Honismeret, 1992 (20. évfolyam)
1992 / 4. szám - TERMÉS - A szabadságharc végnapjai - A debreceni csata: 1849. augusztus 2. (Dr. Szűcs Ernő)
Héjjasfalván igen sok 1848/49-es honvéd alussza örök álmát közös sírokban - amit igazol a faluvégen emelt emlékoszlop is -, amely pedig nem messzire van a Cseh József kertjétől. De hogy Kozma Ferencz helyes úton indult kutatásaival, igazolja az is, hogy a nagy beteg költő orvosi segély nélkül végelgyengülésben nem is bírt volna ki egy 10-12 kilométeres utat Székelykeresztúrig. S így valószínűnek látszik az, hogy koszorús költőnk hamvai Héjjasfalván, a Cseh József kertjében porladoznak." Nos, mindösszesen ennyit tartalmaznak a segesvári csatasíkon súlyosan megsebesült „őrnagy úr" eltűnéséről és ennek két utolsó szemtanújáról az egykori héjjasfalvi földesúr, Körösi Orbók Kálmán eredeti feljegyzései. Hogy igazat mondtak-e neki a héjjasfalvi székely huszárok, azt ma már igen nehéz lenne kideríteni. Petőfi Héjjasfalvára kerülését ugyanis egyéb hiteles információ tudtommal nem támasztja alá-jóllehet, nem is cáfolja... Dr. Fenyvesi László Budavár visszavétele után a kormány rövidesen elhagyta Debrecent. A katonailag kiürített városba július 3-án bevonult Cseodajeff orosz tábornok és néhány napos itt-tartózkodás során alaposan kifosztotta. Július 11-én Tiszafüredről Debrecenbe érkezett Korponai János ezredes 2 ezer (más források szerint 3280 fős) népfelkelő hadával. Katonái közül azonban csupán 1100-nak volt lőfegyvere, a többiek csak lándzsával rendelkeztek, 380-an lovasként teljesítettek szolgálatot. Seregének 4 ágyúja is volt. Korponai hadának döntő része olyan újonc volt, akik még eddig csatában nem voltak. (Ennek majd következményei lesznek az ütközet során!) Az ezredes a városba érve népfelkelést hirdetett, bár ezzel a Cseodajeff-féle megszállás után óvatossá vált városvezetők nem értettek egyet. Korponai azzal a téves hírrel szolgált a rövidesen Hajdúhadházra érkező Nagysándor József tábornoknak, hogy őt, mármint Korponait, 10-15 ezer főnyi orosz sereg követi. Az I. hadtest - amely a Görgey vezette fősereg oldalvédjének számított -, Nagysándor József parancsnoksága alatt augusztus 1-jéről 2-ára virradó éjjel három óra körül a várost északnyugatról megkerülve Debrecen nyugati szélén állásfoglalt a Füredre vezető országút (Köntösgát) két oldalán, mintegy ezer lépésre a várostól. Az A debreceni csata: 1849. augusztus 2.