Honismeret, 2005 (33. évfolyam)
2005 / 1. szám - ÉVFORDULÓK - Csokonai, a komáromi poéta (Dr. Szénássy Zoltán)
ÉVFORDULÓK Csokonai, a komáromi poéta Mondotta ezt önmagáról a költő, a Bálint napja című versében, eként: Apropos, bizony majd el is felejtettem, Hogy én komáromi poétává lettem. Az eszem-iszom közt nem is jut eszembe, Hogy egy-két rozsdás vers van itt a zsebembe. Ha pedig így van, ahogy maga Csokonai mondja, akkor járjuk körül a témát. Derítsünk fényt arra a „rokoni kapcsolatra" amely Csokonai és Komárom városa között kialakult. Mindez annál is inkább aktuális, mivel 2005. január 28-án emlékezünk Csokonai halálának kettőszázadik évfordulójára. Komárom mindig is nagy becsben tartotta a felvilágosodás költőjének emlékét. Már hosszú évtizedek óta utca őrzi nevét, mégpedig a város legszebb utcája. 1997-ben a Református Eklézsia állított emléktáblát Csokonai tiszteletére. Most pedig, a kétszázadik évfordulóra készülve, Oláh Imréné, nyugalmazott tanárnő kezdeményezésére, a Pro Patria Polgári Társulás állít egy 2 méter magas szobrot - Darázs Rozália művésznő alkotása -Csokonai Vitéz Mihály emléke előtt tisztelegve. A szobor a Tó utcában áll majd, vagyis abban az utcában, ahol Vajda Pál szenátor uram háza állt, s ahol oly gyakran megfordult a költő, ahol él a genius loci a hely szelleme. Csokonaim! Ne szálljon ez az ének, Míg meg nem áldod. Eltűnődni jó, Hogy, valahonnan, munkám áldva nézed: Tiéd e csendes invokáció! (Tóth Árpád: invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz) Amikor a pozsonyi diéta 1796. decemberében bezárta kapuit, Csokonai még kiadta az országgyűlési tudósításait, a Diétás Magyar Múzsa tizenegyedik számát, és megfogyatkozott reményekkel lépett Géczy József komáromi követ kocsijára, hogy Bicskére utazzék. Kováts Sámuel rektor uram látogatására. A bicskei rektor „osztályos társa" volt Debrecenben, és többször invitálta már Csokonait, hogy viszonozni tudja Sára asszonynak, a költő édesanyjának gondoskodását és vendégszeretetét. A komáromi követ kocsijában ott ült a megye első szolgabírója, Laky Bálint is, aki igyekezett rábírni a „diéta költőjét", hogy maradjon Komáromban, s próbálja meg felújítani a város irodalmi életét, amely Péczeli halála óta irányító nélkül maradt, és a híres Mindenes Gyűjtemény is árvaságra jutott. Hiába volt azonban a marasztaló szó, Csokonai csak nem állt el bicskei útjáról, csupán annyit ígért meg a szolgabírónak, hogy Bálint-napra feltétlen visszajön Komáromba. ígéretét be is váltotta. 1797. február 14-én, Bálint-napkor, valóban bekopogott Laky Bálint portájára. Az akkori Komáromot, a költő szeme elé táruló képet Kiss Tamás így mutatja be: „Komárom nem nagy város, de elég gazdag. Ott laknak a talpas kalmárok, a hajóépítő szuperek. Csizmadiák, fésűsök, szappanosok, harisnyaszövők messze földön híresek voltak munkájukról. Szép a komáromi tulipános láda is, ezüst, meg arany van benne. „Bertók László pedig ezt jegyezte fel a Csokonai korabeli Komáromról: „Komárom emeletes házaival, szép utcáival és Dunájával külsőre nemigen hasonlít Debrecenhez. Lakói azonban jobbára magyarok, kereskedők, iparosok, akárcsak a debreceniek. Csokonai hamar felismerte a hasonlóságot s megszerette Komáromot. Itt érezte először, hogy ha lapkiadási terve sikerül, itt szívesen letelepedne. Mennyivel más város ez, mint a német szótól és úri csizmától hangos Pozsony, vagy a pénzéhes Pest."2 1 Kiss Tamás: Komáromi előjáték. Alföld, Debrecen, 1973.186. old. 2 Bertók László: így élt Csokonai Vitéz Mihály. Bp. 1973.112. old.