Honismeret, 1984 (12. évfolyam)

HAGYOMÁNY - Aszalós Sándor: A Tisza-szabályozás előzményei

A Tisza-szabályozás előzményei ,,A népek életében csak a társadalmi út, az érdekek józan egyesülése és közös vállvetés az áldást hozó." (Széchenyi) A XIX. század elején a Tisza alföldi szakaszán csaknem 2 millió hektár mélyen fekvő, rend­kívül csekély lejtésű és a folyók áradásától csaknem minden évben elöntött terület volt, ahol csak nádtermelés és az időjárástól függően bizonytalan rét- és legelőgazdálkodás folyt. Az ártéri lakosság fő foglalkozása a halászat, vadászat, pákászat volt, az ipart a népi iparon kívül a különböző szakmák képviselték. Az időszakosan vízzel borított területeken csak kanyargós földutak voltak. Állapotukról így ír Szűcs Sándor: ,,ősz beköszöntétől fogva nyár derekáig inkább csak igavonó jószág szaggatására volt alkalmas, nem közlekedésre."" Az ártér szegély övezetén a vízzel borítottság időszakához alkalmazkodó, költözködő pásztor­kodás folyt. Az ármentes területekre szorítkozó földművelés másodlagos jelentőségű maradt, a nagy kiterjedésű árterek — a népesség szaporodásával és a gazdasági élet fejlődésével — egyre nagyobb mértékben gátolták a társadalmi haladást. Akadályozták a társadalmi termelés minőségi változását, a kereskedelem kiterjesztését, a lakosság gazdasági és kulturális színvo­nalának emelkedését.­ A XVIII. század második felében a Habsburg-ház dinasztikus háborúi gabonakonjunktúrát teremtettek, ami a földbirtokos nemességet a termőterület kiterjesztésére ösztönözte. A nagy­birtokosok egymástól függetlenül hajtották végre a lecsapolásokat, kisebb szabályozásokat, s e munkákhoz már vízépítő mérnököket is foglalkoztattak. A XIX. század elején a vízrajzi térké­pezések is megkezdődtek, melyek alapján előkészíthetők lettek a rendszeres vízszabályozási munkák. Ennek érdekében 1815-ben újjászervezték a Vízügyi és Építészeti Főigazgatóságot, mely elvégeztette a Körösök és a Tisza felmérését és előkészítette a hajózható folyók szabályo­zását. Ezek a tervek elsősorban a hajózás szempontjait vették figyelembe, mert a só és a gabo­na szállítása elsőrendű érdek volt. Az ismétlődő és pusztító árvizek hatására az érdekelt megyék elhatározták, hogy társulato­kat megszervezve önállóan cselekednek az ármentesítés és szabályozás ügyében, melynek érdekében különböző terveket dolgoztattak ki. Zemplén megye elöljárói Beszédes Józsefet bíz­ták meg a megye vizeinek rendezésére vonatkozó tervek elkészítésével, majd megvalósítá­sukra 1843-ban társulatot hoztak létre. Ez volt az első tiszai társulat. A feladat megoldása lehetetlen volt az alsóbb területek vizeit érintő beavatkozások nélkül, így Beszédes József tervei Szabolcs megyére is kiterjedtek. Elgondolásai az alsóbb területek vízzel való veszélyez­tetettsége, valamint a megyei autonómia sérelme miatt heves vitát, ellenállást váltottak ki. A helyzet bonyolódott azzal, hogy Zemplén példáját követve, Bereg is önálló társulatot szer­vezett, és saját tervekkel lépett fel. A megoldhatatlan vita 1845 tavaszán a nádor elé, majd a Vízügyi és Építési Főigazgatósághoz került véleményezésre, amely Vásárhelyi Pállal a közös érdekeknek megfelelő javaslatot készíttetett a Felső-Tisza egységes szabályozására és ár­mentesítésére. A rendkívül kevés idő miatt Vásárhelyi „Előleges javaslata" jobbára a korábbi elgondolások újszerű összefoglalása volt. 1845. augusztus 15-én a Közlekedési Bizottmány elnökévé és a Tisza-szabályozás királyi biztosává Széchenyi Istvánt nevezték ki. A szervezés alatt álló Bizottmány megtárgyalta és elfogadta Vásárhelyi Pál „Előleges javaslatát" és összefoglaló jelentését a korábbi szabályozási tervekről. Széchenyi jól látta meg a korábbi helyi és elszigetelt munkák célszerűtlenségét, igen gyakran káros voltát, ezért a Tisza-völgy szétforgácsolt erőit egységes átfogó műszaki terv alapján szándékozott egyesíteni. 1845 szeptemberében a szabályozás előkészítése és egy Tiszavölgyi Társulat megszervezése érdekében Vásárhelyi Pállal együtt bejárta a Közép- és Alsó-Tisza vidékét, és meggyőzte az érdekelteket arról, hogy a nagy kiterjedésű munka csak­ ­Szűcs Sándor: Pusztai Szabadok Magvető, 1957. 2 Hunfalvi János: A magyar birodalom leírása. Pest, 1865. 2. kötet

Next