Honismeret, 1983 (11. évfolyam)
TERMÉS - Stróbel Árpád: A baji hordók
szeti földrajz megalapítójának összefüggéseket kereső és törvényszerűségek megállapítására törekvő munkamódszere tükröződik. Nem az én feladatom, hogy Katona Mihály életművét tudományosan értékeljem, a magyar földrajztudomány ezt a feladatot már elvégezte. Mégis, engedtessék meg, hogy megkockáztassam: ha Katona Mihály németül vagy franciául írta volna meg könyvét (kitűnően leírta mind a két nyelvet), akkor ma a modern geográfia alapvetői között tartanák számon, és nevét Humboldt, vagy Rütimeyer nevével egy szinten emlegetnék. De, mert szem előtt tartotta a nemzeti művelődés előmozdítását is, művei magyarul jelentek meg. Célom nem a bálványemelés vagy a mítoszkeltés. De a XIX. század legnagyobb magyar geográfusa megérdemelné - és ez nemcsak a búcsiakra nézve szégyen -, hogy ne gazos, folyondárgáttal benőtt sírban, dűlni készülő sírkő alatt pihenjen. Soóky László A baji hordók 1727-ben Galánthai Esterházy József gróf lett Tata új tulajdonosa. Az eladósodott Krapfoktól 343 524 forintért vásárolta meg az uradalmat. A tatai várral ő lett tulajdonosa Bajnak is, mely a továbbiakban szerepet kapott a létesítendő Esterházy-üzemek fenntartásában. A baji szőlőhegyen minta-szőlőgazdaságot teremtett. Megépítette a „nagypincét" 1754-ben. Boltozott, nyolcszögű középtérrel (Fellner Jakab műveként említik), amelynek tizennégy ágában 40 000 liter bor befogadására volt hely. Esterházy József halála után a hitbizomány új tulajdonosa - Esterházy Ferenc gróf - a dézsmaborok összegyűjtésére elkészíttette Közép-Európa legnagyobb hordóját, melyről az 1806-ban megjelent Magyar Kurír második negyedévi kiadásának 69-70. oldalán, a Hazai Tudósítások rovatban az alábbi, igen érdekes adatokat közölte: „Az Esterházy Ferencz gróf uradalma, Baj nevű szőlőhegyének pincéjében és ugyanott állították össze 1803 októberében, Középeurópa legnagyobb hordóját" . . . )1A fája, amelyből készült, a devecseri uradalomhoz tartozó üzem Uzsa helységében, valamint a kapornoki apátság szentmártoni erdejében termelték ki." „Fája: fehér tölgy (Quercus femina). Készítette a pápai uraság kádárja Tóth György, aki Veszprém vármegyéből származott. Könyve szerint vándorlásainak útja Nagykanizsa, Székesfehérvár és Veszprém volt. A hordó vasalásait Leicht János kovácsmester, pápai lakos készítette el és rakta fel." . . . ..Hossza 17 láb és 10 hüvelyk" (5,64 méter). „A legnagyobb átmérője: középen, a szájánál 15 láb" (4,74 méter). ,,A fenekek egyenkénti mérete 13 láb átmérőjű" (4,11 méter). „Fenekei vaspántokkal vannak összeszorítva, míg a dongák 18 abroncsvassal körülfogva 83 dongája van. Az egyik fenék 15, míg a másik (csap és tisztítónyílás oldala) 14 darabból áll. A fája 148 mázsát nyom, míg a rajta levő vas 43 mázsát. Tehát összesen 191 mázsát nyom az egész hordó"... „ugyanezen esztendő decemberében újborral lett megtöltve. Az újbort 1804 májusában leeresztették belőle. Utánna a hordót kitisztították és ugyancsak 1804 májusában óborral töltötték föl ...". Még annyit erről a hatalmas hordóról, hogy űrtartalma 1412 akó volt. Akónként 54,3 literrel számítva tehát 76 672 liter. 1830-ban, amikor végleg bizonyossá vált, hogy az 1412 akós nagyhordó belseje megromlott és szivárgott, új hordó elkészítése vált szükségessé. Annak elkészíttetése már az új örökös Esterházy Miklós gróf - rendelkezése szerint történt. Pesten készítettek el egy óriási hordót. Majd kétszer nagyobbat, mint a korábbi volt. Ennek hiteles leírását Ramszauer Ferenc - uradalmi pincemester - 1833. július (Szent Jakab hava) 26-án teszi közzé az uradalom házinyomdáján sokszorosítva. Az eredeti szöveg: „Tatai 2150 akós, nagyhordó. Ezen Hordó, Nemes Komárom Vármegyében közel Tatához, Nagy Mélt. Eszterházy Miklós Úr Bajhegyi pintzéjében vagyon, két ezer százötven akót foglalt magában. 1831-dik esztendő Sz. Iván - Havában Klopfinger János pesti Kádár Úr által előzőleg elkészített és megmutattatott, 5 Incze Andor: A magyar természeti földrajz fejlődéstörténeti vázlata. Kolozsvár, 1942. - Bulla Béla: Néhány szó a magyar földrajztudomány haladó hagyományairól. Földr. Közl., 1954. - Beluszky Pál: K. M. emlékezete (Földr. Közl., 1964.)