Honismeret, 2004 (32. évfolyam)

2004 / 3. szám - ÉVFORDULÓK - Oroszlány ötven éve város (Gyüszi László)

ket írta: „Egy Ausztriában szinte ismeretlen kultúrváros, Tata meglepte az összes osztrák résztvevőt és megnyerte őket barátinak." Az önkéntes néprajz- és nyelvjárásgyűjtők 1963-ban Tatán tartott konferenciáján hallottak alapján Körmendi Géza és Túri Róbert irányításával Komárom megye 77 településén több mint száz önkéntes gyűjtő, tanár és diák 1980-ra befejezte a gyűjtést. A 13 001 földrajzi nevet tartal­mazó „Komárom megye földrajzi nevei" című kötet Balogh Lajos és Ördög Ferenc szerkesztésé­ben 1985-ben hétszáz példányban jelent meg. A kiadvány sokoldalú anyagot tartalmaz mind a nyelvtudomány, mind a tárgyi és szellemi néprajz, a régészet, a település-, gazdaság-, műve­lődés- és helytörténetkutatók számára. A néprajztudomány az 1960-as évekig fehér foltként tartotta számon Komárom-Esztergom megyét. Ennek megváltoztatását és a kutatások tanulmányokban megírt közlését vállalta a Komárom megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kiadásában, Körmendi Géza szer­kesztésében 1985-től 1990-ig megjelent Komárom-Esztergom megyei néprajzi füzetek. A kiad­ványban hazai és felvidéki néprajzkutatók (Kósa László, Selmeczi Kovács Attila, Lukács László, S. Lackovits Emőke, Liszka József, Körmendi Géza, Kövecses Varga Etelka, Fehérvári­ Magda, Gaál Ida, Tisovszki Zsuzsanna) írásait, előadásait közölték. Tatai kezdeményezésre kezdődött el tizenöt Komárom-Esztergom megyei és tizenhárom felvidéki (Szlovákia) községben a gyűjtés. Hároméves tematikus, kérdőíves néprajzi kutatást valósítottak meg. Az 1990-ben befejezett gyűjtőmunka összegzése és feldolgozása tanulmá­nyokban 1992-től 1999-ig négy kötetben a Paraszti élet a Duna két partján címmel jelent meg. Évtizedek óta hiányzott a megye néprajzosainak kutatási eredményeként a múzeumok adattárában elhelyezett, továbbá könyvekben, folyóiratokban, heti és napilapokban megje­lent írások bibliográfiájának megjelentetése. Ezt a hiányt pótolta Túri Róbert szerkesztésében 2001-ben megjelent Komárom-Esztergom megye néprajzi bibliográfia című munkája. Az anyag gyűjtését 1995-ben zárta le. A város történetéről az elmúlt ötven évben több tudományos értékű könyv jelent meg. Tata múltját tárta fel az őskortól 1970-ig a Tata története I. és II. kötete, melyek 1979-ben és 1985-ben a város kiadásában jelentek meg. Mind szemléletében, mind a tényanyag feldolgo­zásában a két község politikai, gazdasági, társadalmi, oktatási, egészségügyi és kulturális fej­lődésének reális történeti elemzését adja a rendszerváltozás után 1998-ban megjelent Tata és Tóváros története a két világháború között (1920-1939), és folytatásaként a 2001-ben napvilágot lá­tott Tata és Tóváros története 1939 és 1949 között. Tata az 1867. évi kiegyezés óta katonaváros, s ennek a történetét írta meg hat szerző 2001-ben kiadott Tata katonái 1869-1999 című könyvben. Az Esterházyak a XV­II. és XIX. században alkalmaztak zenészeket és énekeseket, akik a templomban, később a színházban adtak elő zeneműveket. Évszázadokon át megmaradt ez a hagyomány és Tatának mindig híres volt az énekkara és a zenekara. Ezt a múltat dolgozta fel Bárányi József a 2002-ben megjelent Tata énekes múltja és jelene 1747-2002 című könyvében. Ötven év egy ország történetében szempillantásnyi idő, egy település életében érdemes az ünnepélyes visszatekintésre. Tata lakossága örömteli és fájdalmas politikai változásokkal, ne­héz hétköznapokkal, jó és rossz döntésekkel egyaránt kikövezett úton élte meg az ötven évet és jutott el 2004-ig. Körmendi Géza Oroszlány ötven éve város Oroszlány húszezer lakosú bányaváros a Vértesalja erdős, dombos vidékén. Falu és város egyszerre, ugyanis az 1950-es években kezdődő városépítés szinte érintetlenül hagyta a régi településrészt, amelyet 1701-ben Nyitra, Pozsony és Trencsén megyéből Eszterházy Antal bir­tokára települő evangélikus szlovák jobbágyok alapítottak a törökök által 1543-ban elpusztí­tott középkori falu helyén. A vidéken az őskortól kezdve minden időben éltek emberek. Kő­kori, bronzkori és avarkori régészeti leletek tanúskodnak erről. A X. század végétől a Vértes a

Next