Honismeret, 1992 (20. évfolyam)
1992 / 5. szám - KRÓNIKA - Varadinum, 1092-1992 (Finta Ella)
KRÓNIKA ) Varadinum, 1092-1992 A kellemes tavaszi megújhodásban, május 10-én gazdag rendezvénysorozat kezdődött el a Varadinum keretében. Nagyvárad és Bihar vidéke hármas jubileumot ünnepelt. I. László (1077-1095), első lovagkirályunk a keleti országrész egyházi erősítésére monostort alapított Váradon. Az alapítás után egy prépostot és 24 kanonokot helyezett el itt. Nem sokkal ezután a Szent István által létrehozott bihari püspökség székhelyét Bihar helységből Nagyváradra helyezte át, s a váradi szervezet így püspökséggé vált. László szorgalmazta a két Árpád-házi király, István Imre szentté avatását, s ez 1083-ban megtörtént. Ezt az esztendőt, mint a számba vehető legkésőbbi dátumot tekintik a püspökség és a város alapítási évének. írásos emlék 1092-ben említi először Váradot. A második ünnep I. László király szentté avatásának 800. évfordulója. Szent László 1095. július 29-én halt meg Zólyomban, és Somogyváron temették el. A két utód, Könyves Kálmán és az utolsó bihari dux, Álmos herceg kezdeményezésére 1096 és 1098 körül László holttestét Somogyvárról Váradra vitték. A legenda szerint a megtiszteltetésért versengő két püspökség, Zágráb (Szent László 1094-ben alapította) és Várad között istenítélet döntött. A gyászszekeret rajzát a Képes Krónika őrzi - vontató ökrök az éjszakában maguktól indultak el az országúton kelet, tehát Nagyvárad felé. László sírja Váradon hamarosan zarándokhellyé lett, a település pedig a középkori Magyarország második legfontosabb vallási és szellemi központjává fejlődött. III. Béla kezdeményezésére 1192. június 27-én zajlott le a szent életű lovagkirály hivatalos szentté avatása. Ettől kezdve kultusza szinte egész Európában elterjedt, s a XVI-XVII. századig elevenen élt. A harmadik nagy évforduló a török kiűzésének 300. évfordulója. Az 1692. április 29-én elkezdődött, és június 6-án a megadási feltételek elfogadtatásával záruló küzdelem 32 éves török uralom alól szabadította fel az egykor büszke Vég-Váradot. Nagyvárad - a középkor után - többször emelkedett kimagasló egyházi-kulturális és városi rangra az évszázadok zivataraiban, így Vitéz János püspöksége idején (1445-1465) a magyarországi reneszánsz igen jelentős központja volt. A püspök európai hírnevű költő rokona, Janus Pannonius - Mátyás király kedvenc embere - szívesen töltötte idejét nagybátyja „híres, gazdag" könytárában, ahol a vers is könnyen megfogant. A város értékeit, emlékeit megismerve és gazdagodva általuk híres versében, a Búcsú Váradtól címűben olvashatjuk - nehéz szívvel válik meg fiatal éveinek e kedves színhelyétől. Mai világunkban Nagyvárad és egyben az egész erdélyi magyarság egyházi-szellemi vezérei a Király-hágón túli részek katolikus, illetve református püspökei: Tempfli József és Tőkés László. A hármas évforduló nagyszabású rendezvénysorozata az ő irányításukkal zajlott most május 10. és 17. között. Reménytelen évtizedek után az ünnepségek megnyitására a Vártemplomban került sor. Itt a belső várat eredetileg Bethlen Gábor és a két Rákóczi fejedelem építtette a középkori székesegyház és a püspöki palota helyére. A XIX. században történt újbóli átépítések határozták meg a vár végleges, ma látható arculatát. A Vártemplom épületét, amely oly sokáig elzárva romladozott és a deportáltak, majd más rabok szenvedéseinek színhelye volt, áldozatos munkával felújították. Belső falait a neves művész, Morvay László által ajándékozott, súlyos milliókat érő tűzzománcok díszítik. Az oltár fölött elhelyezett feszületet -egyetlen darab fából - egy idős német művész faragta és adományozta Váradnak. A megnyitóünnepség során Tempfli József megyés püspök szentelte meg a méltó jogait visszanyerő hajlékot. A hálaáldozat itt most azért is emelkedett fel a hatalmas tömegben összegyűlt emberek szívéből, mert - mint Mécs László Üzenet haza című versére utalva Tempfli püspök úr kiemelte - a felszínes eszmék elszaladnak, ám az ősi eszmék és értékek megmaradnak. És ezek továbbra is értékeink őrzésére, vigyázására kell hogy ösztönözzenek bennünket.