Honismeret, 2000 (28. évfolyam)
2000 / 6. szám - ISKOLA ÉS HONISMERET - Bálint Sándor: Néprajz és középiskola
ISKOLA ÉS HONISMERET Tanítómestereink Bálint Sándor: Néprajz és középiskola Jelenlegi középiskolai tantervünk túlságosan zsúfolt, új tantárgyat alig tudnánk benne elhelyezni, mert egyszerűen nincs hely. Azután meg sokat hallunk komoly pedagógusok részéről is a túlterhelésről. A magunk szerény tapasztalatai is igazolják mindkét ellenvetés jogosult voltát és igazságát. Mindehhez még egyéb nehézségek is járulnak: a középiskolai tanárképzésben a néprajz nem szerepel, az önelvű néprajz aránylag fiatal, forrongó tudomány, hazánkban alig művelik, a tudományos feldolgozás tehát még hiányos. Mindez azonban elsősorban idő kérdése, magát az elvet, a néprajz középiskolai szerepét nem érinti. A gyakorlati megvalósítás lehetőségéről és részleteiről itt és most nem is igen szólunk, továbbra is csak az elvi szempontot szeretnénk érvényesíteni. Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy a néprajznak a mai tantervbe különálló tárgyként illesztése nem lenne helyes, mert nem lenne szerves, éppen csak egy tárggyal több. Ez a néprajz érdekében sem volna kívánatos. A mostani tantervnek szándéka az, hogy mindenáron igazoljuk a „művelt nyugat"-hoz való tartozásunkat. Nem csoda tehát, hogy a sajátos magyar gyökerek és szükségletek nem részesültek kellő méltánylásban. Nem félünk a szót kimondani: a tantervnek nem ismételt módosítására, de gyökeres revíziójára volna szükség. Az iskolát nem szervezetében, de lényegében kell megújítani. ... Mi a néprajzot az elképzelhető új tantervben nem külön, a többi tárgytól többé-kevésbé elszigetelt stúdiumnak gondoljuk. A néprajzot, azaz a magyar népi kultúra ismeretét az új tanterv alapvetésének tekintjük, amelyen a középiskola egész tanulmányi rendszere fölépül, amelyből szelleme táplálkozik. A mi hitünk szerint ezt három követelmény biztosítja: a) a historizmus, b) a koncentráció és c) a népi élmény parancsa. a) A középiskola mostani tanterve is sürgeti a historizmus érvényesítését. Ez azonban a tapasztalatok szerint nem vált valóra. Bizonyságul elég Schneller István tantervi kísérletére utalnunk, amely éppen ezt a hiányzó történeti szellemet akarja a tárgyak struktúrájában, és tanításában kidomborítani és a növendékek lelkében tudatos élménnyé tenni. Schneller koncepciója nemes harmóniában egyesíti a XIX. századnak az evolúcióban való nevezetes hitét a keresztény tökéletesedés eszményével, azonban mintha nem számolna a valóság, az emberek és helyzetek merevségével kellőképpen. Egy mindenképpen bizonyos, a legnemesebb emberi tradícióknak, szellemi és erkölcsi értékeknek mai züllésében a történeti kultúra tanulságára és ellenőrzésére fokozott szükség van. A történet igazi lényegével kerülnénk ellentétbe, ha egy ponton meg akarnók rögzíteni, vagy el akarnók törölni, ha a tabula rasa balgaságára akarnánk vetemedni. Az élet örök folytonossága érdekében a történeti kultúra továbbépítését kell választanunk. Az igazi historizmus nagy alázatra tanít meg: egy végtelen és végtelenül szövevényes fejlődés utolsó láncszeme, következménye és eredője, elmúlt idők produktuma vagyok, de ugyanakkor éteri magas 1 Említsük meg itt, hogy a polgári iskolai tanárképzésben már 1920 óta szerepel a néprajz. 2 Schneller István: A kolozsvári országos tanárképző intézet gyakorló iskolájának tantervezetére és tantervére vonatkozó javaslat. Kolozsvár, 1918. 39