Honismeret, 2001 (29. évfolyam)
2001 / 4. szám - TERMÉS - Belényes és a görög katolikus gimnázium (Karacs Zsigmond)
Ferenczy Ida 30 évet élt még a királyné halála után. Végig az ő emlékének élt. Maga köré gyűjtötte a számára oly becses relikviákat. Az egyik fő szervezője volt az Erzsébet Királyné Emlékmúzeumnak. 1907-ben egy magyar főrangú hölgybizottság azzal a kéréssel járult Ferenc József elé, hogy a budai Várpalotában létrehozhassanak egy Erzsébet Emlékmúzeumot, s annak részére engedjen át bútorokat és emléktárgyakat a királyné lakosztályából. A császár a hölgybizottság kérésének helyt adott és megbízta Ferenczy Idát, mint leginkább illetékest és hozzáértőt, a tárgyak kiválogatásával a múzeumlétesítés ügyintézésével. Ferenczy Ida diplomáciai készségét is felhasználta a múzeumi anyag összegyűjtéséhez és berendezéséhez. Sokat tárgyalt Hauszmann Alajos műegyetemi tanárral a múzeum helyiségeinek kialakítása érdekében. Az 1908. január 15-én megnyílt Emlékmúzeum igen látogatott volt. (A II. világháború alatt komoly kárt szenvedett.) Ferenczy Idának meg kellett érnie Erzsébet királyné legkedvesebb leányának, Mária Valériának halálát is, majd egymás után vesztette el azokat a társakat, akikkel együtt szolgálták a királynét. Ferenczy Ida 1928-ban Bécsben hunyt el. A bécsi Ágoston-rendiek Loretto-kápolnájában ravatalozták fel, majd koporsóját a kecskeméti Szentháromság-temetőben helyezték örök nyugalomra a Ferenczy-család sírboltjában apja és testvérei mellé. Peterné Fehér Maria Belényes és a görög katolikus gimnázium Belényes már a legkorábbi említéseinek idején a váradi római katolikus püspökség birtoka. Nevét 1291-ben Benenus, 1300-ban Belínis és 1309-ben Benenes alakban látjuk. Györffy István szerint a Fekete-Körös völgyi magyarság székely eredetűnek mondja magát. E három névalak, - laikus véleményem szerint - a tiszántúli ízó nyelvjárás fejlődésének jegyeit, jellegzetességeit rejti magában. Más nevekben is tettenérhetjük az n és í váltását, így a Nadányi családnév Körösladány középkori névalakját őrzi. Az íző forma ma is általános. Az, n és ny váltogatását több e tájon élő család nevében: Karácson, Zákán, Kurtán napjainkban is tapasztalhatjuk. A város nevét nyelvészeink a bölényes melléknévből származtatják, de tudjuk, hogy itt nem szögre, hanem szegre akasztják az emberek a kalapjukat. Belényes első temploma a város fölötti magaslaton lévő temetőben állt. A váradi püspökök szívesen tartózkodtak itt, különösen Vitéz János 1451-ben, aki Belényest a szabad városok sorába emelte, bíró és esküdt választási joggal, pecséttel, melyen Szent László képét Sigillum Oppidi Belenes felirat keretezi. Országos vására Simon Juda napjára esett. 1552-ben még a váradi püspökség bírta 70, tartozékait pedig 420 portával. Két évtized múltán a reformáció térhódítása és az 1571. évi speyeri egyezmény következtében már az erdélyi fejedelmek uralták a vidéket, a török fokozatosan hódoltatta, majd 1660-ban elfoglalta, a mint belényesi szandzsák a váradi vilajet része lett. Várad eleste után 1661-től partikuláris iskolájába Debrecenből vittek rektort. 1680-tól ismét a váradi római katolikus püspök a földesura, 1688-tól az addig református magyar lakosság közé katolikusokat kezdtek telepíteni. A bonyolult viszonyokra jellemző, hogy csak 1691. október 14-én foglalták vissza a töröktől. A sok pusztítás után az 1692. évi összeírás hat magyar nemes családot talált benne. A szabadságharc alatt „Rákóczi kormánya a távollevők birtokát lefoglalá", így Belényest is. Az erődített rác helyek, mint Pécska, Gyula, Solymos, Borosjenő ellensúlyozására, a Belényesen, Sólyomkőn, Szentjobbon, Biharon és Püspökiben elsáncolt kurucok alkották a megtorló hatalmat. Károlyi Sándor kuruc generális 1704 novemberében földesi főhadiszállásáról jelenti Rákóczinak: „Bellinyesben mind Abruk Bányára mind Váradra nézve szükséges lenni kiben mostani kapitány Makai István, elégséges bele lovassal 200, gyalog 300. (...) Építésére Kegyelmes Uram Desztiinek, Bellínyesnek az egész Zaránd Vármegyének desztnai, halmágyi processusa, Biharnak penig felső processusa, kit ugyan bellínyesinek hívnak, concurrálhatna/segíthetne." Károlyi decemberben írja: „ha tisztemet nem küldöttem volna Bellényesbe éppen rebelláltak volna". 1705 január elején pedig így ír: „Debrecenbe megyek az hadakkal, Nyírit ott várom meg, ki Bellényesről jön." Ezután Andrássy István csapatai táboroztak Belényes vidékén, nehogy a rácok támadásának legyen 89