Honismeret, 1995 (23. évfolyam)
Pozsgay Imre: Magyarság és a világ magyarságának szellemi kapcsolatai
De nem kevésbé fontos szempont az is, hogy kapcsolatot keressünk a világban élő magyarság második, harmadik, többedik nemzedékének tagjaival, olyanokkal, akik talán már arra sem voltak képesek, hogy családjuk révén elsajátítsák a magyar nyelvet, de elevenen él bennük felmenőik származásának tudata. Egyetlen példát említhetnék erre: az Amerikai Egyesült Államokban a legutóbbi népszámláláskor mintegy 4-500 ezer között volt azok száma, akik magyar anyanyelvűnek vallották magukat, vagy beszélik a magyar nyelvet, de 2 millióan voltak, akik magyar származásúnak tüntették fel magukat a kérdőíveken. Ez az egyetlen adat jelzi, hogy a mai szerény és körülményes viszonyok között is mennyi lehetőség van a nemzeti kapcsolatok ápolására. Térjünk vissza kiindulópontokhoz, és itt azt a kérdést kell föltenni, érték-e magyarnak lenni? Értékes dolog-e a magyarsághoz tartozni? Humanizálható-e ez a kérdés, elhárítható-e a kirekesztés veszélye vagy szándéka, megoldható-e erre a kérdésre a válasz úgy, hogy ne sértsünk nemzeteket, más népeket, vagy ez ügyben másként gondolkodó embereket? Hiszem, vallom, hogy azon a sokat emlegetett Illyési alapon -amely szerint magyarnak lenni nem származás, hanem vállalás kérdése -, úgy hiszem a többi nemzethez, nemzetiségekhez, etnikumokhoz való viszonyunk is tisztázható, mert ez a türelmes és történelmileg hiteles, Illyés Gyula által megfogalmazott álláspont türelmet jelent mások önmeghatározó, identitáskereső szemléletével kapcsolatban, így aztán az se lehet kihívó és borzolódást okozó szempont, ha kimondjuk, hogy magyarnak lenni érték. Kimondhatjuk, hogy nélkülünk szegényebb lenne a világ. Márpedig szegényebb valami csak attól lesz, ha értékeket veszít el. A magyar történelem, a magyar kultúra - szemben bizonyos lebecsülendő szándékokkal és ijesztő kihívásokkal -, valódi értéke a világ kultúrájának és időszerű kulturális kapcsolatainak. Ha nem hiszünk abban, hogy értékes dolog magyarnak lenni és a magyarsághoz tartozni, akkor nem hihetünk mások identitásában se, és nem hihetjük azt, hogy közösségek révén jön létre a kultúra, és el kellene fogadnunk azt a képtelenséget, amit a bukott internacionalizmusban próbáltak leghatározottabban megfogalmazni, de más eszményekben is fel-felbukkan ez a rémkép, hogy univerzálisan alkot az emberiség kultúrát és közösséget. Hát ilyen nincs. Minden szociológiai, történelmi és kulturális tény tagadja ezt a fajta szemléletet, így aztán bárki bármit mond is ma ebben a riogatott és sokszor fenyegetett világban a nemzetről, nemzetiségekről, népcsoportok összetartozásáról, szociológiai tényként állapítható meg, hogy ha megkérdezik valakitől, milyen közösséghez tartozónak tekinti magát, a többség első helyen a családját, második helyen a nemzetét említi. Ennél több nem juthat eszébe, mert ennél többet már csak a nemzetek tudnak egymás között létrehozni. Ahogy Kölcsey mondja: Korlátolt az - nem szó szerint idézem, de a Parainesis idevágó gondolatait gondolom mindannyian jól tudják - korlátolt, szűk agyú ember az, aki nem lát tovább eresze távlatainál, de nem lehet egy közösség tagja az, aki úgy hiszi, hogy horizontja tágabb, mint nemzetéé. Ezt a kapaszkodó, ezt a fajta tájékozódási lehetőséget, közösségépítő kapcsolatot emlegettem én az előbb, amikor azt mondtam, hogy értékes dolog és érték magyarnak lenni, s ebből a szempontból kell a világban való helyünket is megvizsgálni. Ha ezt kimondjuk, akkor ehhez még valami hozzátartozik a nemzetekről szóló elmélkedésekhez. Miért van mégis az, hogy olyan iszonyatos riadalom fogja el a nyugati nemzeteket, országokat, elsősorban Nyugat-Európát, ha interetnikai kapcsolatokról, nemzeti öntudatról, nemzeti újjászületésről hallanak? A készültség, a tájékozatlanság egyaránt benne van ebben a riadalomban, hiszen a szovjet birodalom bukása után azt látták, hogy főleg a birodalom területén, vagy annak hatáskörében, befolyási övezetében vagy ideológiai körében a különböző nemzetek, népek függetlenségért folytatott küzdelme átcsapott nyílt háborúba, fegyveres eszközökkel folytatják azt, amit politikailag képtelenek voltak megoldani és ez valóban riasztó perspektíva, ha a nemzetek jövőjét szemlélem.