, nagypolgárként irányítsanak a spanyolfalak mögül. Más szóval: a tudós használ a népének és nem kihasználja azt! Kiss Lajos éppen olyan szegény volt, mint a könyveiből elénk lépő üres tarisznyás zsellérek és pattogatott kukoricán tengődő cselédasszonyok! Ez pedig kijelöli helyét az etikailag is helytállók sorában. Szokás őt Bátky Zsigmond, Györffy István, és Viski Károly mellé állítani. Mindez meddő kísérletezés s tudománytörténeti tévedés. Kiss Lajos külön állt és külön élt. Talán azt a vonalat követte ő, amelyen egykor Ecseri Lajos, ez az elfelejtett tudós haladt. De Kiss Lajos belülről, az emberi magatartások világából tárta fel a magyar szegénység komor ! A Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Akadémiai Bizottsága, a TIT Szabolcs-Szatmár megyei Szervezete, a Szabolcs-Szatmár megyei Múzeumok Igazgatósága és Dombrád nagyközség tanácsa Kiss Lajos születésének 100. évfordulója alkalmából 1981. március 22-én Dombrádon tudományos emlékülést rendezett. Hársfalvi Péter főiskolai tanár és Nagy Mihály, a TIT megyei titkára bevezető és köszöntő szavai után Gunda Béla egyetemi tanár az MTA Debreceni Akadémiai Bizottsága és a Magyar Néprajzi Társaság nevében üdvözölte az emlékülés előadóit és résztvevőit, majd a következők tartottak előadást: Kormány Gyula (A Rétköz földrajzi képe), Láczay Magdolna (A Rétköz nemessége a reformkorban), Németh Péter (Emlékezés Kiss Lajosra), Páll István (Kiss Lajos néprajzi kutatásai a Rétközben), Mező András (Kiss Lajos, mint helynévkutató), Erdész Sándor (Nyárády Mihály és a Rétköz). Az ülés Solymosi László nagyközségi tanácselnök zárószavaival ért véget. Az alábbiakban közöljük Gunda Béla egyetemi tanár üdvözlő szavait.