Honismeret, 2008 (36. évfolyam)
2008 / 2. szám - KRÓNIKA - In memoriam - Viktor Gyula (1933-2007) (Hadobás Sándor)
gyűjtésekre támaszkodik. Azon túl, hogy a gazdasági épületeket építési módjuk, formájuk, elhelyezkedésük, nagyságuk szerint leírhatjuk, illetve más tájak épületeivel való párhuzamokra, különbségekre találhatunk, a csűrök és rakodók árulkodnak a gazdaság típusáról, nagyságáról, az idő- és munkamegtakarítás fontosságáról. Elnevezésükből következtethetünk elterjedésük irányára, eredetükre. Az értelmezést fényképek, alaprajz és elterjedési térkép segítik. Valamennyi szakmánál nagy jelentősége van az eszközök, munkafolyamatok, építmények elnevezéseinek, a sajátos életmódnak, a bérezésnek és legfőképp az erdei munkák esetében a munkaszervezeti formáknak és a tájanként különböző mértékű migrációnak. A történeti előzmények és a természeti környezet okozta eltérő nehézségek felvázolása után a pásztorkodás módjainak elterjedését követhetjük nyomon, a juhfejés és tejfeldolgozás menetét, módjait és eszközkészletét, munkamegosztásban betöltött szerepét a szerző fényképekkel is gazdagon illusztrálja. Részletesen megismerhetjük a fadöntés különböző meneteit az adott faluban továbbörökített gyakorlattól és a fafajtától függően, illetve ennek és a fa szállításának eszközeit fényképek és méretarányos rajzok segítségével. Hasonlóképp foglalja össze a szerző a cserhántók és cserezők, a botozók és gubacsszedők munkáját, amelyek - akár a többi mesterség - nem csak a táj, de az ország gazdasági munkamegosztásában is fontos szerepet töltöttek be. A szénégetés és mészégetés is igen nagy szaktudást, jellegzetes munkaszervezeti formákat kívánt, és az ideiglenes szállások és ételek által is meghatározott sajátos életmód jellemezte. A szénégetők munkájához a fa kitermelése és szállítása is hozzátartozott, míg a mészégetők helyenként fuvarosokkal működtek együtt, és a bérezés is arányosan történt. Mindkét szakma esetében a szállításhoz szánt, fákkal vagy megfelelően kialakított szekeret vettek igénybe. Gazdag történeti adatokra, adatközlésekre támaszkodik a szerző a régi gömöri bányászélet leírásakor, amely egészen a XX. század első feléig meghatározó volt a táji munkamegosztásban, és fontos szerepet töltött be az ország gazdasági életében is. A gömöri bányászat nagy múltjáról árulkodnak a fényképekkel és rajzokkal is bemutatott munka- és szállítóeszközök, a bányában folyó munkával, munkamegosztással és a műszakkal kapcsolatos szakkifejezések, valamint nem utolsósorban a folklórelemek és az életmód. A Gömör-Tornai karsztvidék megnehezítette a kerekes járművekkel történő közlekedést, így a házikosarak, lóháti kosarak, hasacskák nem csak a falun belüli (pl. Rozsnyó környéki falvak), hanem a termények, főként gyümölcsök távolabbi területekre történő szállításában is nélkülözhetetlenek voltak. Használatuk leírásában a más tájakról ismert, hasonló és eltérő formák segítenek. Paládi-Kovács Attila egy 1513-ból fennmaradt rozsnyói táblakép, a Meteroa alapján mutatja be a faszén szállítására használt kasos szekeret és a vaskőszállítás egykori eszközét, a válószekeret, a forrást történeti adatokkal gazdagon kiegészítve. Ezzel nem csak a szekértípusok, de azok alkatrészeinek, a köcs, a saroglya és a kocsiszekrény típusainak alakulásához is adatokkal szolgál. Az árucsere fajtáival már több kutató is foglalkozott, az ő eredményeik, megfigyeléseik összefoglalásával, számos megközelítési és értelmezési mód felsorolásával és forrásközlések segítségével kapunk egy átfogó képet Dankó Imrének köszönhetően. A vándorlást, vándorárusítást befolyásolja a településföldrajz, s ezzel, valamint a piacozással, vásározással összefüggésben elengedhetetlen figyelembe venni a szállítás eszközeit, a fuvarozást, az útkereszteződéseknél és más fontos helyeken álló csárdákat, kocsmákat, azok kapcsolatlétesítő szerepét. Az árucserének a tudás és a folklórelemek akár etnikumok közti cseréjében is meghatározó szerepe van Bár a megváltozott gazdasági viszonyok miatt az árucsere itt említett formái már nem élnek, az általuk létrejött társadalmi és kulturális kapcsolatok nyomait ma is fellelhetjük. A szerző sok szempontú elemzése nem csak a gömöri, hanem bármely más térség esetében is szemléletmódbani segítséget nyújthat az árucsere és társadalom kapcsolatának vizsgálatához. (Debrecen 2001.2006.) Cseh Fruzsina KÖRMENDI GÉZA: Tata a vizek s a malmok városa Körmendi Géza Tata helytörténetének hosszú évtizedek óta kutatója, a város XVIII-XX. századi históriájának alapműveivel járult hozzá a Tata története még megírandó monográfiájához. Helytörténészi és néprajzkutatói pályájának eredményei tucatnyi önálló kötetben, száznál több cikkben, tanulmányban váltak elérhetővé, s lettek mára klasszikus alapművekké. Helytörténészként számtalan hosszabb-rövidebb írása és cikke mellett két könyvben monografikus igénnyel dolgozta fel szülővárosának XX. századi történetét. A Tata és Tóváros története a két világháború között (1998) és ennek folytatása az 1939-1949 közötti időszakot felölelő helytörténeti munka (2001) Körmendi számos néprajzi vonatkozású tanulmánya, cikke és könyve mellett jutott energiája szeretett városa ipartörténetének áttekintésére is. A tatai tégla- és cserépgyárak története (2000) című komplex módszerrel építkező kötetének történettudományi módszertani mondanivalója is van. (Ismertetését Id. Honismeret 2001 2. 120. old.) Kutatásaiba illeszkedik Tata és Tóváros iskoláinak történetéről írott összefoglalása (1984), s a gimnázium múltjáról publikált több tanulmánya. Ezek közül a Piaristák Magyarországon című kötetben (1992) foglalta össze az oktatási intézmény 1910 és 1948 közötti történetét. Más társadalmi munkái mellett az iskola nyugdíjas igazgatójaként lankadatlan erővel szervezi a gimnázium volt diákjainak egyesületét. Folyamatosan szerkeszti a Tatai Gimnázium Öregdiákjainak Évkönyveit (1990—). Ezzel együtt szerves folytatás volt szerzőnek. A Tatai Gimnázium Névtára 1765-2002 című párját ritkító, példamutató filológiai igényességgel készült, többrétűen felhasználható oktatás- és helytörténeti alapműve. Ennek bemutatójakor mondta Körmendi Géza, hogy most már új írásokat ne várjanak tőle, életművét rendezgeti, s legjobb, válogatott tanulmányait adja közre. Ami azért így teljesen nem igaz, mert fáradhatatlanul dolgozik.