Honismeret, 1986 (14. évfolyam)
TERMÉS - Szentgyörgyvölgyi Gábor: Déryné és Bacsó Bálint
megyékbe menekülök közül többen választhatták maguknak a fontos kereskedelmi utak mentén fekvő Kállót. Debrecen város jegyzőkönyvében már 1618-tól említik őket. Néhány évtizeddel később megjelennek a Bihar megyei Diószegen is, ahol hamarosan kereskedőtársulatot hoznak létre. Mivel Kálló e két fontos görög kolónia között feküdt, elképzelhető, hogy több debreceni vagy diószegi is áttelepült oda. A városok hosszú időn keresztül ádáz küzdelmet folytattak ellenük. Mozgékonyságuk, több évszázados kereskedelmi tapasztalataik és az uralkodótól nyert kiváltságaik birtokában azonban leküzdhetetlen versenytársnak bizonyultak a magyar és a német kereskedőkkel szemben. Az egyszerű nép viszont szívesen fogadta őket. A görög nem volt szomszédos nép, nem álltunk velük harcban, nem nyilvánult meg ellenük vallási vagy nemzetiségi ellenszenv, csupán a gyors meggazdagodásuk miatti irigység. Vitathatatlanul hézagpótló szerepet játszottak a magyarok által megvetett kereskedelmi tevékenységükkel. Ezért a megyék sokszor a városokkal, sőt a kormánnyal szemben is megvédték őket. Arra hivatkoztak — joggal —, hogy nélkülük a falusiaknak a legcsekélyebb dolgokért is a városokba kellett menniök. Így meg minden valamirevaló faluban van görög szatócsbolt, ahol a falusiak beszerezhetik a szükséges árukat. „Görög Bótos" Szentmihályon. Hogy Szentmihályon mikor jelent meg először görög kereskedő, azt nehéz kideríteni. Kezünkbe került Szentmihály falunak és földesurának 1787-ből származó szerződése, melyben a földesúr tíz évre bérbe adta a communitásnak, azaz a közösségnek a földesúri haszonvételeket, azaz a kocsmát, a mészárszéket, a malmot stb. Kivételt csak a bolt jelentett, melyet nem bérelhetett a faluközösség. Azt továbbra is a „Botos Görög" bérelhette. A szerződés külön felhívja a közösség figyelmét arra, hogy a görög is bérelhessen földet a hozzá tartozó réttel és legelővel az egyik szomszédos bokortanyában. A görögök közül többen állatokkal, főleg marhával kereskedtek. Ezek nagy kiterjedésű pusztákat vettek bérbe a földesuraktól vagy a mezővárosok közösségétől. Az elharapódzó pusztabérletek ellen emelték fel hangjukat azok a kereskedők és közösségek, akik nem bírták a versenyt a görögökkel és tönkrementek. Ezért a királynő elrendelte 1772-ben, hogy Borsod, Bihar, Békés, Csanád, Arad és Szabolcs megyékben nem szabad ezután pusztákat bérbe adni görög és örmény kereskedőknek. Öngyilkosság Káiróban. A bécsi levéltárban bukkantam rá Deák György görög kereskedő hagyatéki irataira, melyek további érdekes adatokat szolgáltatnak a szabolcsi görögökre. Az 1757-ben Kállóban minden valószínűség szerint öngyilkos („maga magát ugyanaz maga kárgyával vagdalta" — mint ahogy az egyik tanú vallotta) görög kereskedőnek háza, malomrésze volt, továbbá szőleje a Szent Imre-hegyen. Ingóságai 750 magyar forintot értek, de kilenc kereskedőtársának mintegy ezer forinttal tartozott. Papp György csegei görög kereskedő vallomásából értesülünk arról, hogy Deák György, mielőtt hazaindult Görögországba, megosztozott kereskedőtársával, az akkor Kisvárdán élő, a tokaji görög kereskedőtársasághoz tartozó Papp Tamással. Az osztozkodásnál 2200 forint jutott Deáknak, amit Papp nem fizetett ki, csupán papírt adott tartozásáról. Ebből az összegből kellett volna Pappnak kifizetnie Deák bécsi hitelezőjét, míg a maradékot elküldenie Görögországba. A másik tanú, a Sima pusztán lakó Ricso nevű görög 1755-ben Görögországban találkozott Deák Györggyel, aki elpanaszolta, hogy Papp még mindig nem küldte el neki a pénzt. Ezért Deák — mint ahogy a tanú állítja — „az ő bajáért jött volna ki Magyarországra és ha ez nem lett volna, ki sem jött volna". A kincstár a tokaji kamarai jószágigazgató jelentése alapján kötelezte az akkor már Kállóban lakó Papp Tamást az adósság visszafizetésére. Mivel időközben Deák felesége is meghalt, hosszabb huzavona után a görögországi Nagusta városban élő nővéréé lett az örökség, aki fiát, Panagiot küldte Kállóba. A görögök Magyarországra történő bevándorlása a 18. század utolsó évtizedeiben megszűnt. Közülük többen visszatértek hazájukba, többségük azonban letette a hűségesküt és véglegesen letelepedett Magyarországon, s hamarosan beolvadt a magyarságba. Ahhoz, hogy a görög kereskedők Szabolcs megyében játszott gazdasági szerepének teljes képét megrajzolhassuk, még nagyon hosszú, aprólékos kutatásra van szükség. Ács Zoltán Déryné és Bacsó Bálint Költői képek, sántikáló hasonlatok nem adhatják vissza hitelesen Bacsó Bálint érzéseit, viselkedését. Szerelmi lángja a foszforénál kevésbé látványos, ragaszkodása rombolóbb a repkény indáinál, lehiggadt csendje gyümölcsfaoltó, virágnevelő, embergyógyító csend a Nagyalföld egyik szigetén, Debrecenben. Mindég önt szeretem, mindég önt fogom szeretni — vallotta Dérynének, aki naplójában Mefisztónak titulálta. Visszapillantásunk nem régmúlt magánügyekben vájkáló pletykálkodás, hanem történeti elégtétel Bacsó Bálintnak.