Honismeret, 2004 (32. évfolyam)

2004 / 3. szám - ÉN FALUM - ÉN VÁROSOM - Esztergom. Dr. Koditek Pállal beszélget Béla Pál

/­­ AZ ÉN FALUM - AZ ÉN VÁROSOM Esztergomi Koditek Pállal, a Cathedralis Tours ügyvezető igazgatójával beszélget Béla Pál középkori királyi székhely, Szent István királyunk szülővárosa, érsekségi központ, műemléki gazdagság, csodálatosan szép fekvés - lehet-e ennél több di­csérő szót, jelzőt felsorolni egy városról. De vajon boldogok-e azok, akik itt él­nek, hiszen a rang, a művelődéstörténeti patina, az egyházi méltóság mellett ki­jutott Esztergomnak a történelem viharaiból, sőt jégesőiből is. A török megszál­lástól, melynek egyik szomorú epizódja a 450 éve született Balassi Bálint hősi halála, a trianoni béke által határszélre sodortatásig sok szenvedés járt a dicső­séggel. Nem véletlenül rendezi itt június végén XXXII. Akadémiáját a Honis­mereti Szövetség. Tudnának beszélni, és beszélnek is majd az esztergomiak vá­rosuk értékeiről és megpróbáltatásairól, de talán egyikük sem olyan hitelesen, mint műsorunk szellemi házigazdája Koditek Pál. (Szerk.) Koditek Pál vagyok, tősgyökeres esztergomi polgár. Ezt a szót igen sokáig nem igen lehetett hangoztatni ebben a városban, de sokan vagyunk büszkék arra, hogy polgárnak születtünk, polgárként élünk. Azért tartom magam lokálpatriótának, mert a város levegője, kövei, múltja, történelme mind belém ivódott. A család egyik ága 1714-től, a másik ága meg 1820-tól él eb­ben a városban. Amikor a város régi utcáin járok, akkor - ha akarom, ha nem - arra kell gon­doljak, hogy igen, ezeket a köveket koptatták az én felmenőim is századokon át. Magyaror­szág területén mindenhol működtek sétahely-, vagy városszépítő egyesületek. Az esztergo­mit Sétahely Szépítő Egyletnek hívták, és ahol most ülünk a Kis-Duna partján a platán sor alatt, ezt is az Esztergomi Sétahely Szépítő Egyletben tevékenykedő elődeink ültették 90 évvel ez­előtt, pontosan 1914-ben Számomra nagy öröm és megtiszteltetés, hogy már harmadik ciklus­ban vagyok az esztergomi városvédő egyesület elnöke, amit hivatalosan ugye Esztergom Ba­rátai Egyesületének hívnak. Ez az Egyesület alakította meg Esztergomban, 1984-ben, az or­szágban elsőként a városvédő táborokat. Ezek között a fiatalok között, akik most itt futnak a tornaórájukon a Duna-parton, már van olyan, aki a városvédő tárborban két hetet ingyen dol­gozott a városáért. Márpedig az a gyermek, aki a tárborban végzett munkája során megismer­kedik a város múltjával, történelmével, jelenével; parkot ápol, padot fest, emlékműveket, ke­reszteket, emléktáblákat tisztít; a belvárosi, vagy a Szent György-mezei temetőben jeles esz­tergomi polgárok sírjait gondozza, az már belenő a város szellemiségébe és nem kell félnünk, hogy eldobja a szemetet, parkot rongál, grafitival keni össze műemlék házainkat. Béla Pál: Ami - remélhetően közismert - Szent István városa is. Koditek Pál, Géza fejedelem a 970-es években helyezte Esztergomba fejedelmi központját. Itt született fia Vajk, aki a keresztségben kapta nagy valószínűséggel 975-ben az István nevet. Itt koronázták 1001. január 1-én vagy 1000 karácsonyán, itt kötött házasságot II. (Civakodó) Henrik leányával, Bajor Gizellával. 1038-ban bekövetkezett haláláig jórészt Esztergom váro­sában élt, a magyar államszervezet kiépítése tehát az ő nevéhez és ehhez a városhoz kötődik. Nagyon valószínű, hogy itt is halt meg.­ ­ Elhangzott a Kossuth Rádióban 2004. május 14-én. (Szerk.)

Next