Honismeret, 1995 (23. évfolyam)

Pozsgay Imre: Magyarság és a világ magyarságának szellemi kapcsolatai

Van azonban ennek egy másik, történelmileg hitelesebb aspektusa. Gondolják el: jó dolog-e, hogy megszűnt a Szovjetunió? Igen, az emberiség történelme szempontjából szükségszerű volt a szovjet birodalom bomlása, zsákutcának bizonyult az ott megter­vezett útvonal és veszedelmet jelentett a bomló, válságokkal teli, stagnáló Szovjetunió a világra nézve. Megszűnése államalakulatainak és ideológiájának pusztulása az embe­riség javát szolgálta. De megszűnt volna-e a Szovjetunió a benne élő vagy a felügyelete alá tartozó nemzetek újjászületési mozgalmai nélkül? Pontosan arról van szó, hogy a szovjet rendszer bukása a nemzeti újjászületés eredménye. A függetlenségre, az önál­lóságra, a szuverenitásra való törekvés közösségi szándékának produktuma, hiszen Oroszország történelme azt mutatja, hogy ez az ország végtelen stagnálásra képes. Egy ponton nem tudott soha megbirkózni a problémáival: a bekebelezett népek ügyeinek intézésével Európának ajánlhatjuk tehát figyelmébe, hogy ha a közjónak tekintik a szovjet birodalom bukását, akkor ne felejtsék el, hogy milyen módon ment végbe ez: a nemzeti újjászületés, a nemzeti függetlenségre törekvés produktumaként. Ezért aztán jobb lenne, ha nem Karabah és Szarajevó felől néznénk a nemzeti kérdést, hanem en­nek a produktumnak a tükrében vizsgálnánk a nemzetek sorsát és helyzetét. Az a nyu­gat-európai polgár, aki Szarajevóból látja az etnikai kérdést, az körülbelül olyan, mint­ha valaki az elektromossággal a villamosszékben és nem a lámpából ismerkedne meg. A nemzeti, nemzetközi és nemzetek közötti kapcsolatok dolgába tehát, és Magyar­ország helyzetének tisztázásában, ezt is bele kell kalkulálni. Mi történt a rendszervál­tással? S miként vált lehetővé a rendszerváltás után a szovjet megszállás szűntével az, hogy a magyarság új módon kapcsolatot kereshet egymással? A rendszerváltás először is 1989 elején, 1956 átértékelésével, megszüntette a politikai emigrációt. Értelmét, okát vesztette a politikai emigráns lét és ez nagymértékben átalakította és átszerkesztette a világban élő magyarság helyzetét. A másik témakör a Jaltai Egyezmény és a nyomában született határozatok - Potzdam és a párizsi békék - következményeinek újragondolá­sa, ami gyakorlatilag lehetővé tette és kivitelezhetővé Közép-Európa rekonstrukcióját. Jól emlékszünk erre a keserves tényre, hogy 1945. februárjában Jaltában a három nagy: Sztálin, Roosevelt és Churchill úgy határoztak, hogy hadizsákmányként és háborús ju­talomként, a jószolgálat fejében, Sztálin és a Szovjetunió kapja meg Kelet-Európának azt a részét, amelyet később szocialista országoknak neveztek. Ebből voltak kitürem­kedési szándékok, voltak ilyen meg amolyan igyekezetek, de a nyugat 1989 decembe­réig, a Máltai konferenciáig tiszteletben tartotta a saját adományát, amelyet háborús jutalomként adott oda a Szovjetuniónak. A Szovjetunió számára azonban az 1980-as évek elejétől kényelmetlen lett, ez a térség, akkor jött rá, hogy ez nem háborús juta­lom, hanem kolonc, amitől valami módon - de akkor még úgy képzelték, nagyobb vereség nélkül - meg kellene szabadulni. Bárcsak tudtuk volna, hogy így van, de saj­nos ez csak később derült ki. Új világpolitikai és nemzetközi konstelláció állt elő, azzal, hogy a Máltai Konferen­cián Bush és Gorbacsov nyilvánosan is kimondták: nem újabb Jaltát akarnak, hanem az ellenkezőjét: az egykori Közép-Európa független, szabad államainak közösséggé válását. Jalta átutalt bennünket a kelet-európai térségbe, felszámolta Közép-Európát, vagy legalábbis megkísérelte történelmileg, kulturálisan, ideológiailag, szellemileg föl­számolni. Ebből a helyzetből szabadított ki bennünket a rendszerváltás, visszanyervén államunk szuverenitását, nemzetünk függetlenségét. Tudunk-e ezzel a szuverenitással megfelelő módon gazdálkodni? Profán, látszólag nem ide illő kifejezés, mégis megis­métlem: az a kérdés, hogy tudunk-e gazdálkodni a szuverenitásunkkal egy olyan vi­lágban, amikor a nemzetek között piaci, gazdasági, társadalmi, kulturális együttműkö­dés minden nemzettől megkívánja, hogy szuverenitásának egy részét ennek az együttműködésnek az oltárán áldozza fel? Ebből a szempontból vizsgálandó - éppen a visszanyert szuverenitás értékeit is tiszteletben tartva -, hogy Magyarország az európai

Next