Honismeret, 1983 (11. évfolyam)
TERMÉS - Dr. Kálmán Attila: A tati temetők művelődéstörténeti emlékei
A tatai temetők művelődéstörténeti emlékei Tata vagy szebb, kifejezőbb nevén Tata-tóváros, hazánk egyik leghangulatosabb kisvárosa. Évente több százezer turista keresi föl tavait, parkjait, az ország egyetlen épen maradt védőművű vízivárát, gazdag múzeumait, vízimalmait, a geológiai természetvédelmi területet, az olimpiai edzőtábort, a szaunát Fényes-fürdőn vagy a Fellner Jakab által emelt szép barokk épületeket. Sajnos az idelátogatók zöme csak átfut a városon. Sétál egyet a 400 holdas festői tó partján, esetleg megnézi a Kuny Domokos Múzeumot a várban, vagy a görög-római szobormásolatok gyűjteményét a volt zsinagógában, s anélkül robog tovább, hogy belátott volna a felszín mögé, valóban megismerte volna a várost. Pedig Tata megér néhány napos elmélyültebb figyelmet is. Ha valaki nyitott szemmel bolyong a régebbi utcákon, sok értékre figyelhet fel. Egy-egy szépen faragott párkány, kapukeret, kerékvető kő emlékeztet az egykor híres tatai kőfaragókra, az utcanevek (Csapó, Kalló, Fazekas, Malom, Tímár) a kihalt vagy már csak kevesek által művelt mesterségekre, az örvendetesen szaporodó emléktáblák (Bláthy Ottó Titusz, Farkasházi Fischer Mór, Fellner Jakab, Hamary Dániel, Menner Bernát, Mikovinyi Sámuel, Vaszary János stb.) a városban született, vagy hosszabb ideig itt tevékenykedő jeles tudósokra, művészekre. Az igényesebb látogató, aki még többet akar megismerni egy-egy település kevésbé szembetűnő történetéből, felkeresi annak temetőit is. A tatai Eötvös József Gimnázium helytörténeti szakkörének néhány tagjával (Illés László, Kenderesi László, László István, Márkus Gábor, Nagy Mariann és Vass Ferenc) bejártam a város temetőit, összeírtuk az 1920 előtti sírok adatait. A későbbiek közül csak a jelentősebbekét, valamint minden érdekesebb műalkotásét. A gimnázium ábrázoló gemoetriát tanuló diákjai pedig - saját felméréseik alapján -elkészítették a temetők térképét, s azokban megjelöltük a fokozott védelemre érdemes sírok és műalkotások helyét. E munkánkkal nem csupán a látogatók tájékoztatása volt a célunk, hanem az illetékesek figyelmét is fel kívántuk hívni a valóban védelmet érdemlőkre, mert némelyik temető közeledik a telítődéshez, s gyakorta adnak el bennük régi sírhelyeket. Több jeles személy nyughelyének emléke tűnt el így az utóbbi évtizedekben. A régebben bezárt temetők (csurgófök, kocsi úti, szőlősi úti) sírköveinek csak töredéke került a múzeum raktáraiba. A helyszínen maradottak közül sokat összetörtek. Ami megmaradt - szeméthalmok és elvadult bozót között - várja, hogy a múzeumi gyűjteménnyel együtt a várudvaron vagy más alkalmas helyen (védelem alatt!) egykor megtekinthető legyen. A még használatban levő három temető mindegyike érdemes a felkeresésre. Vaszary János síremlékének domborműve