Honismeret, 2008 (36. évfolyam)

2008 / 2. szám - KRÓNIKA - In memoriam - Viktor Gyula (1933-2007) (Hadobás Sándor)

gyűjtésekre támaszkodik. Azon túl, hogy a gazdasági épületeket építési módjuk, formájuk, elhelyezkedésük, nagyságuk szerint leírhatjuk, illetve más tájak épületei­vel való párhuzamokra, különbségekre találhatunk, a csűrök és rakodók árulkodnak a gazdaság típusáról, nagyságáról, az idő- és munkamegtakarítás fontosságá­ról. Elnevezésükből következtethetünk elterjedésük irányára, eredetükre. Az értelmezést fényképek, alaprajz és elterjedési térkép segítik. Valamennyi szakmánál nagy jelentősége van az eszközök, munkafolyamatok, építmények elnevezéseinek, a sajátos életmódnak, a bé­rezésnek és legfőképp az erdei munkák esetében a mun­kaszervezeti formáknak és a tájanként különböző mérté­kű migrációnak. A történeti előzmények és a természeti környezet okozta eltérő nehézségek felvázolása után a pásztorkodás módjainak elterjedését követhetjük nyo­mon, a juhfejés és tejfeldolgozás menetét, módjait és eszközkészletét, munkamegosztásban betöltött szerepét a szerző fényképekkel is gazdagon illusztrálja. Részlete­sen megismerhetjük a fadöntés különböző meneteit az adott faluban továbbörökített gyakorlattól és a fafajtától függően, illetve ennek és a fa szállításának eszközeit fényképek és méretarányos rajzok segítségével. Hason­lóképp foglalja össze a szerző a cserhántók és cserezők, a botozók és gubacsszedők munkáját, amelyek - akár a többi mesterség - nem csak a táj, de az ország gazdasági munkamegosztásában is fontos szerepet töltöttek be. A szénégetés és mészégetés is igen nagy szaktudást, jelleg­zetes munkaszervezeti formákat kívánt, és az ideiglenes szállások és ételek által is meghatározott sajátos életmód jellemezte. A szénégetők munkájához a fa kitermelése és szállítása is hozzátartozott, míg a mészégetők helyen­ként fuvarosokkal működtek együtt, és a bérezés is ará­nyosan történt. Mindkét szakma esetében a szállításhoz szánt, fák­kal vagy megfelelően kialakított szekeret vet­tek igénybe. Gazdag történeti adatokra, adatközlésekre támaszkodik a szerző a régi gömöri bányászélet leírása­kor, amely egészen a XX. század első feléig meghatáro­zó volt a táji munkamegosztásban, és fontos szerepet töl­tött be az ország gazdasági életében is. A gömöri bányá­szat nagy múltjáról árulkodnak a fényképekkel és raj­zokkal is bemutatott munka- és szállítóeszközök, a bá­nyában folyó munkával, munkamegosztással és a mű­szakkal kapcsolatos szakkifejezések, valamint nem utol­sósorban a folklórelemek és az életmód. A Gömör-Tornai karsztvidék megnehezítette a kere­kes járművekkel történő közlekedést, így a házikosarak, lóháti kosarak, hasacskák nem csak a falun belüli (pl. Rozsnyó környéki falvak), hanem a termények, főként gyümölcsök távolabbi területekre történő szállításában is nélkülözhetetlenek voltak. Használatuk leírásában a más tájakról ismert, hasonló és eltérő formák segítenek. Paládi-Kovács Attila egy 1513-ból fennmaradt rozsnyói táblakép, a Metero­a alapján mutatja be a faszén szállítá­sára használt kasos szekeret és a vaskőszállítás egykori eszközét, a válószekeret, a forrást történeti adatokkal gazdagon kiegészítve. Ezzel nem csak a szekértípusok, de azok alkatrészeinek, a köcs, a saroglya és a kocsiszek­rény típusainak alakulásához is adatokkal szolgál. Az árucsere fajtáival már több kutató is foglalkozott, az ő eredményeik, megfigyeléseik összefoglalásával, számos megközelítési és értelmezési mód felsorolásával és forrásközlések segítségével kapunk egy átfogó képet Dankó Imrének köszönhetően. A vándorlást, vándoráru­sítást befolyásolja a településföldrajz, s ezzel, valamint a piacozással, vásározással összefüggésben elengedhetet­len figyelembe venni a szállítás eszközeit, a fuvarozást, az útkereszteződéseknél és más fontos helyeken álló csárdákat, kocsmákat, azok kapcsolatlétesítő szerepét. Az árucserének a tudás és a folklórelemek akár etniku­mok közti cseréjében is meghatározó szerepe van Bár a megváltozott gazdasági viszonyok miatt az árucsere itt említett formái már nem élnek, az általuk létrejött társa­dalmi és kulturális kapcsolatok nyomait ma is fellelhet­jük. A szerző sok szempontú elemzése nem csak a gömöri, hanem bármely más térség esetében is szem­léletmódbani segítséget nyújthat az árucsere és társada­lom kapcsolatának vizsgálatához. (Debrecen 2001.2006.) Cseh Fruzsina KÖRMENDI GÉZA: Tata a vizek s a malmok városa Körmendi Géza Tata helytörténetének hosszú évtize­dek óta kutatója,­­ a város XVIII-XX. századi históriájá­nak alapműveivel járult hozzá a Tata története még meg­írandó monográfiájához. Helytörténészi és néprajzkuta­tói pályájának eredményei tucatnyi önálló kötetben, száznál több cikkben, tanulmányban váltak elérhetővé, s lettek mára klasszikus alapművekké. Helytörténészként számtalan hosszabb-rövidebb írá­sa és cikke mellett két könyvben monografikus igénnyel dolgozta fel szülővárosának XX. századi történetét. A Tata és Tóváros története a két világháború között (1998) és ennek folytatása az 1939-1949 közötti idősza­kot felölelő helytörténeti munka (2001) Körmendi szá­mos néprajzi vonatkozású tanulmánya, cikke és könyve mellett jutott energiája szeretett városa ipartörténetének áttekintésére is. A tatai tégla- és cserépgyárak története (2000) című­­ komplex módszerrel építkező kötetének történettudományi módszertani mondanivalója is van. (Ismertetését Id. Honismeret 2001 2. 120. old.) Kutatá­saiba illeszkedik Tata és Tóváros iskoláinak történetéről írott összefoglalása (1984), s a gimnázium múltjáról publikált több tanulmánya. Ezek közül a Piaristák Ma­gyarországon című kötetben (1992) foglalta össze az ok­tatási intézmény 1910 és 1948 közötti történetét. Más társadalmi munkái mellett az iskola nyugdíjas igazgató­jaként lankadatlan erővel szervezi a gimnázium volt di­ákjainak egyesületét. Folyamatosan szerkeszti a Tatai Gimnázium Öregdiákjainak Évkönyveit (1990—). Ezzel együtt szerv­es folytatás volt szerzőnek. A Tatai Gimnázi­um Névtára 1765-2002 című párját ritkító, példamutató filológiai igényességgel készült, többrétűen felhasznál­ható oktatás- és helytörténeti alapműve. Ennek bemutatójakor mondta Körmendi Géza, hogy most már új írásokat ne várjanak tőle, életművét rendez­geti, s legjobb, válogatott tanulmányait adja közre. Ami azért így teljesen nem igaz, mert fáradhatatlanul dolgo­zik.

Next