Honismeret, 1983 (11. évfolyam)

ÉVFORDULÓK - Vörösmarty Géza: Gaal György, a magyar népmesék lelkes gyűjtője

Gaal György, a magyar népmesék lelkes gyűjtője Gyermekkori olvasmányaimnak színes mesevilága ma is itt él emlékezetemben. Életemnek boldog korszakát idézik a csodálatos történetek: a száz éve alvó Csipkerózsika, akit csak a herceg csókja tud felébreszteni, a furfangos kis Hüvelyk Matyi, a Piroska és a farkas vagy a rablótanyát elfoglaló állatok, a brémai muzsikusok és a sok-sok többi mese. Ezek eredetileg német népmesék. Magyarra elő­ször Nagy István fordította 1861-ben, s azóta számtalan kiadást értek meg. A német népmeséket a Grimm testvérek, Jakob és Wilhelm gyűjtötték össze, amivel örök hálára kötelezték a német nemzetet. Nem csekély hálával tartozunk nekik mi magyarok is, mert rendkívül elterjedt, kedvelt mesegyűjteményüknek köszönhető, hogy a magyar népmese és mondavilág iránt még jókor felébredt az érdeklődés. Az első magyar mesegyűjtemény azonban nem hazánkban és nem magyar nyelven jelent meg, hanem idegen földön, idegen nyelven. Gaal György volt az, aki elsőnek vállalkozott a magyar népmesék gyűjtésére, s akit Toldy Ferenc ,,a magyar mesevilág feltalálójának" nevezett. Gaal György 1783. április 21-én született Pozsonyban, ahol atyja Gaal Miklós, a királyi udvari kamara tisztviselője volt. Amikor Budára helyezték hivatalát, családjával együtt ő is oda költözött. Fia itt kezdett iskolába járni, folytatta Vácott, Egerben, Pozsonyban, befejezte Pesten és Bécsben az egyetemen. Már korán nagy nyelvismeretre és olvasottságra tett szert. Különösen a népi eredetű mesék, elbeszélések iránt érdeklődött. Erre buzdította a pesti egyetemen Dugonics András, a lelkes és mély érzésű piarista tanár. Tizenkilenc éves korában Esterházy Miklós herceg kismartoni (ma Eisenstadt, Ausztria) jószág­igazgatóságán nyert alkalmazást. Ezekben az években magyar nyelven írta - a humor iránti kiváló érzékkel - „A tudós palóc avagy Farkács Tamásnak Monosbélben lakó sógorurához írt levelei" című sorozatot. Jól jellemzi benne a „bétsi módra" öltözködő tekintetes urakat, a perlekedő kofákat, a finomkodó iparosokat, az urizáló „mezétlábas kisasszonyokat". Kicsúfolta és mulattatta kortársait és közben nyilvánvalóan maga is jól szórakozott. A benne megszólaló Heves megyei köznemes afféle figura, mint Gvadányi József Peleskei nótáriusa, olyan valaki, aki vidékről feljött a fővárosba, és beszámol különös tapasztalatairól. A pazar fénnyel és pompával berendezett kismartoni hercegi kastélyban Gaal György színvonalas zenei események tanúja és egyben szereplője lehetett. Jól játszott hegedűn, s szükség esetén parókával a fején és korabeli ruházatban lépett fel. Ez általában szokás volt az akkori idők főúri házainál. Rendszerint olyan inast vagy más alkalmazottat fogadtak fel, aki értett a zenéhez, és valamilyen hangszeren jól játszott. Esterházy gyakran járt az uradalom irodáiban, és szívesen elbeszélgetett az ott szorgoskodó alkalmazottakkal. Gaallal folytatott többszöri beszélgetése arról győzte meg a herceget, hogy Gaal kitűnő nyelvismerettel és műveltséggel rendelkezik. Elhatározta, hogy a lajstromok, kimutatások készítése és a birkák nyilvántartása helyett nagyobb tudást, műveltséget igényelő helyre állítja. Kinevezte a bécsi könyvtárának először őrévé, majd vezetőjévé. Ez az új beosztás nagyon előnyös volt Gaal György számára. Bekerült Bécs magyar irodalmi központjába. Itt keltették életre a XVIII. század vége felé a magyar irodalmi életet. Itt jelent meg a legolvasottabb újság, a Magyar Kurír és ennek társlapja a Magyar Musa. Ezek a lapok magyar témákkal foglalkoztak, és a szépirodalmat is felkarolták. Bécsben jelentek meg a legszebb kiadású magyar könyvek is. Amikor Gaal megismerkedett a Grimm testvérek népszerű mesegyűjteményével, ennek hatására elhatározta a magyar népmesék gyűjtését. Helyesen ismerte fel jelentőségüket nemzeti és általános emberi szempontból. Az ő korában nem mutattak érdeklődést olyan mesék iránt, amelyeket idős asszonyok a fonókban és kukoricafosztáskor vagy a katonák az őrtüzeknél meséltek. Bécsi tartózkodásának már első évében hozzáfogott a mesék gyűjtéséhez. A húszas évek elején, 1822-ben jelent meg az első gyűjteménye ezzel a címmel: Märchen der Magyaren. Egy évtizednél hosszabb ideig fáradozott, míg végre magyar és csak magyarul tudó katonák segítségével pótolta korábbi gyűjtésének hiányait. A gyűjtemény külföldön általános feltűnést keltett. Ez volt az első magyar mesegyűjtemény. Az itt közölt meséknek csak német kiadása maradt fenn, de később a kézirat jó része magyarul is megjelent. Erdélyi János 1855-ben adta ki néhány meséjét, Toldy Ferenc és Kazinczy Gábor feldolgozásában, kiadásában 185­7-60-ban három kötet meséje látott napvilágot. Gaal ugyanis még Boszniába való utazása előtt, ahová fiát ment meglátogatni, át­adta Toldynak az egész gyűjteményt azzal, hogy a legjobb belátása szerint rendelkezzék vele. Gaal György hazatérése után nem sokkal meghalt (Bécs, 1855.). Mesegyűjteményének kéziratait a Magyar Tudományos Akadémia kézirattára őrzi.

Next