Honismeret, 1984 (12. évfolyam)

KRÓNIKA - Cséby Géza: A sümegi Darnay-gyűjtemény

Az emlékszoba asztalán a vendégkönyv igen sok, értékes bejegyzést őriz neves látogatóktól, vendégektől. A hajdúszovátiak — énekkarosok és nem kórustagok — talán az 196­3. május 20-i keltezésű kodályi beírásra a legbüszkébbek. Ez így hangzik: „1963. május 20-án örömmel hallottam a kórus szép fejlődését. Kívánom, hogy nőjön felfelé minden akadály ellenére, bizonyítsa, hogy ilyet is tud a magyar falusi nép. Kodály Zoltánné Kodály Zoltán" Az énekkar tagjai nagy szeretettel veszik körül az emlékszobát. Létrejöttekor társadalmi munkával hozták teljesen rendbe, berendezték, s azóta is így fejlesztik. Az énekkarhoz vagy rendezvényeikre érkezőknek előszerettel megmutatják azt. Hagyománnyá vált az utóbbi években Hajdúszováton az is, hogy az általános iskola VII, VIII. osztályos tanulói rendhagyó énekóra keretében meglátogatják az emlékszobát, ismerkednek emléktárgyaival. Ezen keresztül is formálódik, erősödik bennük az elhatáro­zás, hogy szüleik, nagyszüleik nyomdokaiba lépve, egyszer ők is tagjai legyenek a felnőtt énekkarnak. A jelenkor érdeklődője pedig könnyűszerrel hozzájuthat Hajdúszováton a kiállított tárgyak megtekintéséhez, mivel az emlékszoba kulcsa a közeli községi művelődési házban mindenkor megtalálható. 1985-ben ünnepli majd a 100 éves fennállását a hajdúszováti kórus. Addig is tovább kívánják bővíteni az emlékszoba anyagát az énekkari tagok visszaemlékezéseivel, a volt karnagyok fényképtablójával, a kiállítási tárlók korszerűsítésével. Tapasztalható Hajdúszováton, hogy az énekkari emlékszoba szerves részévé vált a hagyományápolásnak, a községismeretnek, községszeretetnek. Másrészt az énekkar élő emlékezetét olyan tárgyi emlékekkel erősíti, amelyre Hajdúszováton a jövőbeli kórusélet is támaszkodhat. Szathmári Károly Ma már jobbára csak a szakemberek ismerik Darnay Kálmán régészeti tevékenységét. Irodalmi munkásságára is rátelepedett a hálátlan utókor közönyének vastag porrétege. Az az ember volt ő, akinek feltárásai nélkül nem illik magyar régészetről beszélni, de akinek nevét csak a hivatkozás szintjéig szokás megemlíteni. Darnay Kálmán 1864-ben született Sümegen, abban a helységben, amelyik évszázadokon keresztül megőrzött valamit a felvilágosodás, a reformkor érintetlen tiszta levegőjéből. Nem csoda hát, hogy a sümegi várban 1877-ben talált „reneszánsz díszes sarkantyú" elindította azon a szenvedélyes kutatóúton, amelynek mezsgyéjéről egész életében nem tért le. A grázi kereskedelmi iskola elvégzése után, 23 évesen átvette apja sümegi vaskereskedését, ahol gyakran kapával, kaszával fizetett azoknak a környékbelieknek, akik valami ódon tárgyat vittek be üzletébe. 1899-ben házasságot kötött Luiszer Karolinnal, mely frigyből öt gyermek született: Ida, Sára, László, Géza és Erzsébet. A kereskedői munkába — ami igazán sohasem érdekelte — fokozatosan belefáradt, így hát másra bízta az üzlet vezetését. Végre régészeti, múzeumi és irodalmi munkáinak élhetett. Megismerkedett Pulszky Ferenccel, Rómer Flórissal, Hampel Józseffel, akik nagyra becsülték munkáját és akiktől az első igazi szakmai segítséget kapta. Rómer 1886-ban így búcsúzott Darnaytól: „Én távozom, Te lépsz fel és kövesd nyomdokaimat." Mind gyakrabban jelentetett meg cikkeket, tanulmányokat. Nevét a hazai szakembereken kívül lassan megtanulták külföldön is. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy 1882-ben elkezdte a csabrendeki Hallstatt-kori urnatemető feltárását és Szalacskán kelta pénzverőt talált. Fokozatosan gyarapította hatalmas gyűjteményét és azt az érdeklődők részére látogathatóvá is tette. Saját pénzén és saját szerkesztésében kiadta a Házibarát című értesítőt és a Darnay Múzeum Ingyen Naptár­át. Ezek a kiadványok ismertették a múzeum gyarapítására tett erőfeszítéseket, az új ásatások eredményeit, a gyűjteményt gyarapítók nevét. A kalendáriumforma kedvenc olvasmánya volt a parasztságnak, így könnyen, szinte észrevétlenül csempészte a falusiak asztalára a vásárok helye és idő­pontja mellett a régészeti híreket, történeteket. Igazi népművelő vénával találta meg azt a néha tréfás, gyakran komoly hangot, amelyet naptárja szerkesztésénél alkalmazott. 1900-ban megjelent Magyarország őskora című munkája, melyet a városi és falusi értelmiségnek szánt, de amelyet hosszú éveken keresztül az egyetem falai között is forgattak a hallgatók. Szépirodalmi munkásságát hat mű fémjelzi. A Gisimár a somlóhegyi ősember, a Tagisir a szalacskai kelták életét dolgozza fel regényes formában. A Testőrszerelmek és az Elkésett csók Kisfaludy Sándor életéből villant fel forrásanyag-értékű pillanatokat. Darnay a Kisfaludy-kultusz egyik leghangosabb és legavatottabb 47

Next