Honismeret, 2004 (32. évfolyam)

2004 / 3. szám - TERMÉS - Esztergom, a Magyar Sion. A királyi és egyházi székhely (Beke Margit)

r­ v TERMÉS Esztergom, a Magyar Sién­­a királyi és egyházi székhely A város a római birodalom részeként a Duna-menti limes keleti oldalán Solva néven is­mert, majd a Strigonium, Gran, Esztergom elnevezést kapta. Kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően emelkedett ki és nem véletlen, hogy a honfoglaló magyar törzsek közül Árpád fejedelem családja itt telepedett meg. Esztergom a középkorban különböző városokból tevő­dött össze, de hozzá tartoztak a városkörnyéki települések is, míg végül közigazgatásilag egy­séges város 1895-ben jött létre. A várhegyen született Szent István (969 körül-1038), itt időzött nevelőként Szent Adalbert és itt történt 1000. karácsonyán István királlyá koronázása a II.Szilveszter pápától küldött jel­vényekkel. Ez az esemény az önálló, keresztény államiság megteremtését jelentette, és ehhez járult egyházjogi szempontból az önálló egyházszervezet létrehozása a ravennai zsinat 1001. évi rendelkezése értelmében­, amely lehetővé tette az esztergomi érsekség­ felállítását. A vá­ros ténylegesen nem csupán királyi székhely, hanem eszmeileg évszázadok alatt a „Magyar Sion"-ná vált. A Szent István-i Intelmek szerint a királyi trónt a főpapok rendje ékesíti­, és az esztergomi érsek ennek értelmében különböző, koronként változó egyházi és világi méltósá­got­ viselt­­ főpásztora volt nagy kiterjedésű egyházmegyéjének. 1239-től magyar prímásként a magyar egyház feje és atyja, a király koronázója, a királyi tanács tagja, kancellár, királyi helytartó, Esztergom megye örökös főispánja, praedialis nemesség adományozója,az állami pénzverés tisztaságáért felelős pisetarius, 1714-től a hercegprímási cím viselője, a püspöki kar elnöke és nem egyszer a bíborosi kollégium tagja. Esztergom Magyarország legjelentősebb városa volt a középkorban. A Várhegy északi fe­lén, ennek ormán helyezkedett el az érseki palota és a Szent István protomartir templom. "N 1 1 Korai magyar történeti lexikon (9-14. század). Főszerk. Kristó Gyula. Bp. 1994.202-203.old.; - Györffy György: István király és műve. Budapest 1983. 178. old.; Georgius Fejér­: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. I. Budae 1829. 274-280. old.; - Hartwicus: Vita S. Stephani regis primis et apostoli Ungarorum. in Albinus Franciscus Gombos: Catalogus fontium historiae Hun­garicae. III. Budapestini 1938. 2586. old. 2 cf. Monumenta Ecclesiae Strigoniensis. Ed. Ferdinandus Knauz - Crescens Ludovicus Dedesc-András Hegedűs: I-IV. Strigonii­ Budapestini. 1874-1999. old.; Knauz Nándor: Az esztergomi főegyháznak ok­mánytára. I-II.f. Esztergom 1863-1866.; Az esztergomi főkáptalan fekvő s egyéb birtokaira vonatko­zó okmányok tára. Pest 1871.;­­ Esztergom vármegye. (Magyarország vármegyéi és városai) Szerk. Borovszky Samu. Budapest é.n.;­­ Purpura Pannonica sive vitae, et res gestae S.R.E. Cardinalium. Claudiopoli 1746. - Nicolaus Schmitth: Archi­episcopi Strigonienses compendatio dati I—II. 2. Tyrnaviae 1758.; - Franciscus Babay: Archiepiscopi Strigonienses de utraque reipublicae praeclare meriti compendio metrico deducti. Tyrnaviae, é.n.;­­ Széless György 1761. évi leírása a Szent Adalbert székesegyház és a Szent István templom romjairól. Georgius Széless: Rudera ecclesiarum unius cathedralis S. Adalberti M. alterius collegiatae ecclesiae divi Stephani prothomartiris in arce Strigoniensi existentia descripta. Esztergom 1998.;­­ Johannes Nep. Mathes: Arx Strigoniensis ejusque res memorabiles veteris Arcis Strigoniensis monumentorum ibidem erutorum aliarumque antiquitatum lithographicis tabulis ornata descriptio. Strigonii 1827.; Török János: Magyarország primása. Közjogi és történeti vázolat. I—II. Pest 1859.;­­ Meszlényi Antal: A magyar hercegprímások arcképsorozata. (1707-1945). Budapest 1970. 3 S. Stephanus I. rex Hungáriáé Decretorum Llib. 1. in Albinus Franciscus Gombos: Catalogus fontium históriáé Hungaricae. III. Budapestini 1938. 2168. 4 Késmárky István: Az esztergomi érseknek mint Magyarország prímásának jogai és kiváltságai. Buda­pest 1896. 60

Next